Bár 1983. december utolsó napjával már megszüntették a járásokat, majd' harminc évvel felszámolásuk után 2013. január 1-jén pedig ismét megalakulnak. A régi-új egységek elsősorban az önkormányzatoktól vesznek át feladatokat, valamint a jelenlegi kistérségi (körzeti) államigazgatási szervek is ebbe a rendszerbe integrálódnak.
Amennyiben a járási lehatárolásra tekintünk azt láthatjuk, hogy a 2012 eleji tervekkel, a szakértői anyagokkal szemben döntően a kistérségi tagozódásra építő rendszer alakult ki, amelyet azonban torzítottak bizonyos politikai szempontok is, valamint sok esetben nehezen érthető a lehatárolás logikája. A politika egyébként is áthatja a teljes rendszert: az új járási hivatalok vezetői valószínűleg politikusok lesznek. Ezt alátámasztja, hogy a hivatal vezetője akár országgyűlési képviselő is lehet. Ez érthető, hiszen a parlamenti képviselők létszáma csökkenésével szükség lesz egy kádertemetőre is.
Mindent összevetve kérdéses, hogy valóban hatékonyabbá és jobbá válik-e a közigazgatás az új rendszerrel, ahol egyes ügyek intézése az állampolgároktól távolabb kerül, valamint ahol a mindennapokat érintő, tisztán szakmai-hatósági ügyeket intéző szervezetet egy politikus vezet. Mivel „a puding próbája az evés", ezekre a kérdésekre a jövő adhat választ.
Járások és városkörnyékek 1983. december 31-én. Forrás: wikipedia.hu
Járások egykor és most
A járások a középkor óta fontos szerepet töltöttek be a magyar közigazgatásban: az egységek közvetítettek az államhatalom és a települések lakosai között. Bár ezeket 1983 végén felszámolták, ám feladataik jelentős részben tovább éltek.
Az 1980-as években a városkörnyékek, majd azt követően a körzetközpontok, 2004-től pedig a kistérségek kívánták ellátni ezt a szerepet. A közvetítő szint azonban az elmúlt harminc évben a helyét kereste. Az önkormányzati rendszer kialakulásával alapvető kérdések jelentek meg, amelyek sokszor a 2/3-os többség hiánya miatt megválaszolatlanok maradtak. Ezek közül a legfontosabb az volt, hogy a közvetítő egységek a helyi lakosok érdekeit képviselő önkormányzati jellegű, vagy a központi államhatalom akaratát közvetítő államigazgatási szervezetek legyenek-e.
Az alkotmányozó többség birtokában a jobboldali kormányzat és a mögötte álló parlamenti többség ezt a kérdést is elővette, majd egyértelműen állást foglalt: a kistérségek önkormányzatiságával szemben a járások a központi hatalom akaratát helyben közvetítő államigazgatási szervezetek. Ennek megfelelően kezdődött meg a járások kialakításának folyamata.
Nagyvonalú tervek, korlátozott megvalósítás
A kormányzat célja nagyvonalú volt: a járások köré akarták felépíteni a magyar helyi államszervezetet. Így a járások kialakításáról szóló kormányhatározat még azzal számolt, hogy valamennyi, az önkormányzatok szervei által ellátott államigazgatási feladatot átveszik, valamint hogy a járásokban működő egyéb állami szervek, bíróságok, ügyészségek, rendőrkapitányságok illetékességi területeit is összehangolják.
A kezdeti lelkesedés azonban a problémák megjelenésével alábbhagyott. Míg a szakértői anyagokra alapozva eredetileg 104-160 járás kialakításával számoltak, addig ez a szám elkezdett szép lassan felfelé kúszni. Végül 175 vidéki és a 23 fővárosi kerületnek megfelelő 23 fővárosi járási hivatalt hoztak létre. A 175-ös vidéki szám erős hasonlóságot mutat a korábbi kistérségek (174) számával.
A nagyvonalú tervek az ellátott feladatok körében is visszább szorultak: a települések sikerrel védték meg a legfontosabb államigazgatási feladataikat, amelyben persze a helyi polgármesterek nem elhanyagolható lobbiereje is szerepet játszott. A járási hivatalok ráadásul nem kapták meg a közoktatási intézményekkel kapcsolatos kibővített állami feladatokat sem: azt a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ járási tankerületi igazgatóira bízták, akik végső soron az Emberi Erőforrások Minisztériumának vannak alárendelve.
A járások lehatárolása – politikai hatások
Az mindenesetre bizonyos, hogy a legizgalmasabb kérdés a járások lehatárolása. Az eredetileg tervezett 160-170 hivatal helyett végül is 198 (175 vidéki + 23 fővárosi) hivatal jön létre 2013-ban. Amennyiben az illetékességi területekre tekintünk láthatjuk, hogy azok nagyjából követik a korábbi kistérségi lehatárolást. Így bár eredetileg a korábbi legkisebb kistérségek többsége nem kapott volna járási jogállást, nagyobb részük mégis megmaradt önálló egységnek.
A székhelyek kiválasztásánál érzékelhető legjobban a politika hatása. Így például már a kistérségi törvények módosításakor is nehezen volt érthető, hogy például Ercsi helyett miért Martonvásár kapott kistérségi székhelyi jogosítványokat, és miért választották le a devecseri kistérséget az ajkairól. Ezekről a változásokról már korábban írtunk, már akkor jeleztük, hogy megfigyelhető egyfajta korreláció aközött, hogy a korábbi székhelyeken szocialista, míg az újakon fideszes volt a városvezetés.
