Az új médiaszabályozással szembeni kritikák meghatározó elemei a médiatartalmi előírások alkalmazási körével, tartalmi bizonytalanságával, valamint a kilátásba helyezett szankciókkal kapcsolatos fenntartások. A Mérték Médiaelemző Műhely elemzését közölve, azt vizsgáljuk, hogy a Médiatanács gyakorlatában sikerült-e kiszámítható tartalommal megtölteni a törvényi rendelkezéseket, és hogyan alakult – a hozzáférhető nyilvános médiatanácsi határozatok, jelentések és beszámolók anyagaira támaszkodva – az NMHH Médiatanácsának szankcióalkalmazási joggyakorlata.
Korábbi bejegyzésünkben általában értékeltük a hatóság másfél éves tevékenységét. Ma azt vizsgáljuk, milyen a médiahatóság jogalkalmazási gyakorlata a médiatartalmak kiegyensúlyozottságára vonatkozó alapelvet illetően.
Általános megállapítások
A Médiatanács az elbírált ügyek töredékében állapította meg a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének megsértését. Kimagaslóan nagy számban fordul elő a kérelmek formai hibákra alapított elutasítása. A médiahatóság szűken értelmezi a kiegyensúlyozottsági követelményt, amely ugyan üdvözlendő a sajtószabadság érvényesülése szempontjából, ugyanakkor rávilágít a szabályozás és a jogalkalmazás ellentmondásosságára. Felmerül a kérdés, hogy szükség van-e deklaratív jellegű szabályokra, ha maga a hatóság sem tud (vagy nem akar) mit kezdeni a jogalkalmazás során, a törvényben rögzített követelményekkel.
Még a hatóság szűk értelmezése mellett is kimondható, hogy az új szabályozás a korábbinál szubjektívebb jogalkalmazásra ad lehetőséget. Korábban ugyanis csak a sérelmet szenvedett fél, illetve az nyújthatott be panaszt, akinek releváns véleménye kimaradt a tájékoztatásból. A tájékoztatás tényszerűségét és a kiegyensúlyozottságot objektívebben lehetett megítélni, mint az új helyzetben, ahol ugyan bárki panasszal élhet, de a Médiatanács dönt arról, mi minősül az adott ügyben releváns véleménynek.
Hajlékony joggyakorlat
A joggyakorlat meglehetős „hajlékonysága” a konkrét ügyek érdemi elbírálásánál, és annak eldöntésénél is érzékelhető, hogy a hatóság egyáltalán beavatkozik-e, vagy inkább azonnal elutasítja a panaszt. Gyakran ugyanazon minőségi mutatót – például a hírműsor műfaji jellemzői – különböző ügyekben a Médiatanács ellenkező módon értékeli, anélkül, hogy ennek indokát világossá tenné.
Jogsértés megállapítására kizárólag kereskedelmi televíziókkal kapcsolatban került sor, annak ellenére, hogy számos, nagy port kavart és a nézők nagy száma által kifogásolt ügy éppen a közmédiában fordult elő. A közszolgálati médiaszolgáltatás értékelése tabunak tűnik a hatóság számára.
Mindezek alapján, azt a következtetést is levonhatnánk, hogy a széleskörű jogosítványokkal rendelkező médiahatóság nagyon visszafogott volt a kiegyensúlyozottsági kérelmek elbírálása során, és tiszteletben tartotta a szerkesztői szabadságot. Ritkán került sor beavatkozásra, a médiaszolgáltatókat nem korlátozták abban, hogy maguk döntsék el, hogyan állítják össze műsoraikat, mely eseményeknek és álláspontoknak tulajdonítanak hírértéket.
"Helyes álláspont"
Ha azonban a számadatoknál tovább megyünk, és a döntésekből kirajzolódó jogalkalmazói gyakorlatot tekintjük át, nem a demokratikus közvélemény kialakulása és működése érdekében tevékenykedő jogalkalmazást találunk. A visszafogottság ebben az esetben nem a véleményszabadságot erősíti, hanem éppen a „hivatalos, helyes állásponton alapuló monopolisztikus közvélekedés” elősegítése irányába hat.
