Tavaly májusban a többi európai ország után, a hagyományos migrációs célországok (Németország és Ausztria) is végleg megnyitották munkaerőpiacukat a kelet-közép-európai munkavállalók előtt. Az eddig esetleg feketén foglalkoztatottakat most már bejelentve dolgoztatják.
Ezzel párhuzamosan, a kutatások a migrációs potenciál soha nem látott növekedéséről számolnak be. Ezek eredőjeként nemcsak a kutatás által mért migrációs szándék, hanem a valódi kivándorlás is kezd a korábbinál jóval nagyobb méreteket ölteni.
Az okok a magas szinten lévő munkanélküliségben, a gazdaság lefagyasztásában, az egyre inkább perspektíva nélküli helyzetben keresendők. A felsőoktatási helyek számának csökkentése és a hallgatói szerződés miatt, a most érettségiző diákok ronthatják majd az idei statisztikai adatokat.
Tavaly Németországba 41 ezer magyar vándorolt ki, 16 ezer magyar vállalt munkát Ausztriában, és 17 ezer az Egyesült Királyságban. De még a nem elsődleges célországnak számító Svédországba és Kanadába is 4-5 ezer bevándorló, vagy menekült(!) érkezett hazánkból. Csak ezen országokban hozzávetőleg 85 ezren kerestek tavaly megélhetést, és akkor még nem is néztük Olaszországot, Svájcot, Finnországot, Franciaországot, USA-t és a többi potenciális célországot.
A TÁRKI kutatása alapján, 2010 óta meredeken emelkedett azok száma, akik úgy gondolják, hogy külföldön próbálnak szerencsét. Mostanra minden ötödik magyar szeretne hosszabb-rövidebb ideig (esetleg örökre) más országban munkát vállalni. És egy jó részük vállal is.
A magasabb migrációs hajlandóságú csoportok
Önmagában az, hogy a fiatalok, a magasabb iskolai végzettségűek és a munkanélküliek mutatják a legnagyobb hajlandóságot a migrációra, nem jelent túl nagy meglepetést. Azonban ennek az aránya, valamint az, hogy minden második 30 év alatti, illetve a 31-40 éves korosztály és a gimnáziumot végzettek csoportjának harmada is foglalkozik a kivándorlás gondolatával, már inkább okot ad aggodalomra. És arról még nincsenek is adatok, hogy a most érettségizett diákok közül mennyien adták be a jelentkezésüket más európai felsőoktatási intézménybe.
A három leginkább kedvelt célország
Magyarország eddig – a többi régiós társához képest – viszonylag visszafogottan „küldött" munkavállalókat az EU más tagállamaiba. Most azonban a trend fordulni látszik. A két hagyományosnak mondható célállomás (Ausztria és Németország) 2011. május 1-jén tette teljesen szabaddá az utat a közép-kelet-európai munkavállalók előtt. Az Egyesült Királyságban pedig már a csatlakozástól lehetett szabadon munkát vállalni.
Ausztria
Az elmúlt egy évben jelentősen (57 százalékkal) emelkedett Ausztriában dolgozó honfitársaink száma is. Persze egy részük ingázik, illetve eddig esetleg korábban feketén dolgozhatott. A munkaerő-piaci nyitás óta, több mint 16 ezerrel több magyar vállal munkát Ausztriában. Az osztrák sajtó arról is ír, hogy a magyarok használják ki leginkább a keleti nyitás nyújtotta lehetőségeket.
.png)
Németország
Németországban ismét csúcson van a bevándorlók száma. Majdnem egymillióan vannak. Tavaly áprilistól októberig 43 százalékkal növekedett a magyar munkavállalók száma. Ezzel jócskán beelőztük a régiós társakat, amelyek átlagosan 24 százalékkal nőtt. A nyitás óta, a 2011 áprilisi 20 ezer 106-ról, októberre 28 ezer 839-re növekedett. Ennek egy része a szezonalitással is magyarázható, de a régiós országokhoz képest, akkor is jócskán jelentősebb.
Mindazonáltal tavaly összesen több mint 41 ezren keresték a boldogulást Németországban.
Egyesült Királyság
Szintén emelkedik a harmadik, leginkább preferált célállomáson, az Egyesült Királyságban szerencsét próbálók száma.
Az szigetországban a 2004-es csatlakozás adta meg a kezdőlökést az adószám-kérelmek mennyiségében. 2007-2010 között átlagosan 14 ezer magyar állampolgár próbált legálisan munkát vállalni. Tavaly azonban az adószám-kérelmek bőven 17 ezer fölé nőttek, jelezve az eddiginél még nagyobb érdeklődést.
Rossz az országnak, ha sokan dolgoznak, tanulnak külföldön?
Önmagában véve, pozitív hatásúnak is gondolhatnánk, hiszen később nyelveket beszélő, tapasztalt munkaerőt is jelenthetne az országnak. Azonban ezek a magas számok jelenleg csak a rossz társadalmi közérzetet, és a jövőkép hiányát jelentik.
A kormány érzi ezt a feszültséget, és a hallgatói szerződéssel próbálja itthon tartani a jövő értelmiségét. Ezzel azt próbálja sugallni, mintha a diákoknak valamiféle kollektív kötelességük lenne itthon maradni. Azonban ez sokaknál inkább olaj lehet a tűzre, és az agyelszívás jelensége így tovább erősödhet.
A statisztikákból látszik, hogy az elvándorlás akkor alacsony, ha legalább relatív prosperitás van az országban, és tervezhető a jövő. Úgy tűnik, ez most nincs így.
Viszont amint beindul majd itthon is a növekedés, a helyzetünk megint nem lesz egyszerű. A kivándorolt, beilleszkedett, tisztes jövedelemhez jutó fiatalok nem akarnak hazajönni, és főleg a kvalifikált munkaerő pótlása jelent majd súlyos gondot.
Persze vannak pozitív hatások is
A külföldi munkavállalók jövedelme ugyanakkor jelentheti a gazdaság hajtóerejét is. Erre az egyik legjobb példa keleti szomszédunk, Románia, amelynek GDP-jét jelentősen növelik a külföldön dolgozók hazautalásai. De igaz ez Albániára, Kambodzsára, vagy akár Örményországra is. Persze nem biztos, hogy ebbe a klubba szeretnénk tartozni.
