Orbán Viktor miniszterelnök nyári "koncertkörútján", valamikor a gyógyszerészekkel és a borászokkal folytatott diskurzusa között a jövő ifjúságát autentikusan képviselő Fidelitas vezetéssel is találkozott. A miniszterelnök hosszasan beszélt a felsőoktatással kapcsolatos elképzeléseiről is. Mint mondotta: „látni fogjuk, hogy melyik egyetemre, főiskolára mennyien jelentkeztek, és mennyien kerültek be, és látni fogjuk, hogy melyik főiskolát és egyetemet kerülték el a fiatalok".
Hát lássuk!
Az új felsőoktatási rendszer első próbáját az idei felvételi jelentette. Ennek eredménye képet adhat arról, hogy milyen következményei lesznek a forradalomi átalakításoknak.
Először is, ha a fő adatokat nézzük a felsőoktatásban részt vevők számának szűkítésére irányuló kormányzati szándék egyértelműen sikeres (már ha ezt sikernek lehet nevezni). Míg tavaly 140 ezer jelentkezőből nagyjából 100 ezren jutottak be a felsőoktatásba, addig idén már a jelentkezők száma 110 ezerre, a felvettekké pedig 80 ezerre csökkent. Ez egyben azt is jelenti, hogy 10 év óta a legkevesebb hallgató kezdheti meg a tanulmányait idén az egyetemeken és főiskolákon.
10 éve nem kezdhetik meg ilyen kevesen tanulmányaikat a felsőoktatásban
A számok azt is mutatják, hogy az új szabályok nem növelték, hanem éppen ellenkezőleg, csökkentették a versenyt, hiszen 20 ezer diák eleve nem is jelentkezett sehová az idén, akik pedig, legalábbis a tavalyi szabályok szerint, bekerülhetettek volna valemelyik egyetemre vagy főiskolára.
Feltételezzük, hogy nem a középiskolások önismerete javult rohamosan az eltelt év alatt, így a változás arra utal, hogy a fiatalok egy jelentős részét a felsőoktatás növekvő költségei és bizonytalan feltételei tartják távol a továbbtanulástól. Feltűnő, hogy a visszaesés nagyobb mértékű, mint a tandíj bevetése idején 2007-2008-ban. Igaz a Ténytár elemzése szerint az akkori fizetési kötelezettség is kisebb volt, mint amekkora most várható.
Csökkenni fog a felsőoktatásban tanulók száma
Az eddigiek alapján világos, hogy csökkenni fog a felsőoktatásba járó diákok száma, és ezzel megtörik az a 15 éves tendencia, amelyben folyamatosan nőtt a diplomát szerző fiatalok száma. Ez a korábbi nagyobb igényre méretezett felsőoktatási intézmények számára is komoly nehézséget jelen. A kormányfő már jelezte is, hogy azokra az intézményekre nem sok jó vár, amelyeket „elkerülnek a hallgatók”, vagy pontosabban nem jutott nekik a kevés államilag támogatott keretszámból.
Még nagyobb gond, hogy ezzel az ország európai célokhoz való felzárkózása is megtorpan. Az Unió ugyanis a gazdasági és a társadalmi sikeresség egyik fontos tényezőjének tartja az egész életen át tartó tanulást, és ezen belül a felsőoktatásban való részvétel növelését. Magyarország az elmúlt 10 év magas beiskolázási számaival jelentőset lépett előre, de még így is a 30-35 évesek negyedének volt csupán felsőoktatási végzettsége 2010-ben, miközben (a Magyarország által is támogatott) közös európai célkitűzés 2020-ra már 40 százalék.
Gyengén vizsgázott az új felvételi rendszer
Az idei felvétel részletes adatait elemezve és a korábbi évekéivel összehasonlítva további fontos összefüggéseket figyelhetünk meg.
