Orbán Viktor meghirdette az adósság elleni harc harmadik pillérét. A bejelentés keretében a kormány a komoly adósságproblémákkal bajlódó önkormányzatokat akarja megmenteni. A központi kormányzat 1956 önkormányzat 612,1 milliárd forintnyi adósságát vállalja át, amennyiben a program megvalósul.
Az államadósság mérete változatlan marad, hiszen az önkormányzatok adóssága eddig is a konszolidált államadósság részét képezte. A részletekből viszont nem derült, ki hogy az adósságátvállalást a kormány milyen ütemben akarja végrehajtani, hiszen az adósságátrendezés a pénzforgalmi hiányszámban megjelenik, rontva a költségvetés pozícióját. Azt azonban fontos hozzátenni, hogy az uniós módszertan alapján számolt eredményszemléleti mutatóban nem lesz változás, hiszen az önkormányzati alrendszer mutatója javulni fog a központi költségvetés terhére.
Az adósságátvállalás részletei
A kormányfő által meghirdetett akcióprogram két pilléren nyugszik:
- Az ötezer lakos alatti települések közül 1673 önkormányzat 97,3 milliárd forintnyi adósságállományát fogja érinteni a program. A központi költségvetés teljes mértékben átveszi ezeket a hiteleket. A cél, hogy a kis települések esetében teljesen megszűnjenek az adósságcsapda miatti működési kockázatok.
- Az ötezer lakos feletti települések esetében a központi költségvetés 514,9 milliárd forintnyi adósságállományt vállalna át, részleges és differenciált módszerrel. Átlagosan 40 százalékát vennék át az adósságnak. A differenciálás mértéke az önkormányzat bevételeitől függ: ahol az egy főre jutó adóbevételek alacsonyabbak az átlagnál, ott a központi költségvetés nagyobb mértékben segítene. Száz százalékos mutatószám esetén a már említett 40 sázalékos átvétel lenne, a 75 és 100 százalék közé eső mutatószám esetén 50 százalék, 50 és 75 százalék közé eső esetén 60 százalékos konszolidációra kerül sor. Ahol az egy főre eső bevételek az átlagos adóbevételek 50 százalékát sem érik el, ott az adósságállomány 70 százalékos konszolidációja lép érvénybe. A tervek szerint tehát a szegényebb önkormányzatoktól a központi költségvetés nagyobb mértékben vesz át adósságállományt.
"Gyurcsányahibás?" - na jó, esetleg Bajnai?
Könnyen indokolhatónak tűnik, hogy szükséges az adósságátvétel, hiszen egyre több önkormányzat került a csőd szélére. Ahogy grafikonunk is mutatja, az önkormányzatok konszolidált adósságállománya a 2006-os önkormányzati választások óta – ahol a Fidesz tarolt – megduplázódott. Ráadásul nagyon sok helyen vettek fel devizaalapú hiteleket.
Ha ehhez még hozzávesszük az egyéb kitettségeket, a teljes önkormányzati szektor adósságállománya 1200 milliárd forint felett van. A kormányzati beavatkozás így az adósságállomány 50 százalékát érinteni, tehát a gazdasági válság előtti szinthez térnénk vissza ebben.
És az mit kap, aki felelősen gazdálkodott?
Az önkormányzatok ezt viszont saját felelősségükre tették. A 2012-ig hatályos önkormányzati szabályozás szerint ugyanis az önkormányzatok gazdálkodási szabadsága, viszonylag szűk korlátozásokkal a hitelek felvételére is kiterjedt. Ezekről a képviselő-testület (közgyűlés) és azok elnöke, a polgármesterek beleegyezésével került sor. Igaz, hogy az önkormányzatok feladatainak állami támogatása arányaiban folyamatosan csökkent: azonban ezzel az eszközzel - tudniillik az állami kiadások önkormányzatokra hárításával - nemcsak a baloldali, hanem a jobboldali kormányok is éltek. Így az állami támogatások mértéke az első Orbán-kormány alatt is drasztikusan visszaesett (lásd a korábbi bejegyzésünkben szereplő táblázatot), s ezt a folyamatot csak erősítik azok a kormányzati szándékok, amelyek 2013-tól szűkítik az önkormányzatok központi adókból történő részesedését.
Helyi politikai haszon - országos költség
Az önkormányzati eladósodás - mint a fent ábra is mutatja - 2006 után indult meg jelentősen. Ennek két fő oka van. Egyrészt az önkormányzati szabadság elvére hivatkozva az akkor döntően fideszes irányítású helyi közösségek nem kívánták meghozni a népszerűtlen, az általuk ellátott és az ő felelősségi körükbe tartozó közszolgáltatások ésszerűsítésével kapcsolatos döntéseket. A kormány a költségvetési támogatások alakításával (jellemzően csökkentésével) kívánta elérni ezeket a lépéseket. Az önkormányzatok azonban általában nem leépítettek, hanem hitelt vettek fel, kötvényt bocsátottak ki. Egyre gyakrabban svájci frankban.
