Félidejéhez érkezett a II. Orbán-kormány. Ebből az apropóból nem csak mi gyűjtöttük ki a kormány tíz teljesített és bebukott ígéretét, hanem hvg.hu is interjút készített Giró-Szász Andrással. A kormányszóvivő - feladatának megfelelően - védeni igyekezett a főnöke és kormánya becsületét. Ezt azonban csak csúsztatások és hazugságok sorozatával tudta megoldani.
Szó esett többek között a gazdasági visszaesésről, a közmunkások által kozmetikázott foglalkoztatásról, a kreatív új adókról, a migrációt fontolgatók számának növekedéséről és a hallgatói szerződésekről.
Derekasan állta a sarat - nem lehet könnyű mostanság kormányszóvivőnek lenni. Saját teljesítményéért ezért (a kormányét már értékeltük) bekerült egy exkluzív klubba. A Ténytár Pinokkió-díjasainak tagjai közé.
forrás: hvg.hu
Az egykulcsos adó
2010. május 29. előtt kétkulcsos adórendszer volt, egy 18 és egy 36 százalékos - ehelyett lett 16 százalék. Az egykulcsos adórendszer tavaly százhatvanmilliárd forinttal segítette azt a mintegy 800 ezer családot, ahol legalább az egyik szülő legálisan dolgozott. Emellett, az új adórendszernek köszönhetően, a gyermekek után járó adókedvezmény miatt, a nagycsaládosok keresete több mint húsz százalékkal nőtt.
A kormányszóvivő a változtatás szempontjából tabunak számító egykulcsos rendszer mellett érvelt. Bár azt nagyvonalúan elfelejtette megemlíteni, hogy most is kvázi két kulcs van, csak most „átmeneti támogatásnak" hívják. Azt ugyanakkor nem lehet vitatni, hogy a kormányzat valóban sok pénz hagyott kinn bizonyos családoknak - többségében azoknak, akiknek eddig is sok volt. A többség viszont komoly, az előző negyedévhez képest 5,2, éves szinten 3,7 százalékos reálbércsökkenést volt kénytelen elszenvedni.
Az egykulcsos adó célja, a fogyasztás felpörgetése, viszont már nem sikerült, ráadásul méretes lyukat vágott a költségvetésben.
A kormányszóvivő szintén előszeretettel hivatkozik a családi adókedvezményre, amit azonban csak azok tudnak teljes egészében kihasználni, ahol ketten is az átlagnál jobban keresnek, és legalább három gyerekük van. A családi pótlék nominális befagyasztásával pedig a gyermekszegénység - amúgy is magas - kockázata nőhet.
Gazdasági visszaesés
Hadd éljek egy példával: ha egy hajó hatalmas viharba kerül, akkor - ahhoz, hogy fel ne boruljon, és a rajta lévők egyáltalán életben maradjanak - néha le kell vágni egy-két vitorlát. A növekedés valóban nem azt mutatja, amit szeretnénk, de még a recessziót alátámasztó Európai Bizottság is azt mondja, hogy a recesszió ellenére is tarthatóak a hiányszámaink mind idén, mint pedig 2013-ban.
A szóvivő a kormány gazdaságpolitikájának hibáit az interjúban 'elmúltnyolcévezéssel' és egy - a miniszterelnök által is kedvelt - hajós hasonlattal üti el. Az mindenesetre igaz, hogy Brüsszel tarthatónak érzi az idei és jövő évi hiányt is. Bár ennek elérése elsősorban a manyup pénzeknek volt köszönhető. A gazdaság zsugorodik, mégpedig olyan mértékben, amit már csak a lélegeztetőgépen tartott Görögország és Portugália halad meg - negatív értelemben.
A vitorlákat pedig eddig nem sikerült visszahelyezni, és a víz is csak ömlik befelé.
