Annak ellenére, hogy a címadás talán sokakat meglep, a mindennapi valóság, és a tények egyértelműen alátámasztják, hogy Magyarországon az országgyűlési pártok közül jelenleg a Fidesz képviseli a legbaloldalibb nézeteket és gazdaságpolitikát. A baloldali pártok baloldali irányból való megkerülése nem hazai jelenség: Angela Merkel politikájába sikeresen olvasztott be olyan népszerű baloldali elemeket, mint például a kötelező minimálbér bevezetése. Ennek is köszönhető, hogy pártszövetsége tarolt a német választásokon, 23 év után a legjobb eredményt elérve. De az európai baloldal is szívesen másol a Fideszről: Angliában a Munkáspárt (ha nem is pontosan magyar mintára), hirtelen előállt a rezsicsökkentéssel, mint kampánytémával.
A konzervatív ideológia baloldali elemekkel való keverése akár természetes folyamatnak is nevezhető, hiszen többnyire a baloldali filozófia tartalmaz olyan elemeket - nevezhetjük ezeket akár populistának is -, amelyek hangzatosak és népszerűek az egyszeri választók körében.
A folyamat nem meglepő: a Fidesz és Orbán Viktor érezheti, hogy legkönnyebb talán balról előzni a baloldali pártokat, ráadásul sokan - főleg az idősebb korosztály - nosztalgiázva emlékszik vissza a régi időkre, amikor bár demokrácia ha nem is volt, de legalább volt munka, meg vidám barakk.
Kép forrása: varanus.blog.hu
Dinoszauruszok a Fideszben
Ékes példája a fideszes dinoszauruszok létezésének Pozsgay Imre, akit Orbán Viktor 2010-ben nem más feladatra kért fel, mint a Fidesz pártalkotmányának kidolgozására. De ha végignéznénk a jelenlegi kormány- és párttagok múltját, könnyen feltűnhet, hogy a Fidesz köreiben több volt MSZMP tag található meg, mint bármelyik másik országgyűlési pártban együttvéve - beleértve a jogutód MSZP-t is. Orbán Viktor viccesnek tűnő "ahol vannak dinoszauruszok, ott bébiszauruszok is" kijelentésével igazán sikerült megfognia a lényeget: a fideszes kormánytag dinoszauruszokat olyan bébiszauruszok veszik körül, akik bár ott ültek a párt kongresszusán, talán nem is értették meg, hogy ez a kijelentés rájuk vonatkozik - még akkor is, ha jól tudjuk, hogy a miniszterelnök az MSZP-re célozgatott.
Ellenségkép-keresés és örökös háború
A II. Orbán-kormány politikájának egyik kulcseleme az örökös háború és az ellenségkép keresése. Ellenség az ellenzék, a nyugat, a bankok, a multik, azok akik nem értenek egyet a rezsicsökkentés fideszes módszerével, a gazdaságpolitikával, a társadalompolitikával, az új alkotmánnyal, de ellenség összességében mindenki, aki nem ért egyet a Fidesz politikájával.
Ellenség mindenki, aki kritikát mer megfogalmazni. Érje kritika a kormányt a ellenzék, Brüsszel, a Velencei-bizottság, a hazai vagy nyugati szaksajtó, nyugati vezető politikusok, vagy éppen a független társadalmi szervezetek irányából, a Fidesz és annak vezetői azonnal agresszívan támadnak. Nem érvelnek, hanem világszintű baloldali összeesküvést kiáltanak.
Orbán Viktor pedig egyenesen úgy fogalmaz, hogy az ellenzék Magyarország ellenfeleivel fog össze. Na de ki Magyarország ellenfele? Brüsszel és az Európai Unió, amelytől több ezer milliárd forint támogatást kapunk? A multik, amelyek a tőkét hazánkba hozzák? A bankok, amelyek hitelezik a hazai beruházásokat? Az Unió intézményrendszere, amely próbálja megóvni Magyarország jogállamiságát?
A retorika egyértelműen hasonlít a kommunista világ felfogására: aki nincs velünk, az ellenünk van. Lefordítva a mostani nyelvezetre: aki nem ért egyet a Fidesszel és annak politikájával az ellenfél, ellenség, és háborút kell vívni ellene.
Így a Fidesz baloldalisága már egy szélsőségesen baloldali (kiegészülve erős nacionalizmussal) nézetvilágba ment át, ahol állandóan háborúzni kell a valójában nem létező ellenségekkel. Mert Magyarországnak nincsenek ellenségei, maximum bizonyos területeken versenytársai.
Gazdaságpolitika
Államosítás, piac és kapitalizmus elleni kirohanások, árszabályozás. Néhány régi elem a szocializmus idejének gazdaságpolitikájából, amelyet a Fidesz sikeresen beépített saját gazdaságpolitikájába. Az ellenségkeresést természetesen itt sem mellőzik: aki érvelni próbál az államosítás, vagy a nyers erővel véghezvitt rezsicsökkentés ellen (utóbbinál a hosszú távú hatásokra hívják fel a figyelmet, mint például a hálózatok leépülése), az egyből nemzetellenes, vagy a rezsiháború ellensége.
Demokráciadeficit és erős centralizáció
2010 óta a magyar demokrácia hanyatlik. Miközben minden államhoz köthető intézmény élére kétharmados törvények által bebiztosított pártkatonák kerültek (ráadásul többségében 9 évre), a sajtószabadságba vetett hit is komolyan megrendült, a fékek és ellensúlyok rendszere gyakorlatilag eltűnt.
Az alkotmányozás már csak hab a tortán. Az új Alaptörvény annyira gránitszilárdságú lett, hogy lassan már követni is nehéz, hányadik módosítására készülnek a kormánypártok éppen aktuális céljaik elérése érdekében. A Fidesz alkotmánya ráadásul joggal nevezhető pártalkotmánynak, hiszen össznépi konszenzus sosem született róla (a kétharmados győzelmet ne tekintsük annak, hiszen a Fidesz választási listáján sok minden más mellett ez az Alaptörvény sem szerepelt).
A választási rendszert saját képükre faragták, és még a csalást (például utaztatás) is legalizálták. Akárcsak a rendszerváltás előtti időkben.
Vannak azért jobboldali elemek
Természetesen a kormánypártok politikájában jobboldali elemek is vannak. Ilyenek például a családhoz köthető törvények, az egyházzal való viszony vagy az egykulcsos adórendszer, amely kifejezetten egy konzervatív gazdaságpolitikai elem. Csakhogy a szélsőségesen baloldali és a szocializmus időszakát idéző elemek egyre inkább teret nyertek a Fidesz berkein belül.
A folyamat nem meglepő: a Fidesz és egyben Orbán Viktor érezheti, hogy legkönnyebb talán balról előzni a baloldali pártokat, ráadásul sokan - főleg az idősebb korosztály - nosztalgiázva emlékszik vissza a régi időkre, amikor bár demokrácia ha nem is volt, de legalább volt munka, meg vidám barakk. És még a mocskos multik és bankok sem próbálták kizsákmányolni hazánkat.
