A főváros és annak kerületei a 2010-et követő politikai és közigazgatási reformviták egyik központi elemét jelentették. 2011 folyamán mind a főváros, mind a kerületek megszüntetésének lehetősége felmerült.
Végül mind a főváros, mind a kerületek fennmaradtak, bár az önkormányzati reform keretében, számos feladatot elvettek mindegyiküktől. Ha azonban az átalakulás irányára tekintünk, akkor azt mondhatjuk, hogy a főváros és a kerület harcából a kerületek kerültek ki győztesen.
A kerületek a fővárosnál kevesebb hatáskört vesztettek, valamint sikerült biztosítani azt is, hogy ne a kerületeken átnyúló fővárosi járások alakuljanak, hanem a fővárosban egy járás minősüljön egy kerületnek.
A fővárossal kapcsolatos viták kiindulópontja
Az „elmúlthúszév" során világossá vált, hogy a főváros 1990-ben kialakult rendszere – amelyben a fővárossal szemben a kerületeket erősítették meg – nehezen tartható fenn. Ezért már az előző ciklusban megfogalmazódtak a főváros megerősítésére vonatkozó elképzelések, amelyek a főváros – mint egységes település – erősítését célozták.
A 2010-es önkormányzati választásokat követően úgy tűnt, ezek a megoldások belátható közelségbe kerültek. A rendszerváltást követően, először lett jobboldali főpolgármestere a fővárosnak, ráadásul a legtöbb kerület élére is a „kétharmados" többség jelöltje került. Mindezek nyomán, 2011 első felében úgy látszott, eljött a változások ideje, amikor az Alaptörvényből kikerültek a fővárosi kerületek kötelező megalakítására vonatkozó rendelkezések. Az új Alaptörvény szerint, a városokban kerületek alakítHATók, így a törvényalkotó számára lehetővé tették, hogy akár teljes egészében felszámolhassa a kerületi rendszert.
Nem így történt.
A 2011-es változások
Az új önkormányzati törvény azonban nem a főváros erősítését hozta magával. A fővárosi önkormányzat – mivel az ellátta a megyei önkormányzatok feladatait is – 2011 és 2014 között folyamatosan kénytelen lemondani a legtöbb középfokú, szakosított közszolgáltatás megszervezéséről. Azokat a helyi közösségektől a kormány irányítása alatt álló államigazgatási szervek – elsősorban a kormányhivatalok – veszik át.
Azonban mindezeken túl, az új önkormányzati törvény nemhogy erősítette volna a fővárost, hanem még gyengítette is. Így például a kerületeknek sikerült elérniük, hogy számos fontos, illetve jelentős bevétellel járó feladatot továbbra is ők lássanak el. Így a parkolást illetően a főváros csak az összehangolásért és a feltételek kialakításáért felelős, az üzemeltetés a kerületek feladat- és hatáskörébe tartozik.
A főváros egységes települési irányítása sem teljesedett ki, a feladatok megosztása – a fenti változásokon túl – alapvetően az „elmúlthúszév" szabályozását követte.
A folyamat nem áll meg...
A kerületek megerősödésének folyamata nem állt meg a 2011-es önkormányzati jogalkotással. A 2012-es jogalkotás során is a korábban vitás, illetve rendezetlen kérdésekben – mint amilyen a főváros és a kerületek közötti forrásmegosztás – a kerültek érdekeit messzemenően figyelembe vevő megoldásra tett javaslatot a kormányzat.
Szintén a kerületi szint erősödését jelzi az is, hogy még az önkormányzatoktól független államigazgatási rendszerben is a kerület válik meghatározó szintté. A járásokról szóló törvény eredeti javaslata ugyanis a fővárosban – a járási hivatalokkal azonos jogállású – körzeti hivatalokat állított volna fel, amelyek illetékessége több kerületre terjedt volna ki – a tervek szerint. A fenti elképzelés azonban „léket kapott". Végül is egy olyan módosítót fogadtak el, amely a járási hivataloknak megfelelő szintet a kerületekben állítaná fel – kerületi hivatalokként. Ez azt jelenti, hogy az új, állam(igazgatás)i centrikus rendszerben is a kerület lesz Budapest alapvető és meghatározó egysége.
Mi lehet ennek az oka?
A kerületek megerősödése több tényezőre vezethető vissza. Egyrészt a jobboldali kormányzatok hagyományosan idegenkednek a többnyire baloldali érzelmű nagyvárosoktól. Az esetleges önkormányzati „ellensúly" kialakításának megelőzése érdekében általában gyengíteni szokták ezeket az egységeket. Így a nyugat-európai jobboldali önkormányzati reformok nagy vesztesei is általában a nagyvárosi önkormányzatok voltak. Így például az 1980-as és '90-es évek tory kormányzata alatt felszámolták London egységes önkormányzatát. A nagy-londoni önkormányzatot csak a Munkáspárt állította helyre (s egyben bővítette is ki a hatásköreit). (Igaz, ma London főpolgármestere konzervatív.) Így a magyar főváros gyengítése beleilleszkedhet ebbe a sorba is.
Azonban az sem feltétlenül elhanyagolható tényező, hogy több, jelentős országos befolyással rendelkező, s jó érdekérvényesítő képességű fideszes politikust találhatunk a kerületi polgármesterek körében. E körben elég, ha a Fidesz új frakcióvezetőjére, Rogán Antalra gondolunk, aki jelenleg az V. kerület (Belváros-Lipótváros) polgármestere. De ide sorolhatjuk a Fidesz meghatározó oktatáspolitikusát, Pokorni Zoltánt, aki a XII. kerület (Hegyvidék) polgármestere, vagy a korábbi elszámolási kormánybiztost, Papcsák Ferencet, aki a XIV. kerület (Zugló) polgármestere.
Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy egyes pletykák szerint, a főpolgármester párton belüli helyzete jelentősen romlott 2011/12 folyamán, akkor látható, hogy jelenleg tartósan a kerületeknek „állhat a zászló" a fővárosi központtal vívott harcban.