A kiegyensúlyozottság követelményét a médiahatóság számos ponton a korábbi joggyakorlatnak megfelelően értelmezte. A korábbi gyakorlatot követte a Médiatanács például akkor, amikor az elmaradt tájékoztatás – a kérelmező szerint hírértékű, a médiaszolgáltató által azonban be nem mutatott információ, álláspont – miatt beérkezett kérelmeket érdemben utasította el.
A határozatok között találunk számos olyat, ami alkalmas a médiaszabadság, a szerkesztői szabadság tiszteletben tartásának megalapozására. A döntések alapján, a kiegyensúlyozottság érvényesülése nem függ közvetlenül a megszólalók, illetve az adott álláspontot képviselők számától.
Ezek, a sajtószabadságot tiszteletben tartó hatósági döntések, ugyanakkor előkészítették a terepet ahhoz a gyakorlathoz, amely támogatást nyújt a közszolgálati média számára a közügyek tárgyilagos, tényszerű megvitatásának elmulasztásához, illetve a kormányzati döntéseket érintő, nyilvános kritika elhallgatásához. A határozatok elemzése alapján megállapítható, hogy ez a gyakorlat fokozatosan alakult ki: a médiaszabadság védelmét szolgáló elvek nagyjából egy év alatt váltak annak eszközeivé, hogy hatóság minden esetben kitérhessen a közszolgálati médiaszolgáltatást érintő kiegyensúlyozottsági panaszok elől.
Egy kis statisztika
A Médiatanács által tárgyalt 137 kérelemből 109 (80 százalék) a közszolgálati médiaszolgáltatók műsorait érintette. A Magyar Televízió ellen 90 esetben éltek kiegyensúlyozottsági kérelemmel, a Duna Televízió műsorszámait 12, a Magyar Rádió médiaszolgáltatását 7 kérelmező találta kiegyensúlyozatlannak.
.png)
A Médiatanács – az új szabályok alapján – a közmédiára vonatkozóan egyetlen esetben sem állapította meg a tájékoztatás kiegyensúlyozottságának megsértését. A TV2 műsoraival kapcsolatban 7 hivatali és 11 médiatanácsi döntés született. Két esetben állapította meg a hivatal, és szintén két esetben a Médiatanács a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének megsértését. Az RTL Klub hírműsoraival kapcsolatban 7 hivatali és 5 médiatanácsi eljárás folyt, és egy elmarasztaló döntés született.
Az ismételt kiegyensúlyozottsági kérelmekkel érintett médiaszolgáltatók körében találjuk még az ATV-t hét, a Hír TV-t öt, az Echo TV-t két kérelemmel. Ezek közül az ATV médiaszolgáltatását találta egy alkalommal kiegyensúlyozatlannak a médiahatóság.
Visszafogott tevékenység, szűk értelmezés
A Médiatanács eddigi, a médiatartalmi előírások végrehajtására irányuló tevékenységének meghatározó jellemzője a visszafogottság. A hatóság tevékenységét vizsgálva, levonható az a következtetés, hogy a Médiatanács tudatosan törekszik a médiatartalmi rendelkezések lehető legszűkebb értelmezésére. Ez sok esetben azzal a pozitív eredménnyel jár, hogy a hatósági beavatkozás indokolatlan mértékben nem korlátozza a szerkesztői szabadságot. Sok esetben azonban oda vezet, hogy a szabályozás egésze kiürül, diszfunkcionálissá válik, a vélt, vagy éppen kifejezett szabályozási célokkal ellenkező eredményt ér el. Ennek jellemző példája a kiegyensúlyozott tájékoztatás formális megközelítése, szűk értelmezése. Álláspontunk szerint, az eddigi jogalkalmazói gyakorlat összességében nem tudta megcáfolni a szabályozással kapcsolatban korábban megfogalmazott kritikákat.
Ez a bejegyzés a www.tenytar.hu oldalon megjelent elemzés rövidített változata.
