Az új Büntető törvénykönyv javaslata az egyes élet elleni bűncselekményeket és a testi sértést illetően a büntethetőség alsó korhatárát 14-ről 12 évre csökkentené. Amennyiben a korábbi hazai és a nemzetközi szabályozásra tekintünk, kiemelhetjük, hogy ez az alsó korhatár nem példa nélküli.
A javaslat indokolása eléggé rövid: a kormányzat a változtatás indokaként azt jelzi, hogy a gyermekek ma gyorsabban érnek, s hogy az elmúlt években közöttük szélesebb körben terjedt el az erőszakos érdekérvényesítés.
A kérdéssel foglalkozó szakértők körében azonban a fenti változtatás fogadtatása nem teljesen egyértelmű: többen kérdésként vetik fel, hogy a büntetőjog eszköze mennyiben lehet hatékony ebben az életkorban. Különösen, hogy átlagosan évi egy-két esetre vonatkozik majd.
Rákospalotai leánynevelő: kevés lesz a hely?
A javasolt módosítás
A hatályos Büntető törvénykönyv alapján nem büntethető az a személy, aki a bűncselekmény elkövetésekor a 14. életévét nem töltötte be. Ez a szabály egyértelmű és tiszta: 14 éves kor alatt még a bűncselekménynek minősülő tettekkel szemben sem alkalmazható a legvégső szankciós rendszer, a büntetőjog. Természetesen más jogágak, ha nem is büntetést, de a szocializáció elősegítését alkalmazó megoldásokat most is felkínálnak. Így ha a gyermekek bűnözését a családi környezet segíti elő vagy okozza, akkor a gyermek kiemelhető ebből a környezetből, sőt, akár a gondozóival szembeni büntetőjogi felelősség is felmerülhet.
Az új törvény alapvetően fenntartaná ezt a korhatárt – csupán az emberölés, az erős felindulásban elkövetett emberölés, valamint a testi sértés esetén tenné lehetővé, hogy a 12. életévét betöltött személy büntetőjogi felelősségét is meg lehessen állapítani. A törvény bizonyos garanciális elemeket is be kíván építeni azzal, hogy a 12-14 év közötti elkövetők belátási képességét minden esetben külön vizsgálni kell, illetve, hogy szabadságvesztés büntetést nem, csak javítóintézeti nevelés szabadságelvonó intézkedést lehet alkalmazni.
A terv ráadásul nem példa nélküli az elmúlt évek politikai gondolkodásában sem: már a Gyurcsány-kormány is foglalkozott egy hasonló szabály bevezetésével, akkor azonban ez a kérdés lekerült a napirendről.
A módosítás és annak történeti háttere
A 12 éves kor, mint büntethetőségi korhatár, nem idegen a magyar jogtól. Az első magyar büntető törvénykönyv, az 1878-as Csemegi kódex értelmében, a büntethetőség alsó korhatára 12 év volt, ám a 12 és 16 év közötti kiskorúak csak akkor voltak büntethetőek, ha belátási képességgel rendelkeztek. Így a korábbi magyar jogban alacsonyabb volt a büntethetőségi korhatár.
Ha a külföldi szabályozásokra tekintünk, akkor azt emelhetjük ki, hogy ott mind alacsonyabb, mind magasabb korhatárok is megjelennek.
Így az angolszász államokban jellemzően 10 év körüli az alsó büntethetőségi korhatár. Ezek az államok az alacsonyabb korhatár mellé speciális eljárásrendet, valamint a belátási képesség vizsgálatát írják elő. Sok esetben csak a legsúlyosabb, élet elleni erőszakos bűncselekmények esetében rendelik alkalmazni. A különleges eljárásrendre jó példát jelent a skót jog, ahol a 8 éves alsó korhatár mellett, a gyermekkorú elkövetőket védő garanciális szabályokat alakítottak ki. Írországban pedig 2006-ban emelték fel a korábbi 7 éves korhatárt 12 évre, azonban az élet elleni bűncselekmények elkövetőit itt is 10 éves kortól lehet büntetni, ha rendelkeztek belátási képességgel.
Európában 12 éves alsó korhatárt alakított ki Franciaország és Hollandia, ahol még az eredeti, napóleoni alapokon nyugvó rendszer él tovább (szintén hasonló okokból, 12 év az alsó korhatár a részben frankofón Kanadában is). A legtöbb európai államban (valamint Kínában) azonban 14 év a büntethetőség alsó korhatára. Előfordulnak azonban 14 évesnél magasabb alsó életkori szabályok is. Így a skandináv államok többségében büntetőjogi szankciót csak a 15. életévüket betöltöttekre lehet alkalmazni. Ez a korhatár Portugáliában 16 év.
