Az új médiaszabályozással szembeni kritikák meghatározó elemei a médiatartalmi előírások alkalmazási körével, tartalmi bizonytalanságával, valamint a kilátásba helyezett szankciókkal kapcsolatos fenntartások. A Mérték Médiaelemző Műhely elemzésének kivonatát közölve, azt vizsgáljuk, hogy a Médiatanács gyakorlatában sikerült-e kiszámítható tartalommal megtölteni a törvényi rendelkezéseket, és hogyan alakult – a hozzáférhető nyilvános médiatanácsi határozatok, jelentések és beszámolók anyagaira támaszkodva – az NMHH Médiatanácsának szankcióalkalmazási joggyakorlata.
Első bejegyzésünkben a hatóság másfél éves tevékenységével kapcsolatos általános megállapításokat, a másodikban a Médiatanács a médiatartalmak kiegyensúlyozottsági alapelvére vonatkozó jogalkalmazási gyakorlatát vizsgáltuk.Tegnap az emberi jogok, az emberi méltóság és a gyűlöletbeszéd volt napirenden, ma pedig a gyermekvédelem van soron.
A kiskorúak védelme a médiaszabályozás egyik kiemelt figyelemmel kísért területe, amely fontos célként jelenik meg a Médiatanács nyilatkozataiban. A 2011 januárjában hatályba lépett médiatörvény alapjaiban nem érintette a korábbi gyermekvédelmi szabályok rendjét, de finomította a korhatár-besorolás struktúráját. Kifejezetten a legkisebbek védelmére bevezette a hat éven aluliaknak nem ajánlott kategóriát. A 12-es piktogram esetében egyértelművé tette, hogy az e kategóriába sorolandó tartalmak nem ajánlottak a 12 éven aluliaknak, így megszűnt a kategóriához kapcsolódó szülői felügyelet ajánlása is.
További érdemi változás, hogy a lineáris szolgáltatásokon túl, a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokra, a nyomtatott és az online sajtótermékekre vonatkozóan is megfogalmazott a törvény gyermekvédelmi szabályokat.
Kevesebb ügy, enyhébb szankciók
Szembetűnő változás – a korábbi évekhez képest – a jogsértést megállapító határozatok számának csökkenése. Míg 2009-ben 164, 2010-ben pedig 152 elmarasztaló határozat született, addig 2011-ben összesen csupán 53 határozatban mondta ki a hatóság a gyermekvédelmi szabályok megsértését, 2012 első negyedévében pedig közel 20 ilyen határozatot hozott.
A csökkenés oka lehet a más területeken megfigyelt defenzív médiahatósági szerepfelfogás, de akár a tartalomkínálatban bekövetkezett változás is. Kiterjedt tartalomkínálati elemzés nélkül – amit a Médiatanács sem végzett el – nehéz erre a kérdésre megalapozott választ adni, de nincs tudomásunk olyan jelentős kínálatbeli változásról, amely a hatósági beavatkozás ilyen mértékű csökkenését önmagában igazolná.
A hatóság a tapasztalt jogsértések egyharmadában csak figyelmeztetést alkalmazott, és nem szabott ki vagyoni szankciót. 2011 nyarától érezhetően csökkentek a büntetések.Emögött a már korábban említett „tabula rasa” médiapolitikai döntés áll.
A beavatkozás irányai
A határozatok számának csökkenése önmagában persze nem ad teljes képet a hatósági kontroll működéséről. Egyértelműen üdvözlendő az a jogalkalmazói attitűd, amely kevesebb határozatban ugyan, de a kínálatban jelenségi szinten megragadható problémákra, jogsértésekre reagál, és nem a mennyiségi, hanem a minőségi beavatkozást tartja célszerűnek. A jelenségekre reagáló állami beavatkozás azt jelzi, hogy a hatóság a szabályok számonkérése során, jól megfontolt médiapolitikai szándék alapján működik, valóban a gyermekek védelmének biztosítása érdekében avatkozik be.
Tudatos médiapolitikai szándékra utaló beavatkozásnak tekinthető, hogy a jogsértést kimondó határozatok döntő többsége a 16-os kategóriába sorolás elmaradását kifogásolta. A 16-os életkori kategóriához kapcsolódik az időbeli vízválasztó szabály. Ezeket a tartalmakat csak este kilenc óra után lehet műsorra tűzni. Ugyancsak tudatosság fedezhető fel a valóságshow típusú műsorok kezelésében. A VV4 és az Összeesküvők is 12-es – korhatári besorolás mellett – a kora esti műsorsávban volt látható, a VV5 viszont – a hatóság korábbi beavatkozása után – már a késő esti műsorsávba került, 16-os piktogrammal.
Gyermekvédelmi barométer
A hatóság a műsorok indulásától folyamatosan vizsgálta az adásokat, és hétről hétre publikálta – egy úgynevezett barométer segítségével – a műsorban megjelenő, gyermekvédelmi szempontból problémás elemek gyakoriságát (alkoholfogyasztás, dohányzás, trágár megnyilvánulások, szexualitás, meztelenség). A hatóság a törvénysértést megállapító határozatokban azokat az adásnapokat kifogásolta, ahol a problémás elemek mennyisége és a bemutatás módja miatt, már magasabb életkori kategóriába kellett volna sorolni a műsorokat. A Médiatanács három eljárásban közel 300 millió forint büntetést rótt ki a csatornára.
Nem érthető viszont, hogy ha ilyen súlyos büntetéseket látott indokoltnak a Médiatanács, miért nem avatkozott be korábban, miért nem reagált hamarabb a csatorna szerkesztési gyakorlatára. Mivel a hatóság határozatai csak késedelmesen születtek meg, az adott széria teljes egészében a kifogásolt szerkesztési gyakorlat alapján került képernyőre. Az alkalmazott szankcióknak ugyanakkor a jövőre nézve volt eredménye: a csatorna ugyanis a 2011 őszén útjára indította a VV5 szériát, amelyet már későbbi időpontban és 16-os piktogrammal sugárzott.
Késedelem, következetlenség
Hasonló késedelem jellemezte a TV2-n futó rivális műsor, az Összeesküvők hatósági értékelését. A folyamatos vizsgálat ellenére, ebben az esetben is csak a műsor kifutását követően került sor a szankcionáló határozatok meghozatalára.
A beavatkozás késedelme mellett, a kiszabott vagyoni szankciók sem a jelenségre reagáló jogalkalmazói attitűdről árulkodnak. Az egymással piaci versenyben működő csatornákkal szemben alkalmazott vagyoni szankciók között aránytalanul nagy a különbség. Míg az RTL-Klub összesen 278 milliós bírságot kapott, addig az Összeesküvőkért a TV2-vel szemben csupán 18 millió forint bírságot állapított meg a hatóság. Kritikánk természetesen nem a TV2-vel szemben megállapított alacsony büntetésnek szól, hanem a két televízió esetében alkalmazott eltérő mérlegelésnek. A Médiatanács ugyanis nem volt következetes a mérlegelési szempontok alkalmazásában: míg az RTL Klubnál figyelembe vette a korábbi jogsértéseket a szankció megállapításánál, addig a TV2-nél eltekintett a korábbi jogsértések „beszámításától". Továbbá a szankció kiszabása során, nem vette figyelembe a jogsértés folyamatosságára, illetve a jogsértés piacra gyakorolt hatására vonatkozó törvényi mérlegelési szempontokat sem.
