Tíz hónapos ellenzéki pávatáncot követően, villámgyorsan és (az előzményeket figyelembe véve) némiképp váratlanul került pont az Együtt és az MSZP tárgyalássorozatára. A felek által kialkudott kompromisszum lényege, hogy külön listán ugyan, de koordináltan indulnak (kezdetektől volt egy ilyen opció), a miniszterelnök-jelölt kérdését pedig eltolják a választás utánra.
Nem rossz megoldás ez, a legfontosabb feltételnek, azaz a lehető legtöbb ellenzéki szavazat begyűjtésének mindenképpen megfelel. Arra is jó, hogy pontot lehet tenni a kivel?-kérdésre. Mindenesetre Bajnai ezzel a lépéssel ugyan versenyben maradt és potenciális miniszterelnökként fogják emlegetni, de valójában lemondott a miniszterelnöki székről. Bár az Együtt-PM nyilván kommunikációsan sem fogja feladni az álmait, de inkább a 10 százalék összegyűjtése lehet számukra a reálisan kitűzendő cél, és nem az, hogy több szavazatot szerezzenek az MSZP-nél.
Kérdőjelek azért mindenképpen maradnak ezután is: milyen lesz a választási kampány miniszterelnök-jelölt nélkül? Egyáltalán: milyen lesz a közös kampány? Mi lesz, ha az Együtt nem tud begyűjteni 10 százaléknyi szavazatot? Nem zavarja-e meg a választókat, hogy meg kell osztaniuk szavazatukat?
A győztes mindent visz
Izgalmas előzmények után 2013. augusztus 29-én megállapodott egymással Bajnai Gordon és Mesterházy Attila. A felek által kialkudott kompromisszum lényege, hogy bár külön listán, de koordináltan indulnak a 2014-es választáson. Ezzel elkerülik, hogy egy-egy körzetben egymással kelljen versengniük. A megállapodás szerint a 106 egyéni választókerületből 75-ben a szocialista párt, 31-ben az Együtt-PM állít jelöltet. Az Együtt-PM-nek jutó 31 körzetből hét budapesti, így a II., az V., a VII., a XII., a XVI., a XXI. és a XXII. kerület, valamint köztük van az egyik miskolci, debreceni, szegedi, győri és a kaposvári körzet is.
Azt, hogy ki legyen (ellenzéki győzelem esetén) a miniszterelnök, a megállapodás szerint a magyar választók dönthetik majd el, vagyis nem nevez meg közös miniszterelnök-jelöltet az MSZP és az Együtt-PM Szövetség: „az Orbán Viktor és pártja felett aratott győzelem után az lesz az új baloldali kormány első embere, aki a kormányváltó szövetség szavazatát szerző párt listáját vezette.”
Ez mindenképpen érdekes megoldás. Az ugyan tény, hogy fényévekkel jobb, mint Bajnaiék nonszensz közvélemény-kutatós ötlete, vagy az idő és költségigényes előválasztásos megoldás. Emellett kétségtelenül remekül hangzik, hogy ebben a kérdésben is a választók döntenek majd. Ez egyben azt is jelenti, hogy Bajnai Gordon gyakorlatilag lemondott a miniszterelnöki székről, mert az lényegében biztosra vehető, hogy az MSZP jobban szerepel majd. Kimondani persze nem kell, papíron továbbra is lehetséges jelölt marad, ráadásul ezzel a megoldással szépen el lehet majd kenni egy esetleges buktát is. Egyben az Együtt-PM eltudja kezdeni a felkészülést a önkormányzati, majd a 2018-as országgyűlési választásokra, bár kevesebb szavazatot szerzett „vesztesként" eleve hátrányból indul.
Színre lép az önös érdek
Ugyanakkor szinte biztos, hogy a két csapat egymás ellen is kampányolni fog majd, annak ellenére, hogy megegyezés született arról is, hogy a kampány is közös lesz, közös rendezvényekkel és arculati elemekkel. Az is jó kérdés, hogy mi történik akkor, ha az Együtt-PM úgy látja, nem lesz meg a 10 százalék. (Azt ugyanis kizárják, hogy összeolvadnának, ezzel bedarálva a PM-szárnyat.) Könnyen előfordulhat, hogy a közös célokat ezen a ponton felülírná az önös érdek, és megindulna a harc - egymás ellen nyilván - a listás szavazatokért. Egyébként is a jövő zenéje, hogy mekkora lelkesedéssel, illetve mekkora erőforrások bevetésével kampányolnak majd olyan körzetekben a „szövetség” tagjai, ahol nem saját jelöltjeik indulnak?
Az ugyanis már több esetben bebizonyosodott, hogy a választók nem rajonganak azért a megoldásért, amikor meg kell osztaniuk szavazataikat az egyéni jelölt és a lista között. Ez a probléma persze egyszerűen kiküszöbölhető, ha mindkét fél világossá teszi: ebben a helyzetben nincs más megoldás. De még ebben az esetben is nehezen tudjuk elképzelni, hogy egy Együtt-PM-es őszintén bedobja magát pl. egy DK-nak kiosztott körzetben.
Felemás megoldás
Összefoglalóan azt lehet mondani, hogy a választók előtt egyre kínosabbá váló ellenzéki pávatánc lezárása érdekében mindkét fél bevállalt némi arcvesztést. Mesterházy, bár a legerősebb ellenzéki párt elnöke, nem tudta elérni, hogy már most jelölt legyen. Bajnai viszont azzal, hogy a választókra bízza a kérdést, gyakorlatilag lemondott arról, hogy az legyen.
Az elért kompromisszum egyszerre tartalmaz kooperatív és kompetitív elemeket is, ez utóbbiak azonban még komoly problémákat okozhatnak a kampányban. (Az előzményeket figyelembe véve mi nem lennénk meglepve, az biztos.) Ráadásul bőven maradtak megválaszolatlan kérdések a nagy nehezen megszületett megállapodás körül.
Az azonban tény, hogy ideje volt pontot tenni a hosszasan elhúzódó tárgyalásokra, és a kialakult helyzethez képest egy, akár működőképes kompromisszumot sikerült összehozni. Egy optimista forgatókönyv esetén legalábbis valóban ebben a konstrukcióban lehet arra a legnagyobb lehetősége a demokratikus ellenzéknek, hogy maximálja a szavazatok számát. Kérdés, hogy a kormányváltás érdekében egymás szavazói hajlandóak lesznek-e a másik jelöltjére voksolni. Ez leginkább az érdekelt feleken múlik, de a szigetszentmiklósi főpróba nem sikerült számukra rosszul. Nyolc hónap múlva kiderül.