Az kevésbé meglepő, hogy a csökkenés elsősorban az alap és az osztatlan képzést érinti, hiszen ezeken a területeken volt jelentős a keretszámcsökkentés, a mesterképzésre viszont még a korábbi magas létszámú korosztályok lépnek be idén. Ez azonban azt is jelenti, hogy három év múlva várhatóan a mesterképzést is eléri majd a jelenlegi létszámcsökkentés. Kevesebb figyelmet kapott eddig, de a felsőfokú szakképzésre beiratkozók száma is a felére apadt a keretszámcsökkentés miatt idén, így egy további fontos pálya zárult le az alapképzésből kiszoruló fiatalok előtt.
Ha a finanszírozási formákat vizsgáljuk világossá válik, hogy az államilag finanszírozott helyek számának csökkentése nem növelte a költségtérítéses formában tanulók számát, mert azok a hallgatók, akiktől elvették az ingyenes képzésben való részvétel lehetőségét, nem áramlottak át a fizetős képzésbe, hanem vagy lemondtak a felsőoktatásban való részvételről, vagy külföldön kezdik meg a tanulmányaikat. A statisztika nem tünteti fel külön a részösztöndíjas állami támogatásban részt vevő hallgatókat, de ennek a finanszírozási formának az életképtelenségét a kormányzat is elismerte, amikor a korábbi 15 500-ról, 5 500-ra csökkentette számukat az alacsony jelentkezés miatt.
Képzési területek
A változások legfontosabb kormányzati indoka az volt, hogy a felsőoktatáson belül át kell rendezni az arányokat, így a munkaerő-piaci igényeknek megfelelően növelni kell a műszaki és természettudományos képzésben részt vevők számát. Úgy tűnik, hogy ezt a célt nem sikerült elérni, mivel a természettudományos és műszaki területen is csökkent a tanulmányaikat megkezdő diákok száma. Az ágazat közismert létszámproblémái ellenére szintén kevesebben járnak majd orvosi és egészségügyi képzésre is.
A közigazgatási, a rendészeti és a honvédelmi szakterületeken azonban növekszik a hallgatók száma, Ez a változás is csupán látszólagos, amely a közigazgatási képzés Nemzeti Közszolgálati Egyetembe való átcsoportosításának köszönhető. A változások legnagyobb vesztese a jogi szakképzés, amelyet a gazdasági képzés követ. Szintén jelentősen csökken a pedagógusképzésre járó diákok száma, pedig korábban ennek erősítése is kormányzati célok között szerepelt. Az egyetemek arra panaszkodnak, hogy továbbra sem tudják feltölteni a tanári szakokat.
A ponthatárokat megvizsgálva látható, hogy a felvételizők preferenciáit nem változtatta meg a kormánydöntés. Továbbra is a gazdasági szakok vezetik a toplistát, az első 20-ból 13 képzés ilyen, ráadásul a legmagasabb pontszámú 5 képzési forma az időnként megszüntetéssel fenyegetett Corvinus Egyetemhez kapcsolódik. A legjobbak közé még két-két jogi, a nemzetközi kapcsolatok, a mérnöki, és egy politológiai képzés fért be. Ugyanakkor a megemelt létszámú műszaki képzésben gyakran nagyon alacsonyak a ponthatárok.
Következtetések
Összefoglalva tehát a csökkentett keretszámok és a megnövelt tandíjak csupán arra voltak alkalmasak, hogy a hallgatók egy részét távol tartsák a felsőoktatástól (és így hozzájáruljanak a Széll Kálmán tervben célként kitűzött megtakarításhoz). Azonban a hallgatói preferenciák átrendezését, a munkaerőpiac által (feltételezetten) igényelt szakok iránti érdeklődés felkeltésére nem; ehhez intelligensebb oktatáspolitikai módszerekre lenne szükség. A potenciális hallgatók jó része lábával szavazott a Nemzeti Felsőoktatás Rendszeréről: külföldön tanul tovább, vagy lemondott a magasabb képzettség megszerzéséről.
