Nemrég fogadta el az országgyűlés, november végén pedig hatályba is lép az új fémkereskedelmi törvény. Ez alapján a kormány az engedélyköteles fémkereskedelmi tevékenységek szigorúbb ellenőrzésével, a fémkereskedői tevékenység piacára történő belépés szigorításával, valamint a kiszabható bírságok növelésével kívánja elejét venni az illegális fémkereskedelemnek.
Bár eleinte a cél a teljes államosítás volt, végül mégsem államosították a fémkereskedelmi piacot (ritka kivétel). Az új szabály azonban elsősorban a nagyobb cégeket hozza helyzetbe, így a változás leginkább az immáron állami (önkormányzati) többségi tulajdonú hulladékgazdálkodási cégek helyzetét javítja.
A kezdetek
A fémkereskedelem külön, a többi áru kereskedelmétől elkülönülő, az általános szabályoknál jóval szigorúbb rendezése még 2009-re nyúlik vissza. Ekkor alkották meg azt a törvényt, amely az első fémkereskedelmi törvénynek volt tekinthető.
A szabályozás kialakításának több oka volt. Egyrészt a fémkereskedelem neuralgikus pontot jelentett, hiszen ezzel a módszerrel illegálisan szerzett árukból lehetett legális jövedelmet szerezni - ezért a fémkereskedőkkel szemben egyfajta erős előítélet alakult ki. Másrészt 2009-ben az új uniós kereskedelmi szabályozás (a belső piacokról szóló irányelv) hatályba lépése is közelgett, amely jelentősen egyszerűsítette volna a kereskedelmi tevékenységek engedélyezését.
A fennálló veszélyek miatt az országgyűlés - élve az uniós irányelv adta kivétellel - ezt a tevékenységet kivette az általános szabályok alól. A törvény engedélyt követelt meg a fémkereskedőktől és szigorú nyilvántartási kötelezettségeket határozott meg. Az indokolás kiemelte, hogy ezek az eszközök hozzájárulhatnak az illegális fémkereskedelem visszaszorításához.
Nemzeti MÉH-ek?
Bár az új törvénnyel kétségtelenül áttörés következett be a szabályozásban, a 2010-ben hivatalba lépő kormányzat nem volt maradéktalanul elégedett. Ráadásul a fémlopások száma sem csökkent jelentősen, arról nem is beszélve, hogy ez a piac is kifejezetten vonzó volt: éves szinten nagyjából 200 milliárd forintos forgalom bonyolódik le.
Ezért az első ötlet egyfajta zsigeri reakció volt, olyan, amely jellemző a Nemzeti Államosítás Kormányára: a fémkereskedelem tekintetében is felmerült a Nemzeti Fémfelvásárlók kialakításának a rendszere. Magyarul a tevékenység állami monopóliummá minősítése.
Államosítás helyett szigorú adminisztratív korlátok
Bár ez igen ritka eset mostanában, végül mégsem került sor az ágazat államosítására. Végül a 2013-ban beterjesztett és elfogadott fémkereskedelmi törvény a korábbinál jóval szigorúbb engedélyeztetési szabályokat (azon belül a tevékenység végzéséhez szükséges feltételek szigorítását) tartalmaz, illetve meghatározott fémtermékek gyűjtését is külön engedélyhez köti. Szintén korlátozza az egy alkalommal átvehető fémek mennyiségét is. Ehhez kapcsolódóan kibővítették a jelentéstételi kötelezettségek körét, valamint emelték a jogellenes tevékenységekért kiszabható bírságok mértékét is. Az új jogszabállyal, a szankciók szigorításával, illetve a bírság összegének növelésével visszaszoríthatóak az illegálisan tevékenykedő fémkereskedők a kormány reményei szerint.
A szigorítás mellett a legálisan működő fémkereskedőnek gazdasági előnyt is biztosít a törvény, például megszűnik a 6 napos tárolási kötelezettség, az épületbontási tevékenység folytatásához, valamint a bérmunka keretében végzett tároláshoz a továbbiakban nem szükséges engedély. Az NGM abban bízik, hogy az illegális fémkereskedelem mértéke, valamint a fémlopások és a rongálások száma mindezek hatására csökkenni fog.
Jól mutatja, hogy érzékeny területről van szó, hogy a kormánypártok a javaslat parlamenti vitája során ismét alkalmazták azt a jól ismert “innovatív eszközt”, hogy a vita két ülésszakra történő széthúzásával csökkentették a “támadási felületet”.
Elmaradt az államosítás?
Látszólag a szabályozás eredményeként végül a Nemzeti Államosítás Kormánya visszafogta magát: mégsem tette a fémkereskedelmet állami monopóliummá. Azonban ha mélyebbre nézünk, akkor láthatjuk, hogy erre nem is igazán volt szükség. A feltételek szigorítása ugyanis a kisebb szereplőket kiszorítja a piacról, így a nagyobb szereplők kerülhetnek helyzetbe.
Márpedig a fémkereskedelem kulcsszereplői a hulladékokat kezelő szervezetek, hiszen a szelektív gyűjtéssel “házhoz megy” a nagy mennyiségű fém. Ha megnézzük, a könnyítések is elsősorban ezeket a szervezeteket hozzák helyzetbe, nekik a szigorúbb feltételek sem jelentenek akadályokat.
Végezetül a lényeg: a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás tekintetében az új hulladéktörvény előírásai nyomán egyre inkább nő az állami és az önkormányzati tulajdon. Így itt finomabb, sőt, még ésszerű indokokkal is alátámasztható módon hozták helyzetbe az államhoz kötődő szereplőket.
