Bűvészkedés a számokkal. Legalábbis ez az ember első benyomása az országgyűlés előtt fekvő, elfogadás előtt álló határozati javaslatról, amely hadseregünk maximális létszámáról rendelkezik. A legénységi állomány már csak az összlétszám legfeljebb 30 százaléka lehet, a tisztek viszont továbbra sem lesznek kevesebben. A Magyar Honvédség jelenlegi 25 ezer 660 fős létszáma a határozati javaslat elfogadása esetén 29 ezer 700 főre emelkedne.
Ha azonban a számok mögé nézünk, akkor egy nagyon komoly strukturális és régóta fennálló problémával találjuk szembe magunkat. Hogy hogyan oldható meg a fejnehéz Magyar Honvédség komoly, mélyreható szervezeti átalakítása, egyelőre nem tudni. Egy biztos: a probléma lassan 20 éve fennáll. A komolyabb haderőreformra irányuló kormányzati akarat megrekedt a tanulmányok és szlogenek szintjén - politikai színezettől függetlenül. Az elfogadandó határozati javaslat pedig mindössze a rossz struktúrát rögzíti.
A Hende Csaba honvédelmi miniszter által jegyzett, a Magyar Honvédség részletes bontású létszámáról szóló országgyűlési határozati javaslat 29 ezer 700 főben maximalizálja a létszámot, amelyben nincsenek benne sem a miniszter által dédelgetett tartalékosok - 8000 fő-, sem a Magyar Honvédség rendelkezési állománya.
Játék a számokkal
Ha csak pusztán a számokat hasonlítjuk össze a 2012. január elsején hatályát vesztett régi szabályozással, akkor valóban a MH számszerű bővülését láthatjuk. A legénységi állomány létszáma 19, az altiszteké 11, a tiszteké 6 százalékkal nő. A kormánytisztviselők, közalkalmazottak és munkavállalók százalékos arányát az összlétszám 25 százalékában határozták meg a régi 16 százalékkal szemben, de ennek oka az a közel 3000 státusz, amely a Honvédkórház – Állami Egészségügyi Központ hadrendbe illesztése eredményez. Kisebb arányban természetesen, de növeli az állomány létszámát a csapatpszichológusi rendszer kiépítése, illetve a Honvéd Palotaőrség és a Honvéd Koronaőrség felállítása is.
A puszta számoknál azonban fontosabb, hogy a Honvédség egészségtelen szerkezete tovább él és virágzik. Képzavar vagy sem, de táblázatunkból is kiderül hogy az altisztek, illetve a legénységi állomány egészhez viszonyított aránya százalékosan csökken - létszámnövekedésük ellenére is. Nem kell a témában járatosnak lenni ahhoz hogy tudjuk: ők alkotják a hadsereg magját. Ahogy az is nyilvánvaló, hogy nem kellene ennyi tiszt az irányításukhoz.
Magyarosch megoldás
Ezt a strukturális torzulást, amelyet Hende Csaba, illetve a második Orbán-kormány örökölt elődeitől (ahogy ők az övéiktől), ez az új szabályozás nem oldja meg. Viszont évekre el lehetne tolni ennek a problémának a kezelését. Csak éppen égetően szükség lenne olyan technikai fejlesztésekre, mint például a Honvédség helikopter-flottájának cseréje.
Ezt azonban erősen kérdőjelessé teszi, hogy a kormány három éve folyamatosan csökkenti a honvédelmi költségvetést, (2013-ra ez a szám csupán a GDP 0,69 százalékát teszi ki, szemben mondjuk a válság sújtotta 2009-es költségvetés 1.31 százalékához képest) miközben csak bérköltségre nyilvánvalóan többet kell terveznie a dologi kiadások mellett. Így mindössze egyetlen terület marad, amely kénytelen elszenvedni ezt a fajta gazdálkodást. Ez pedig nem más, mint a fejlesztéseké. Márpedig nem nagyon van olyan része a Magyar Honvédségnek, ahol ne kellene ezeket végrehajtani. Mind közül azonban a helikopter-kérdés a legégetőbb.
NATO-tagállam helikopterek nélkül
Nem csak katonai szempontból, de önmagában az a tény is elszomorító, hogy egy NATO-tagállam, üzemidejük kifutása miatt, gyakorlatilag helikopterek nélkül maradhat. Ezek azok a katonai eszközök, amelyeket a legegyszerűbb egy-egy katasztrófahelyzetben a lakosság, az állampolgárok védelmére bevetni, és nem csak árvíz esetén. Annak ellenére, hogy a honvédelmi vezetés már két és fél éve keresi a lehetőséget a Mil-típusú helikopterek cseréjére, megoldást nem sikerült találnia. Hiába indult komoly lobbizás bizonyos amerikai, illetve európai gyártók részéről a kormány felé.
Több konkrét ajánlat részletei is bejárták a szaksajtót, ezek közül az amerikai tengerészgyalogság használt helikoptereivel kapcsolatos ajánlat tűnt befutónak. Döntés akkor nem született, később pedig már a honvédség szakértői sem találták annyira vonzónak az üzletet. Annyiban azonban jól jellemzi a hazai viszonyokat a történet, hogy a beszerzést a jövő tavaszi választások utánra tolták egy nemzetközi tender keretében arra hivatkozva, hogy a tendert mentesítsék az esetleges politikai nyomásgyakorlástól. Addig pedig marad a gyártói vonal: a HM tavaly novemberben írt ki beszerzési eljárást a honvédség 14 helikopterének fenntartására vonatkozó keretszerződésre, amelyet minden bizonnyal az oroszok nyerhetnek meg.
A valós reform várat magára
Hogy milyen megoldást sikerül találni erre a kérdésre, remélhetőleg 2015-ig kiderül. Azt azonban, hogy hogyan oldható meg a fejnehéz Magyar Honvédség komoly, mélyreható szervezeti átalakítása egyelőre nem tudni, pedig a probléma lassan 20 éve fennáll. A komolyabb haderőreformra irányuló kormányzati akarat megrekedt a tanulmányok és a jól csengő szlogenek szintjén - politikai színezettől függetlenül. Az elfogadandó határozati javaslat pedig mindössze a rossz struktúrát rögzíti.
Komolyabban nyilván már nem fognak hozzányúlni a számokhoz. Hende miniszter úr vélhetőleg megelégszik az egész ciklusra nézve azzal az ezer fős létszámleépítéssel, amelyet 2011-ben hajtottak végre “ésszerűsítés” címén. Ekkor inkább csak azoktól váltak meg, akiket szolgálati nyugdíjba lehetett küldeni. Hatását ráadásul tompítja az olyan szervezeti egységek létrehozása, mint a már említett korona-,illetve palotaőrség, amely a Honvédség jelenlegi helyzetében látványos, de annál feleslegesebb intézkedésnek tekinthető.