A fenti folyamat nem állt meg, így például érthetetlen, hogy a nagyobb lakosságszámú, erősebb gazdaságú, jobb szolgáltatórendszerrel rendelkező, bírósági, ügyészségi és rendőrségi székhely Budaörs helyett, miért Budakeszi lett a járásszékhely. Az egyetlen magyarázatot itt is a politikai helyzet adja: míg Budakeszi vezetése jobboldali, addig Budaörsé a baloldalhoz köthető, hiszen Budaörsnek 22 éve ugyanaz a liberális polgármestere van. Szintén nehezen érthető, hogy az 1983-ig önálló járásszékhely, és tényleges körzetközponti helyzetű Dorogot miért sorolták be az esztergomi járásba. Itt is az lehet a magyarázat, hogy míg Esztergom hagyományosan jobboldali, addig Dorog hagyományosan baloldali orientációjú olyannyira, hogy Dorogon 2010-ben is szocialista polgármestert választottak.
A politika azonban nemcsak a székhelyeket illetően jelent meg. Így az erős kormánypárti pozíciókkal és jó lobbierővel rendelkező Csurgó megfelelő méretű járása miatt, urbanisztikailag nehezen oda köthető, s így a járásszékhelyhez rosszul kapcsolódó településeket is a csurgói járásba soroltak. Hasonló helyzetet figyelhettünk meg a gönci járás esetében is.
Járási feladatok – mennyit és miért kell majd utazni?
Bár az eredeti ambiciózus célkitűzések helyett a járások feladatai szűkebbek lettek, még így is számos fontos ügy került át hozzájuk, többek között az okmányirodák, a városi gyámhivatalok, bizonyos szociális ellátásokkal összefüggő, továbbá egyes ipar- és fogyasztóvédelmi igazgatási, valamint környezet- és természetvédelmi igazgatási feladatok.
Beszédesebb az a lista, amely a helyben maradó feladatokat tartalmazza. Ezek közül elég, ha kiemeljük az építéshatósági és a szociális segélyezési hatásköröket. Továbbra is a városi jegyzők döntenek az építési ügyek többségében, valamint továbbra is a települési jegyzők állapítják meg az alapvető jövedelempótló segélyeket, a rendszeres szociális segélyt és a foglalkoztatást helyettesítő támogatást, valamint az önkormányzatok továbbra is fontos szerepet játszanak a közmunka szervezésében.
Azaz: a helyi politikai elit számára fontos, igaz informális befolyást biztosító feladatok továbbra is helyben maradtak. A járások így elsősorban azokat az ügyeket kapták meg, amelyek ellátására a helyi közösségek általában kevesebb erőforrással rendelkeztek, s amelyek politikailag sem voltak túl érzékenyek.
Az állampolgároknak jó hír, de a hatékonyságot és a munkaszervezést nem feltétlenül érinti pozitívan, hogy várhatóan a feladatok jelentős részét ugyanott fogják megoldani, mint eddig. Csak éppen az ügyintéző immár nem az önkormányzat köztisztviselője, hanem az esetleg az irodájától 30 kilométerre lévő járási hivatal kihelyezett kormánytisztviselője lesz.
A járások másik fontos célkitűzése is meghiúsult. A járási szervezet ugyanis nem tudja átfogni az összes, eddig is helyben megoldott államigazgatási ügyet. Így továbbra is előfordulhat, hogy más városba kell majd menni a földhivatalba, a közegészségügyi engedélyért, az állategészség-ügyi elintézendőkért, vagy a munkaügyi kirendeltségre. Mivel ezeknek a szerveknek a száma eltérő volt (például hozzávetőleg 100 népegészségügyi szerv mellett, nagyjából 130 földhivatal és állategészség-ügyi szerv, s 170 munkaügyi kirendeltség működött), s mivel a rendelkezésre álló források nem nőttek, nem valószínű, hogy minden járásban lesz ilyen hivatal. Ezt lehetővé teszi az új szabályozás is.
A járások politikai vezetése
Bár többször felmerült, hogy az államigazgatás politikai kontrollja helyett a szakmaiságot kellene erősíteni, az új szabályozás nem ezt valósítja meg. A járások élére ugyanis, a vonatkozó törvény alapján a közigazgatási és igazságügyi miniszter által kinevezett, viszonylag magas fizetésű politikus kerül. Azt, hogy a vezető általában politikus lesz mutatja, hogy a törvény szerint a vezető lehet országgyűlési képviselő is, valamint a kinevezéshez szükséges ötéves vezetői gyakorlatba beleszámít a képviselői munka. Hasonló a szabály a kormánymegbízottaknál: ott ezen rendelkezések alapján a 20 kormánymegbízottból 14 egyben országgyűlési képviselő is.
Ez nem szerencsés, hiszen a járási hivatal mindennapi ügyeinket fogja intézni. Nem biztos, hogy előnyös, ha a személyi igazolvány kiállításáért felelős szervezet vezetője egyben országgyűlési képviselő is.
A másik gond ezzel, hogy az Alaptörvényben rögzített hatalommegosztás rendszerét is lerontja, ha a központi államigazgatás által irányított, a helyi államigazgatási feladatokat ellátó hivatalok élén egy országgyűlési képviselő áll.
Igaz, hogy ez a helyzet csak 2014-ig marad így. A fenti szabályra ugyanis éppen azért van szükség, hogy „elhelyezzék" azokat a képviselőket, akik az új, csökkentett létszámú országgyűlésbe nem kerülhetnek be. Ezzel a rendszerrel már most „megágyaznak" nekik.
Mindezek miatt kérdéses, hogy valóban hatékonyabbá és jobbá teszi-e a közigazgatást az új rendszer, ahol egyes ügyek intézése az állampolgároktól távolabb került, valamint ahol a mindennapokat érintő, tisztán szakmai-hatósági ügyeket intéző szervezetet egy politikus vezeti.