Csökkenő reálbérek
Nem látok ellentmondást. A miniszterelnök azt mondta, senki nem fog rosszabbul járni. A bevezetés után megszületett a kompenzációs rendszerről a döntés, ez egy folyamat, nyilván időbe telt, ezért - az ígérethez híven - visszamenőleges volt a kompenzáció. A 2011-es év bebizonyította, hogy működik a rendszer, ugyanis most már KSH-adatok mutatják, hogy a reálbérek 5,8 százalékkal nőttek Magyarországon.
Hát, a KSH adatai éppen ennek az ellenkezőjét bizonyítják.
2012 első negyedévében nem csak a gazdasági teljesítmény esett vissza, hanem a reálbérek változása is kedvezőtlen irányt vett. A KSH legfrissebb adatai szerint, a bruttó bérek alig 2,7 százalékkal nőttek tavalyhoz képest, míg a nettó keresetek változatlanok maradtak. Mivel márciusban a fogyasztói árindex 5,5 százalék volt, ezért nemzetgazdasági szinten a háztartások reálkeresete majd 5,2 százalékkal csökkent 2011-hez képest.
A Nemzetgazdasági Minisztérium előszeretettel dicsekszik a bruttó és nettó bérek pozitív változásáról, az inflációs hatást viszont sosem veszi figyelembe. Márpedig nem a nominális bérek változása a meghatározó a háztartások számára, hanem a reálbéreké. Míg 2010-ben és 2011-ben a reálbérek növekedtek, most ellenkező irányú mozgásokat figyelhetünk meg.
Növekvő foglalkoztatás
A munkanélküliség egy olyan kedvenc téma, amihez bármilyen számot lehet találni, attól függően, hogy az ember mit akar mondani. Éppen ezért nem a munkanélküliségi, hanem a foglalkoztatási adatok mutatják meg igazán a valóságot. Nézzük meg azt, hányan dolgoznak Magyarországon, miközben recesszió van és a népesség csökken. 2010 májusában 3,750 millió ember dolgozott, most májusban 3,790: majdnem ötvenezerrel többen a kormányváltás óta, miközben a környező országokban tömeges elbocsátások voltak, illetve vannak jelenleg is.
Jól fogalmaz a kormányszóvivő, ő maga is azt teszi, amit mások - a neki szimpatikus számokat ismerteti. Abban igaza van, hogy a foglalkoztatottak száma növekedett a kormányalakítás óta. Azt azonban elfelejti megemlíteni, hogy a versenyszférában foglalkoztatottak száma viszont csökkent. A statisztikai adatokat csak a közfoglalkoztatás húzza. Az egykulcsos csodafegyver eredményét az erőltetett bérkompenzációt és a minimálbér emelést a kormányzati ígéretek ellenére nem tudta elbocsátások nélkül lenyelni a versenyszféra.
Fiatalok munkanélkülisége
Nézzük az okokat, például a fiatalok munkanélküliségét: az elmúlt két évben ez 0,6 százalékponttal csökkent a 25 éven aluli korosztályban.
Ha megnézzük a KSH ide vonatkozó számait, azt látjuk, hogy valóban csökkent de csak a felével - 0,3 százalékkal.
Ugyanakkor a az elmúlt két évben jelentősen megnőtt a külföldön munkát vállalni szándékozók száma. Mára minden második fiatal (30 éve aluli) és a 31-40 éves korosztály harmada tervez hosszabb-rövidebb ideig vagy végleg munkát vállalni külföldön.
Érthető, ha a kormányszóvivő a kormány teljesítményét próbálja jobb színben feltüntetni. Ez a dolga. A tények azonban sajnos „makacs dolgok". Hogy mi is a kormányzati szereplők által olyannyira kedvelt hajós hasonlattal éljünk: most már végleg azoknak - az egyre nyugtalanabb - utasoknak a helyében érezhetjük magunkat, akiket a léket kapott hajón próbál nyugtatni a kapitány egyik tisztje.