A párt- és a kampányfinanszírozás rendbetételételének ügye (az országgyűlési képviselői juttatások mellett) időről-időről felbukkan hol a bal, hol a jobboldalon. Abban ugyanis mindenki egyetért, hogy a jelenlegi rendszer rossz, azon változtatni kell. Mint oly sok esetben, a rendszer valós megreformálására tett kísérletek azonban rendre kudarcot vallottak a T. Házban.
Most éppen a Fidesz nyúl hozzá a szabályokhoz. A tervezett változtatásokról ezúttal is elmondható, hogy az elsősorban a Fidesz érdekeit szolgálja, miközben a probléma alapját nem érinti. Ráadásul az a párt- és kampányfinanszírozási rendszer biztosan nem lesz jobb, ha annak a pártnak kedvez, amelynek (nagyobb arányban) vannak "egyéb" bevételi lehetőségei is.
Becsületbeli ügy?
Nem először fordul elő, hogy egy hosszú hétvégén nyújtanak be fontos törvényjavaslatokat a kormánypártok. Ezúttal a kampányfinanszírozást, illetve a választási eljárást módosító irományokat vitte a T. Ház elé “suttyomban” dr. Cser-Palkovics András és Gulyás Gergely fideszes képviselő.
A pártfinanszírozás ügye, illetve megreformálásának igénye időről időre felbukkan hol a bal, hol pedig a jobboldalon. Kormányra kerülése után természetesen a II. Orbán-kormány is megígérte, hogy megváltoztatja a visszaélésekre kiválóan alkalmas rendszert. Lázár János 2011 novemberében jelezte elsőként, hogy: „Egy új párttörvényt szeretnénk, transzparens pártfinanszírozással”. Az ígéretet 2012 márciusában megerősítette a Fidesz akkori frakcióvezetője sőt, egyenesen azt mondta, hogy a pártfinanszírozás rendbetétele becsületbeli ügy.
Hogy, hogy mégsem került sor sem a Fidesz által kezdeményezett többpárti egyeztetésekre, miként a beígért “párttörvény” benyújtására sem.
A nagyoknak eddig sem volt érdeke
No persze mindez nem véletlen. Nyílt titok, hogy a hivatalos támogatások, illetve az eddigi 386 milliós kampányköltekezési plafon nem több hasznos fikciónál: a valós költségekről, illetve főleg a nagy pártok valós bevételeiről csak becslések vannak, de az biztos, hogy több milliárdra rúgnak.
Az elmúlt két évtized tapasztalatai alapján annyit sejtünk – és számos kutatás is alátámasztja –, hogy a többmilliárdos egyéb pártfinanszírozást is közvetetten az adófizetők adják, méghozzá javarészt a túlárazott közbeszerzések révén, amelynek hasznán a politika és az üzleti szféra korrupt része osztozkodnak egymással.
Ezekből a pénzekből ráadásul azok a pártok részesülnek, amelyek közbeszerzések felett diszponálnak, azaz a kormányzat valamilyen szintje felett gyakorolnak hatalmat. A jelen felállásban ez szinte mindenütt a Fidesz. A gyakorlatban tehát olybá tűnik, hogy az ígéret betartása elsősorban az amúgy is nehéz pénzügyi helyzetben lévő ellenzék helyzetét súlyosbítaná. Így újfent kijelenthetjük, hogy mint oly sok más ügy esetében, most is jobbra lejt a pálya.
Csak a jéghegy csúcsa
Így aztán különösebben nem meglepő, hogy a parlament előtt lévő törvényjavaslat a probléma alapját, azaz a pártfinanszírozás rendbetételét nem érinti. Az új szabályok csak a kampányfinanszírozás rendszerén változtatnak. Eszerint az állam az egyéni képviselőjelölteknek és a listát állító pártoknak is biztosít támogatást, mégpedig úgy, hogy a választókerületi jelöltek egymillió forintos költségvetési támogatásra lesznek jogosultak az államkincstártól egy kártya formájában, amelyről készpénzt nem vehetnek majd fel, és csak számlaadással bonyolíthatnak róla kifizetéseket.
