2012. június 18-án elfogadta az Országgyűlés a jövő januárban hatályba lépő új Büntető törvénykönyvet. A komoly szigorításokat tartalmazó jogszabályból – egy kormánypárti és egy ellenzéki módosító javaslatnak köszönhetően – kikerült „az együtt élők közötti lelki bántalmazás” tényállás, amelynek értelmében egy évig tartó szabadságvesztéssel lett volna sújtható az, aki azért, hogy „házastársa, volt házastársa, élettársa, volt élettársa, egyeneságbeli rokona, nevelése, felügyelete vagy gondozása alatt álló kiskorú, illetve őt nevelő, felügyelő vagy gondozó személy valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön, rendszeresen vagy tartósan olyan erőszakos magatartást tanúsít, amely a sértettnek lelki szenvedést okoz, ha más bűncselekmény nem valósul meg.”
A nagykoalíciós módosító indítványok benyújtói (Varga István és Salamon László a Fidesz-KDNP, illetve Bárándy Gergely az MSZP részéről) azzal érveltek, hogy a lelki bántalmazás elemei (például kényszerítés, zaklatás, testi sértés) más bűncselekménynél is megtalálhatóak, a tényállást ráadásul bizonyítani sem lehet.
Leegyszerűsítve a dolgot: a családon belüli erőszak továbbra sem lesz önálló bűncselekményi kategória. A gyakorlatban pedig ez azt jelenti, hogy a rendőrség a jövőben is csak akkor tud eljárni az ilyen ügyekben, ha vér folyik. Ráadásul a bíróság sok esetben nem az áldozat, hanem az elkövető pártján áll.
Magyarországon évek óta fel-felmerül a családon belüli erőszak körüli vita. Nem is csoda. Bár egzakt adataink nincsenek, nagyjából minden ötödik nőt ver a férje/élettársa. Ez a leggyakoribb halálozási ok a nők ellen elkövetett bűncselekmények között. (Természetesen van példa az ellenkező irányú erőszakra is, de az esetek száma elenyésző, körülbelül öt százalékra tehető.)
A jogi háttér és a probléma
Ha a jogi szabályozásra tekintünk, akkor azt láthatjuk, hogy a családon belüli erőszakot jelentő cselekmények jó része más tényállás keretei között valóban büntethető. Ezek közé tartoznak az élet és testi épség elleni cselekmények (például testi sértés), a kényszerítés bűncselekménye, valamint akár a garázdaság is. Első ránézésre így a magyar jogvédelem eddig is teljes volt. A probléma az, hogy ezek a tényállások egyrészt csak a bekövetkezett sérelemre reagáltak (azaz csak akkor lehetett alkalmazni őket, ha már „folyt a vér"), valamint, hogy az általános keretek rendkívül nehézzé tették a tényállás megvalósulásának bebizonyítását. Emiatt sok esetben a rendőrségi és ügyészségi szakaszban „elhaltak" ezek az ügyek – ha a bizonyítási nehézségek láthatóvá váltak.
Ezért fogalmazódott meg annak az igénye, hogy egy kifejezetten a családon belüli erőszakra választ adó tényállást illesszenek a Btk.-ba. Egy olyan cselekményt, amelynek védelmi rendszere már a sérelem bekövetkezte előtt is működésbe lép.
Az előzmények
Az Élet-Érték Alapítvány elsőként 2010-ben tett arra kísérletet, hogy a családon belüli erőszak a Büntető törvénykönyv része lehessen. Akkor pár száz aláírás hiányzott ahhoz, hogy sikeres legyen a népi kezdeményezés, és az Országgyűlés napirendjére tűzze a kérdést. Ami két éve nem, az most összejött: alig két hónap leforgása alatt 103 ezer (a szükséges duplája) aláírást gyűjtöttek össze az alapítvány aktivistái.
Népi kezdeményezéssel azonban csak annyit lehet elérni, hogy megtárgyalja a kérdést a parlament. Arra nem kötelezi a törvényhozást (a sikeres országos népszavazással szemben), hogy a kezdeményező szándékainak megfelelően, változtasson is az adott jogszabályon. Sokáig úgy tűnt, hogy ebben az esetben mégis ez történik majd.
Van, amikor működik a nagykoalíció
A kormánypártok ugyanis eredetileg támogatták a Btk. ilyen irányú módosítását (a javaslatot két LMP-s képviselő, Szabó Tímea és Dorosz Dávid jegyzi), majd a zárószavazás előtt meggondolták magukat. A dolog pikantériája, hogy a szocialista Bárándy Gergellyel együtt, aki gyakorlatilag azonos tartalmú módosítást nyújtott be. Így aztán a családon belüli erőszak tényállás kivételét a Fidesz-KDNP az MSZP-vel közösen szavazta meg. (A Jobbik és az LMP, a fideszes Daher Pierre, valamint a KDNP-s Semjén Zsolt ellene szavazott.) Úgy tűnik, van az úgy, hogy működik a nagykoalíció.
Igény lenne rá
Pedig igény lenne a törvény megváltoztatására. Egzakt adatok ugyan nincsenek (nehéz lenne mérni, hisz az áldozatok egy része nem mer segítséget kérni), de a NaNE felmérései alapján, ma minden ötödik nőt rendszeresen bántalmaz a partnere. Bár általánosan elterjedt nézet, hogy az ilyen esetek jórészt a szegényebb, alacsonyabb iskolázottságú rétegek körében fordulnak elő, a valóságban nincs különbség: a családon elüli erőszak társadalmi státusztól független. Az egyetlen fontos különbség, hogy a jobb módú családok rendelkezhetnek olyan lobbierővel, ami a szigorúbb elbírálást megakadályozhatja.
Csak ha vér folyik?
A bántalmazottak közül aki összeszedve a bátorságát, a rendőrséghez fordul, gyakran szembesül azzal, hogy csak akkor intézkednek, ha az erőszaknak külső jelei is vannak, azaz szó szerint vér folyt. Még aggasztóbb, hogy Magyarországon a bírói gyakorlat kifejezetten áldozat-ellenes az ilyen ügyekben. Aki tehát eljut addig, hogy bíróság elé kerül az ügye, könnyedén rosszabb helyzetben találhatja magát, mint előtte.
Nem vitatjuk, hogy jogi szempontból nem könnyű az ilyen helyzeteket szabályozni. Mégis, mi a Ténytárban úgy látjuk, hogy fontos lenne a külön tényállás a családon belüli erőszak esetében. Ha másért nem, az áldozatok végre azt érezhetnék, hogy a jog mellettük áll. Így talán többen mernének segítséget kérni az egész életen át tartó rettegés helyett.
Az utolsó 100 komment: