A kormánynak már feltűnt, az ellenzéknek még nem, hogy rekordmértékben nem tudjuk lehívni az EU-s forrásainkat. Jó úton haladunk abba az irányba, hogy akár több száz milliárd forint uniós felzárkóztatási forintunk is örökre elússzon.
A 2013-ig tartó EU-s költségvetési ciklusban 8200 milliárd forintnyi támogatást kapnánk, azonban ennek csak 35 százalékát tudtuk eddig lehívni. Ezzel a sereghajtók között vagyunk. Hetente kb. 30 milliárd forintot kellene az államnak kifizetni ahhoz, hogy most ne bukjunk nagyon sok pénzt.
De hogyan jutottunk ide? Korábban a legjobbak között voltunk, amikor az EU-s pénzeket kellett elkölteni!
Ám a Kormány 2011 decemberben beterjesztette, s az országgyűlés még abban a hónapban elfogadta a területfejlesztési törvények vonatkozó módosítását, amely a jelenlegi regionális fejlesztési tanácsokat megszüntette, s feladatainak többségét a megyei önkormányzatokra bízta. Amennyiben alaposabban megvizsgáljuk a módosítást azt láthatjuk, hogy ez a nagyvonalú feladatátadás csak látszólagos. A tényleges elosztást felügyelő szervek valójában a miniszter befolyása alá kerülnek.
Igen, a regionális fejlesztési ügynökségeket irányítását is központosították, így minden lényeges ügy Budapesten dől el. Azaz, ugye nem dől el, hiszen ha eldőlne, nem lennénk sereghajtók az EU-s pénzek lehívásában és állnánk bukásra több 100 milliárd forinttal.
Lássuk a részleteket!
A területfejlesztési források fontossága
A területfejlesztés elsőre talán unalmas, elegáns öltönyös történetnek tűnik, azonban az a mindennapjainkat erősen meghatározza. Hiszen a területfejlesztési támogatások nagy mértékben hozzájárulnak a mindennapi infrastruktúrák kiépítéséhez, felújításához, új közszolgáltató intézmények létesítéséhez, bővítéséhez, modernizálásához, a helyi vállalkozások fejlesztéséhez, azaz ahhoz, hogy milyen környezetben éljünk, jó utakon járjunk, modern iskolákban és egészségügyi intézményekben nyújtsanak nekünk ellátásokat, s a munkahelyek megőrzését szolgáló olcsóbb hitelekhez juthasson a gazdaság.
Ezekre a kiemelkedő feladatokra Magyarország, mint viszonylag szegényebb uniós tagállam az Európai Uniótól jelentős mértékű fejlesztési támogatásokat vehet igénybe. A 2007-2013-as időszakban az uniós tagállamok Magyarországnak 8 200 milliárd forint támogatást irányoztak elő. Nagyságának érzékeltetéséhez jó példát jelent, hogy ha a nemzetgazdasági átlagkereset éves nettó összegét vesszük figyelembe, akkor ennek a forrásnak az egy évre jutó hányada körülbelül 700 000 ember egy éves nettó átlagkeresetével megegyező összeg. Így egyáltalán nem lényegtelen kérdés, hogy ki és milyen módon osztja el ezeket a forrásokat, valamint az azokhoz kapcsolódó, az uniós támogatással összemérhető nagyságú hazai önrészt.
A korábbi rendszer
Figyelemmel a nagyon magas összegű uniós hozzájárulásra, az európai integráció részletesen szabályozza a fejlesztési források intézményrendszerének kereteit. Így meghatározza, hogy a források egy jelentős részét regionális szinten (NUTS 2. - főszabály szerint 800 ezer és 3 millió lakosú egységekben) kell tervezni és elosztani. Ezt a szabályozást azért alkotta meg az Unió, hogy a fejlesztési forrásokat az egyes egyénekhez viszonylag közel koordinálják és osszák szét.
Mivel a magyar megyék a NUTS 2. szintnél kisebb egységek (azok NUTS 3. egységeknek tekinthetőek), ezért szükségessé vált hazánkban egy regionális intézményrendszer kialakítása. Mivel Magyarországon elbukott a regionális önkormányzatok kialakítása, így a területfejlesztési régiókban az önkormányzatok, a kormányzat (és részben a civilek) részvételével működő sajátos testületeket, regionális fejlesztési tanácsok működtek a stratégiai fejlesztési feladatok ellátására. A mindennapi „apró munkát", a pályázatok kiírását, elbírálását, a stratégiai döntések előkészítését és végrehajtását egy a fejlesztési tanácsok és a központi szervezet - a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség - közös irányítása alatt álló szervezetrendszer, a regionális fejlesztési ügynökségek látták el.
Pénzt vagy életet?
A kormányzat reformtörvényét talán ahhoz a történelmi legendához hasonílthatjuk, amely szerint a segítséget kérő Mária Teréziának 1741-ben a nemesek csak az életüket és vérüket ajánlották fel, ám pénzüket nem. Az új szabályozás alapján megszűnnek a regionális fejlesztési tanácsok, s általános jogutódjaik a területükön működő megyei önkormányzatok lesznek. Így első látásra azt mondhatjuk, hogy a kormányzat korábbi ígéretét állva a megyéket a közszolgáltatások elvételéért egy nagyon fontos feladattal, a jelentős összegeket megmozgató területfejlesztéssel kárpótolta.
Ha alaposabban megvizsgáljuk a törvény rendelkezéseit, akkor észrevehető, hogy ez csak látszat. Az uniós szabályozásra figyelemmel ugyanis a megyékre, mint kisebb (NUTS 3. szintű) egységekre nem ruházhat át összregionális (NUTS 2. szintű) feladatot. Ezek ellátása továbbra is regionális keretekben, az adott régió megyei önkormányzat közgyűlési elnökeinek részvételével zajló regionális területfejlesztési konzultációs fórumokon kerül sor.
Egy másik, aprócskának tűnő változtatás azonban az, hogy a korábban a regionális fejlesztési tanácsok és központi hivatalok közös irányítása alatt álló, a tényleges elosztást felügyelő szervek a miniszter befolyása alá kerülnek, azaz a legalább részben regionális szinten felügyelt forráselosztást központosítják. Így gyakorlatilag minden fontosabb fejlesztési ügyben a döntést nem helyben, a részben helyi képviselőkből álló szinten, hanem a központban, Budapesten döntik el. Ezzel felértékelődhet a központi erőtérrel való jó kapcsolatok jelentősége, hiszen minden valamire való kérdésben a regionális ügynökségek budapesti kontroll alatt fognak dönteni. Ez valamennyi magyar állampolgár életére közvetlenül kihat.
Hab a tortán: a civil szféra befolyásának csökkentése
Míg korábban az Európai Unió által megkövetelt partnerség elvére figyelemmel a civil szervezetek tanácskozási joggal részt vehettek a fejlesztési tanácsok ülésein, addig az új rendszerben ez a joguk is csorbul - összhangban a rájuk vonatkozó szabályozás változásainak általános irányaival. Mivel a megyei önkormányzatok válnak felelőssé a területfejlesztési tervezésért, ezért a civil szervezetek csak egy konzultációs fórumot hozhatnak létre, amelynek a véleményét ismertetni kell a megyei közgyűlések képviselő-testületek ülésein a fejlesztési napirend tárgyalása során. Az érdemi vitában azonban már nem vehetnek részt.
Bár ez a változtatás fájó a civileknek, de eltörpül a regionális források központosítását megvalósító szervezeti változásokhoz képest.