Az a párt, amely minden választókerületben állít jelöltet maximum csaknem 600 millió forintot kaphat. Ez úgy jön ki, hogy a maximálisan elnyerhető mandátumszámot, amely az új parlamentben 199 lesz, megszorozzák a pártok egyéni és listás jelöltjei után fejenként kapható ötmillió forinttal. A tervezett szabályok szerint az a párt, amely mind a 106 kerületben állít jelöltet és a listáján is megfelelő számú politikus szerepel, az így eredményül kapott 995 millió forintnak a 60 százalékára, azaz 597 millió forintra jogosult. A legkisebb támogatás a 995 millió forint 15 százalékának megfelelő összeg lesz, amely abban az esetben jár, ha egy párt legalább 27 egyéni körzetben tud jelöltet állítani. A közös listát állító pártok a finanszírozás és a költési korlátozások tekintetében egy pártnak minősülnek. (!)
A kiadásokkal szigorúan el kell majd számolni a választások eredményének jogerőre emelkedése után 15 napon belül, amit a kincstár, a pártok esetében pedig az Állami Számvevőszék is ellenőrizni fog. Aki nem kapja meg a szavazatok legalább két százalékát, annak kamatostul vissza kell fizetnie a felvett állami támogatást. Aki egyáltalán nem, vagy nem szabályszerűen számol el a kiadásokkal, az a felvett támogatás kétszeresét köteles visszafizetni. A választás évében a pártok működésének állami támogatását nem folyósítják majd, csak a kampánykiadásokat finanszírozza a központi büdzsé.
Jó és rossz elemek
Miként arra a Transparency International is rámutat, bár találhatóak pozitív elemek az új szabályok között, a törvényjavaslat azonban tudomást sem vesz az igazán komoly korrupciós kockázatokról.
“Továbbra sem sért majd törvényt az a párt, amelyik valamelyik haveri civilszervezettel kampányoltat magának, már jóval a hivatalos kampányidőszakot megelőzően. Az sem számít majd a kampányfinanszírozási törvény megszegésének, ha a minisztériumok, az önkormányzatok vagy éppen az állami vállalatok adnak le kormánypárti hirdetéseket. Az óriásplakátok tarifáiról sem esik szó, azt tehát még mindig titokban lehet tartani.
Ezt a törvényjavaslatot bármelyik párt könnyedén betarthatja anélkül, hogy fel kellene adnia a zavarosban halászást. Mehet tovább a kampánymutyi, jöhetnek az illegális kampánypénzek cégektől, lobbistáktól. Ők majd továbbra is tarthatják a markukat, hogy az általuk hatalomba segített pártok állami pénzek kiosztásával honorálják a szolgáltatásaikat. Márpedig a közpénzek ilyen jellegű felhasználása nem az adófizetők, hanem a hatalom érdekeit szolgálja.”
A választási törvény is változik (megint)
Ismét hozzányúlnak a választási eljárásról szóló törvényhez is. A legérdekesebb változtatás, hogy idén szeptember 1-je után már nem lehet időközi országgyűlési képviselőválasztást tartani. Gulyás Gergely (a javaslat egyik benyújtója) ezt azzal magyarázta, hogy a jelenleg hatályos szabályok szerint az országgyűlésnek időközi választásnál külön kell döntenie a választókerületek meghatározásáról. Mivel a választókörzetek már átalakultak, ha a parlament nyári ülésszaka után üresedik meg egy mandátum, leghamarabb októberben vagy novemberben lehetne megválasztani egy képviselőt, akinek februárban véget is érne országgyűlési munkája.
A hivatalos érvekkel szemben bennünk erős a gyanú, hogy a jövő évi választásig a kormány már nem szeretne belefutni a Fidesz számára kínos vereségbe. Elvégre nem elég győztesnek lenni, annak is kell látszani.