A másik ok az volt, hogy egyre szélesebben lettek hozzáférhetőek az európai uniós támogatások. Azonban az unió támogatáspolitikájának fő elve, hogy nem finanszíroz 100 százalékban, ahhoz önerőt is megkövetel. Így az önkormányzatoknak azért, hogy hozzáférjenek az óriási támogatásokhoz, önerőt kellett biztosítani. Márpedig az nem volt. Aztán lett. Miből? Hitelből. Így aztán komoly túlzásnak tűnik azt sugallni, hogy Bajnai Gordon pisztolyt fogott Kósa Lajos fejéhez, hogy vegyen fel hitelt a lassan már a 4-es metróra emlékeztető debreceni 2-es villamos projektjére.
Szóval nyugodtan mondhatók komoly csúsztatásnak Orbán Viktor és Kósa Lajos azon kijelentései, miszerint az önkormányzati szektort a szocialista kormányok adósították el.
És miért most?
Ebbe a helyzetbe a kormányzat navigálta bele magát. Ugyanis az adósság elleni harc jegyében az új önkormányzati törvény és a gazdasági stabilitási törvény szigorú korlátokat állított fel az önkormányzati hitelfelvételre. Mondhatnánk, hogy ez eső után köpönyeg, de a helyzet ennél is rosszabb. Ezek a szabályok ugyanis gyakorlatilag nagyon megnehezítették azt, hogy a lejáró középtávú önkormányzati adósságot meg lehessen újítani. Azaz, ha nem történne semmi, akkor tömeges csőd előtt állnának az önkormányzatok - ahogy Kósa Lajos is elismerte. Így lépni kellett.
Az adósság elleni harc harmadik pillére?
Még az első két pillérben sem sikerült igazi sikereket elérni. Igaz, hogy mind az államadósság, mind pedig a háztartások hitelállománya csökkent, csakhogy a problémákat nem sikerült megoldani. A végtörlesztés azoknak a háztartásoknak segített, amelyek megfelelő mennyiségű tőkével rendelkeztek ahhoz, hogy egyben ki tudják fizetni az adósságukat. Ezzel az úgynevezett jó adósok kiestek a rendszerből – akiknek nem jelentett problémát a törlesztő részletek befizetése -, viszont a rossz adósok ugyanúgy benne maradtak a rendszerben. Az árfolyamgátról majd csak év végén lesznek pontos adatok, hogy hányan is vették igénybe, viszont a Nemzeti Eszközkezelő egyértelműen megbukott.
Az államadósság-csökkentés is csak az elvont magánnyugdíjpénztári vagyonnak köszönhető, ahogy azt grafikonunk is szemlélteti.
Amennyiben a kormány nem nyúl hozzá a magánnyugdíjpénztári megtakarításokhoz – felélve a jövőt, és komoly generációs problémákat okozva -, akkor az államadósság elenyésző mértékben csökkent volna. Az einstandolással viszont kiesett egy olyan szereplő a rendszerből, amely stabil belső refinanszírozási alapot nyújtott volna a mindenkori államadósság kezeléséhez, növelve a bizonytalanságot és a kitettséget. Ráadásul útjára indult az az unortodoxia, amely az idei stagflációhoz vezetett.
Ennek ellenére a fenntartható államadósság-csökkentés nincs megoldva, mivel a banki adóterhek megmaradása miatt jövőre is könnyen recesszióban maradhat a gazdaság. Jelenleg úgy néz ki IMF-védőháló sem lesz, így a költségvetés kamatterhei is magasabbak maradhatnak. A Citigroup elemzése szerint a magyar fundamentumok annyira rosszak – leszámítva a költségvetési hiányt, bár ezt rengeteg bizonytalanság fűszerezi -, hogy könnyen elszaladhat az államadósság a következő években. Ez összhangban van az EU várakozásokkal.
Talán nem véletlen, hogy a kormány puhítaná az alaptörvényben rögzített adósság kritériumokat.
A cél fontos, az eszközök rosszak
Az adósságállomány rendezése fontos cél, hiszen a magas államadósság szűkíti a mindenkori kormányok mozgásterét, ráadásul a költségvetés kamatterhei is magasabbak az optimálisnál. Az önkormányzatok adósságrendezése is fontos, a mindennapi működés nem kerülhet veszélybe. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy önkormányzati adósságállomány felhalmozásában komoly szerepe volt a Fidesznek, a visszamutogatás, és az "elmúlt nyolc évezés" ezért teljesen felesleges, és már-már képmutató.
A legeladósodottabb városok listáján például olyan Fidesz-fellegvárak is szerepelnek, mint például Debrecen, vagy Hódmezővásárhely. A kormány adósságcsökkentő elképzelései viszont teljesen rosszak, a pálya kiszámíthatatlan. A gazdaságban nincs növekedés, márpedig ha nincs növekedés, normális eszközökkel képtelenség megfékezni az adósságot.
És persze hadd tegyük fel újra a kérdést: Mit kap az az önkormányzat, amelyik felelősen gazdálkodott?
