Ez a blog egy korábbi írásunk folytatása, amelyben arról írtunk, hogy ha valamiben, akkor a szegénység növekedésében Magyarország tényleg jobban teljesít. A Fidesz által mantrázott "Magyarország jobban teljesít" kampányszlogen alól már igencsak kilóg a lóláb - ha élhetünk egy ilyen képzavarral már a második mondatban.
A Tárki tavasszal publikált Egyenlőtlenség és polarizálódás a magyar társadalomban című felmérése szerint a válság óta és a Fidesz-kormány regnálása alatt 2009 és 2012 között jelentős mértékben nőtt a relatív jövedelmi szegénységben élők aránya, illetve a szegénységi ráta alatt élők aránya a 2009-es 14 százalékról 2012-re 17-re emelkedett.
A szegénység pedig még tovább nőhet, hiszen a nettó minimálbér és a létminimum között egyre nagyobb a távolság. De nemcsak az országon belüli társadalmi csoportok között nyílt ki az olló, hanem nemzetközi viszonylatban sem teljesítünk jól.
A Világbank évenként július elején kiadott felmérésében Magyarország a magas jövedelműből a közepesen magas jövedelmű kategóriába került. Rajtunk kívül csak Dél-Szudán(!) rontott a besorolásán. Megelőz minket Szlovákia, Csehország, Szlovénia, Lengyelország és a most csatlakozott Horvátország is.
Tárki: növekvő különbségek
A tavasszal publikált kutatás arra figyelmeztet, hogy a társadalom polarizációja a válság óta nem állt meg, hanem tovább nőtt. A legfelső jövedelmi tized (decilis) részesedése nőtt az összes jövedelemből, miközben a legalsó tizedé csökkent, ami a válságnak és az utána következő kormányzati politikának együttes következménye.
2009 és 2012 között jelentős mértékben nőtt a relatív jövedelmi szegénységben élők aránya, illetve a szegénységi ráta alatt élők aránya a 2009-es 14 százalékról 2012-re 17-re emelkedett. Ezt támasztja alá a Gini-index emelkedése is, ami a társadalmi rétegek közötti egyenlőtlenség növekedését mutatja.
Elszakadó minimálbér és létminimum
A kabinet másik büszkesége a minimálbér-emelés is egy kormányzati blöff maradt csupán. Az alábbi táblázatból látható, hiába emelkedett jelentősen a bruttó, ha a nettó csak elhanyagolható mértékben. Ráadásul 2009-es reálértéken számolva még csökkenést is.
Nem beszélve arról, hogy a nettó minimálbér értéke és a létminimum közötti különbség folyamatosan növekszik. Ez pedig a kormány által hangoztatott alulról nyitott középosztály fogalmát ássa teljesen alá.
A KSH által vizsgált létminimum meghatározáshoz használt háztartások személyes kiadásaik 32,4 százalékát költötték élelmiszerre, és 30,7 százalékot fordítottak lakásfenntartási kiadásokra, ennek 60 százalékát háztartási energia vásárlására. Azonban ezen a rezsicsökkentés nem kellő mértékben segít, hiszen azok tudnak többet spórolni, akik többet is fogyasztanak, ráadásul sok esetben a létminimum határán tengődő háztartások olyan energiahordozóval fűtenek, ami kimaradt a csökkentésből.
Világbank: Magyarország mellett csak Dél-Szudán rontott a besorolásán
Egyetlen egy rangsorból persze messzemenő következtetéseket nem érdemes levonni, mégis beszédes trendeket olvashatunk ki belőle hazánkkal kapcsolatban. Eszerint Magyarország évek óta egy helyben toporog, ezért is hagytak le minket régóta régiós versenytársaink vagy más dél-amerikai országok. Hazánk a magas jövedelműből a közepesen magas jövedelmű kategóriába került. Rajtunk kívül csak Dél-Szudán(!) rontott a besorolásán. Megelőz minket Szlovákia, Csehország, Szlovénia, Lengyelország és a most csatlakozott Horvátország is.
Ehhez hozzátartozik, hogy a versenyképességben sem tudtunk érdemben javítani, illetve a beruházások terén sem állunk túl fényesen. A nemzetgazdasági beruházások volumene 2013 első negyedévében 8,7 százalékkal esett vissza az előző év azonos időszakához viszonyítva.
Magyarország tényleg jobban teljesít?
Kifejezetten nem. Az egyetlen gazdasági eredmény a túlzottdeficit-eljárás megszüntetése volt. Azonban a három százalék alatti költségvetési hiány mindenáron való fenntartása a társadalom és a gazdaság teherbíró képességét is jócskán próbára tette. Egy negatív spirálban lévő gazdaság, csökkenő beruházásokkal és vegetáló gazdasági környezettel nem éppen ideális a hiánycél fenntartása és az adósság leépítése szempontjából. A különadókat és megnövekedett terhek nagy részét is mi fizetjük.