Az elmúlt napok egyik legnagyobb port felkavaró bírósági döntése az volt, hogy a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa felmentette az ún. tábornokper tizenöt vádlottját. A bíróság ítéletében arra hivatkozott, hogy az eljárás egyetlen tanúvallomásra volt felépítve, amelyet ráadásul törvénytelenül szereztek be, így az bizonyítékként nem használható fel a bíróság előtt.
Az ítéletet a különböző közéleti szereplők eltérően ítélték meg. A legfőbb ügyész szerint az eljárás törvényes volt, az ügyészség továbbra is kérlelhetetlenül küzd a korrupcióval szemben. Mások (például a Honvédelmi Minisztérium volt közigazgatási államtitkára) az ötvenes éveket idéző koncepciós pernek tartották az eljárást.
Mi úgy látjuk, egy jogállami büntetőeljárás sikerét erősen veszélyezteti, ha a modern kriminalisztika eszközeinek mellőzésével a teljes vádat egy tanúvallomásra építik fel. Egy ilyen megoldásra alapvetően nincs racionális magyarázat, hacsak nem az, hogy az egyéb bizonyítékok nem támasztják alá a vádat. Ha pedig erről van szó, akkor az nem más, mint egy gyenge lábakon álló konstrukció.
Forrás: Gazdagisztán blog
Az ítélet indokolása
A Kaposvári Törvényszék ítélete nem érte váratlanul az érintetteket. A bírósági tárgyalás során ugyanis komoly aggályok merültek fel a vád koronatanúja vallomásának hitelességével és felhasználhatóságával kapcsolatban.
Az ítélet indokolása végül éppen a vád egyoldalúságával indokolta a felmentést. Bár a modern kriminalisztika széles eszköztárat ad a korrupciós ügyek leleplezésére, azonban ezek közül az ügyészség csak egy eszközzel élt. A korrupciós vádak - bár nehezen - de bizonyíthatóak: az érintettek megfigyelésével, beszélgetéseik bírói engedéllyel történő lehallgatásával, pénzmozgásaik figyelemmel kísérésével, vagyonosodásuk vizsgálatával. Mindezek az eszközök lehetővé teszik, hogy az összehangolt, illegális jövedelem szerzésére irányuló tevékenységek felderíthetőek.
Nem ez történt
Az ítélet indokolása kiemelte, hogy végső soron az egész vád csak tanúvallomásra, ráadásul csak egy személy tanúvallomására épült. Márpedig az eljárás során kiderült, hogy ennek a személynek a vallomását is kétséges körülmények között szerezte be az ügyészség. A bíróság elsőfokú (nem jogerős) ítélete szerint törvénytelenül, ugyanis a törvényi feltételek hiányában ígért neki vádalkut. Így a büntetőeljárási törvény alapján a bíróság a törvénytelenül beszerzett bizonyítékot figyelmen kívül hagyta. Ezen a vallomáson kívül lényegében az ügyészeknek nem volt más értékelhető bizonyítéka az elsőfokú ítélet szerint. Így került sor a felmentésre.
Az ügy olvasatai
A legfőbb ügyész szerint az ügyészek törvényesen jártak el, ám mozgásterüket korlátozzák az eljárási törvények, hiszen nem köthettek vádalkut. Ez első ránézésre valóban súlyos probléma, hiszen egy vádalku sokat segíthet. Azonban a szabályozásnak az az oka, hogy a súlyos bűncselekmények elkövetői ne maradjanak büntetlenül, így bizonyos kiemelkedő súlyú cselekmények esetén nem lehet "vádalkut kötni". A nagyobb gond az, hogy az ügyészek csak erre az egyetlen vallomásra összpontosítottak figyelmen kívül hagyva az egyéb bizonyítékokat.
Ez arra is utalhat, hogy az ügyészeknek nem volt más a tarsolyukban. Márpedig a bizonyítékokat összességükben kell értékelni, s valamennyi beszerzett bizonyítékra figyelemmel kell lenni. Így, ha a vádhatóság ezt nem veszi figyelembe, akkor vagy nagyon súlyos szakmai hibát vét. Bár ez sem örömteli, mégis ez a jobbik eset. A rosszabbik az a felvetés, amelyet az ügy egyik fő vádlottja - a Honvédelmi Minisztérium volt közigazgatási államtitkára, Fapál László - fogalmazott meg, hogy a tudatosan csak egy személy kikényszerített vallomására alapozott vád a koncepciós perekre jellemző.
Van másik!
Fapál László azonban nem nyugodhat meg: ellene más ügyekben felgyorsult a büntetőeljárás. Így az úgynevezett lakásüggyel kapcsolatban hűtlen kezelésre felbujtással, valamint csalással is meggyanúsították. Bár ezeknek az eljárásoknak az ügyészi sikerét veszélyeztetheti, hogy maga a törvényhozás fogadott el egy olyan új szabályt, amely arra utal, hogy nem feltétlenül volt törvénysértő az az eljárás, hogy hivatásos katonai szolgálati lakáshoz jutott. Márpedig ez alapján vádolják őt és korábbi miniszterét. Ugyanis az ilyen juttatás kizárását lehetővé tevő rendelkezés csak 2013. július 1-jétől került be a jogrendszerbe.
Fapál László esete súlyos kérdéseket vet fel. Ha nem alaptalanok az érintett felvetései, akkor az ügy sok tekintetben hasonlít egy előre megkonstruált eljáráshoz. Ezekre volt példa a magyar történelemben, ám azok nem hazánk legdicsőbb napjai voltak.