Lengyelországban a hagyományos felelősségi rendszert 17 éves kortól lehet alkalmazni, azonban a 12-17 éves korúakra sajátos fiatalkorú felelősségi rendszert alkalmaznak. Belgiumban az alsó korhatár 18 év – természetesen itt is működik egy fiatalkorú felelősségi rendszer, de azt nem a büntető törvénykönyv részeként kezelik.
Így összességében azt mondhatjuk, hogy az új szabályozás nem példa nélküli, de nem is tekinthető a legáltalánosabb megoldásnak.
Mi lehet az indoka a változásnak? Van ennek értelme?
Bár a magyar kormányzat hajlamos az időutazást jelentő megoldások alkalmazására, azonban e körben nem a történeti hagyományokat, hanem éppen a XXI. század megváltozott világát emeli ki a javaslat. Eszerint az utóbbi évek infokommunikációs forradalmának köszönhetően, a gyermekek érése felgyorsult. Így fiatalabb életkorban ismerhetik fel tetteik tényleges következményeit. Mindemellett a javaslat indokolása szerint, ezen korcsoport körében „egyre nagyobb mértékben elterjedt az erőszakos érdekérvényesítés". Kár, hogy ezen állítások mögé a kormányzat nem tett egyértelmű kutatási anyagokat, vagy legalább azokra történő hivatkozásokat. Így az állítások nehezen ellenőrizhetőek.
A bűnözéssel foglalkozó társadalomtudósok, a kriminológusok közül többen felhívták a figyelmet arra, hogy ennek a megoldásnak vannak bizonyos árnyoldalai is.
Egyrészt kiemelték, hogy a magyar büntető igazságszolgáltatás rendszerében az ügy hosszabb elbírálása akár azt is lehetővé teheti, hogy már a döntésig hónapokat tölthessenek a 12-14 éves korúak előzetes letartóztatásban a különböző javítóintézetekben, ami nem biztos, hogy feltétlenül pozitív hatást gyakorol a fiatalra. Másrészt kiemelik, hogy a magyar igazságszolgáltatás személyzete nincs kellően felkészülve arra, hogy a fiatalok sajátosságait kellően figyelembe tudja venni. Azaz: nem gyermekként tekintene rájuk, hanem úgy járna el velük szemben, mint ahogyan általában az elkövetőkkel szemben.
Ez már átvezet a következő nagy kérdéshez: ahhoz, hogy a hagyományos büntetőjog – s azon belül is a szabadság-megvonással járó javítóintézeti nevelés – mennyiben lehet hatékony megoldás ebben az életkorban. Ezekre a kérdésre eddig még nincs megnyugtató, tudományosan igazolható válasz.
Cirkusz a népnek?
Amennyiben a bűnözési statisztikára tekintünk, azt láthatjuk, hogy a változással érintett bűncselekmények száma elenyészőnek tekinthető. 2011-ben az összes bűncselekmény 0,03 százaléka (!) volt emberölés, s a személy elleni bűncselekmények az összes bűncselekménynek csupán 6,03 százalékát tették ki.
Ha hozzávesszük, hogy a fiatal- és gyermekkorú elkövetők aránya amúgy is alacsony, akkor láthatjuk, hogy ez a kör évente pár esetet foglal magába.
Azonban ezek, a gyermekkorú és részben fiatalkorú elkövetők által végrehajtott súlyos bűncselekmények – rendkívüli jellegük miatt – általában erős sajtóvisszhangot váltanak ki. S a társadalom gyakran ilyen esetekben is nagyon súlyos szankciókat várna el.
Mindezek miatt, a kormányzati szándék felfogható egyfajta „cirkuszként" is: hiszen könnyen szigoríthat e téren, s vállalhat fel rendpárti szerepet, amikor alig van eset, amelyre alkalmazni kellene ezt a megoldást.
A megoldás veszélyei
A jelen állapot szerint, ez a változás nem tűnik túlzottan jelentősnek. Azonban azzá válhat, amennyiben a kormányzatnak és a törvényhozásnak „megtetszik" az új korhatár. Akkor az új rendszer előnyeire hivatkozva, csökkentheti a többi bűncselekményre – s ne adj' Isten! – a szabálysértésekre vonatkozóan is az alsó korhatárt. Ez pedig egyáltalán nem lenne szerencsés.
