Budapest helyzete komoly viharokat kavart az elmúlt három évben. Az Alaptörvény ugyanis még annak a lehetőségét is megnyitotta, hogy akár a kerületek önállóságát és önkormányzatiságát is felszámolják. Végül győzött az erős kerületi lobbi és a fővárosi központtal szemben ezek az egységek megerősödtek.
Úgy tűnik, hogy a főváros most visszavághat: egy első ránézésre semmitmondó című törvény ugyanis egy eddig nem létező kategóriát bevezetve létrehoz egy sajátos jogállású területi egységet a fővároson belül: az egyik kerülethez sem tartozó, közvetlen fővárosi irányítás alatt álló egységet. Ahhoz, hogy ezt végre tudják hajtani, az országgyűlés egyben a saját maga által alkotott eljárási szabályokat is „átírja" egy laza kézmozdulattal.
Bár felvethető, hogy mivel jelenleg csak a Margitszigetet érinti ez a változás, nem arról van-e szó, hogy az egyetlen tisztán ellenzéki (csak a XIII. kerületben van szocialista többségű képviselő-testület a szocialista kerületi polgármester mellett) kerületet „büntetik" politikailag, azonban ez a változás egy nagyobb kérdést is felvet. Jelesül azt, hogy ez nem vezethet-e oda, hogy a főváros egyenként „lerabolja" a kerületek „értékes" területeit, valamint a fontos részeket magához vonja, míg a kevésbé értékeseket meghagyja az alsóbb szintnek. Ilyen, fokozatos lépéssorozatra már volt precedens a magyar közjogban. Elég, ha a határon túliak helyzetének változására gondolunk.
Forrás:wikipedia.hu
Főváros közvetlen irányítása alatt álló terület
A "lex Margitsziget" egy olyan megoldást alkalmaz, amely példa nélküli a magyar közjogban, de külföldi példákat sem nagyon találhatunk erre a megoldásra. A kiindulópontot az jelenti, hogy a főváros kétszintű önkormányzati rendszerű egység: azaz a fővárosi önkormányzat mellett kerületi önkormányzatok is működnek, s a kerületek teljes egészében lefedik a főváros területét.
Persze nem volt ez mindig így: a főváros kialakításakor a kerületek csak a fővárosi igazgatás kirendeltségei voltak, nem rendelkeztek önálló önkormányzatokkal. Éppen ezért a polgári időszakban (1873-1950) a kerületi beosztás jelentősége a jelenleginél korlátozottabb volt. A tervezett szabályozás előképeként került a Margitsziget a fővárosi pénzalap tulajdonába, de igazgatásilag a budai kerületekhez kötődött.
1950-ben a kerületek szerepe is megnőtt: azokban önálló tanácsokat alakítottak a korábbi elöljáróságok helyett, így alsóbb szintű egységként, de önállósodtak. A szocializmus a Margitsziget jogállását is megváltoztatta: a budai kötődés helyett a munkásosztály pihenését szolgáló területet a főváros egyik „mélyvörös" kerületéhez, az Angyalföld köré szerveződő XIII. kerülethez csatolta.
Itt az idő a változásra?
Angyalföld ezt a szerzeményét egészen mostanáig tudta megőrizni. A rendszerváltás során, bár egyes budai kerületek (így a korábban a jelenlegi főpolgármester által vezetett III. kerület is) felvetette a Margitsziget jogállásának megváltoztatását, azonban végül nem került rá sor.
A változást az is erősítette, hogy Angyalföld és a főváros vezetése eltérő politikai pólushoz kapcsolódik, így a Margitsziget esetleges fejlesztését változatlan viszonyok mellett a jelenlegi ellenzék felügyelhetné.
Az országgyűlés a saját szabályait is felülírja
A törvény által tervezett megoldásra a jelenlegi szabályok szerint nincs jogi lehetőség. Éppen ezért a „lex Margitsziget" az önkormányzati törvény módosításával ezt a problémát is megoldja. Erre annál is inkább szükség van, ugyanis egy karakán köztársasági elnök egy ilyen módosítás nélkül biztosan meggondolná, hogy aláírja-e a törvényt. Sólyom László hasonló esetben vétózott: akkor a kistérségi törvényt írták át úgy az akkori kormánypártok, hogy a törvényben meghatározott eljárást figyelmen kívül hagyva nem kérték ki az érintettek véleményét. Az elnöki vétó végül megmentette a szeghalmi kistérséget, ugyanis a visszaküldést követően meghagyták annak önállóságát.
Népszavazást! De milyet?
A szabályok újraírásának az a legfontosabb eleme, hogy korábban az országgyűlés nem kezdeményezhetett ilyen módosítást. Ahhoz ki kellett kérni a kerületek véleményét, sőt, adott esetben népszavazást kellett tartani. Így, ha ezeket nem változtatják meg, akkor a Margitsziget elvétele egyértelműen jogellenes lenne. Ezt „kezeli" ez az újabb lex: az einstanddal együtt legalizálja annak eljárását is.
Ez azt jelenti, hogy bár a XIII. kerületi polgárok körében népszavazási mozgalom indult, azonban az új szabályozás szerint ennek a Margitsziget elvételét nem helyi, hanem országos népszavazás tudja csak megakadályozni. A döntés tisztán parlamenti hatáskörbe került, s egyben kizárták a helyi referendumot is. Egy országos népszavazás tartására márpedig kicsi esély látszik.
Kimazsolázás előtt?
Bár elsőre nem tűnik jelentősnek a változás, hiszen az csupán a kicsiny Margitszigetet érinti, de mégis baljós fellegek gyűlnek a kerületek feje fölött. Az elvételt lehetővé tevő szabályok révén ugyanis az országgyűlés bármikor dönthet úgy, hogy egy-egy területi egységet „elvesz" a kerületektől, s azt közvetlenül az fővárosnak adja. Ez ahhoz vezethet, hogy akár „ki is mazsolázhatják" a kerületeket, elvehetik tőlük az összes fontosabb városrészt, nekik csak a „problémásakat" hagyva. Az, hogy erre sor kerülhet, nem zárható ki, hiszen láttuk, hogy a jelenlegi kormánypártok miként lépkedtek folyamatosan a határon túliak szavazati jogával kapcsolatban is.
A főváros ezzel a szabályozással jelentősen erősödött a kerületekkel szemben. Ez különösen akkor lehet fontos, ha a főváros és a kerületek többsége eltérő politikai erőhöz kötődik: ilyenkor a főváros az országgyűlés segítségével „büntetheti" a kerületeit.
