A Ténytár már korábban foglalkozott az ún. babakötvények (a fiatalok életkezdési támogatásának) helyzetével. Írásainkban kiemeltük, hogy a babakötvény nyújtotta lehetőségekkel sem a babakötvény, sem a Magyar Államkincstár nem tudott élni.
Erre a következtetésre nemcsak a Ténytár jutott, hanem a magyar kormányzat is, amely megújítani tervezi a babakötvényt. Az új konstrukció egy hosszú távú, kiszámítható, kevesebb adminisztrációval járó rendszert épít ki azoknak, akik saját befizetéseket gyűjtenek a számlákon. A babakötvények nagy többségének - azaz azoknak, akik nem akarnak vagy tudnak pénzt fizetni a Start-számlára - a kamatai csökkennek: a korábbi, inflációnál magasabb állampapírhozam helyett a jövőben csak a babakötvény reálértékét őrzik meg.
Forrás: Kormányzati portál
Babakötvény: államosítás után
Mint korábban írtunk róla, a brit mintát követő, ám annál nagyvonalúbb babakötvény a várható nyertes-nyertes helyzetek ellenére nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A hitelintézetek többsége a rövid távú hasznait fontosabbnak tartotta a várható hosszú távú előnyöknél, s csak kevés figyelmet fordított a konstrukció marketingjére, valamint nem túl jó feltételeket kínált a szülőknek. Így 2008 után az egyik legelőnyösebb feltételrendszert a Magyar Államkincstár ajánlotta.
Éppen ezért 2011-ben összességében az egyik legelőnyösebb ajánlatot tették általánossá, s úgy tűnt, hogy ez az államosítás talán még hasznos is lehet, hiszen az előnyös feltételek mellett a hosszú távú állampapír-lekötés segíthet az államadósság finanszírozásában, miközben a szülők és nagyszülők kedvező feltételekkel fialtathatják gyermekeiknek szánt befizetéseiket.
Csak elsőre tűnt jó megoldásnak?
Ha a tényekre tekintünk, akkor azonban a helyzet korántsem ennyire rózsás, ugyanis durván visszaesett a Start-számlák nyitása az elmúlt egy évben, azóta, hogy a Magyar Államkincstárhoz (MÁK) terelték át ezek nyitását. A MÁK közlése szerint 2012. október 1. és 2013. szeptember 24. között összesen 10.011 darab ilyen számlát nyitottak a gyerekeknek a szülők, míg korábban egy év alatt négyszer ennyit. A visszaesésben szerepet játszhat az is, hogy a korábbinál lényegesen kevesebb helyen lehet elérni a szolgáltatást, mint amikor még a bankok és a takarékszövetkezetek is értékesítették. Ez a szerényebb értékesítési adat egyébként nem csak a Start-számláknál, de a lakossági állampapíroknál is tetten érhető. A bankoknál és takarékoknál is kapható Kamatozó Kincstárjegyből például hetente 20-30 milliárd forintnyit is eladnak, miközben a kizárólag a kincstárnál jegyezhető Féléves Kincstárjegyből csak néhány százmillió forintnyi fogy.
Ennek a visszaesésnek az egyik fontos oka, hogy a MÁK hálózata jóval kevesebb embert ér el, mint a bankoké. Jelenleg ugyanis a Kincstár állampénztári irodái alapvetően megyeszékhelyi szinten működnek, s egyes fejlesztések révén csak 10, a járásszékhelyeken is elérhető "mozgóárusi" állást építettek ki. A bankok és a takarékszövetkezetek hálózata ennél jóval kiterjedtebb és könnyebben elérhető. Mindez azt mutatja, hogy a nehezebben elérhető rendszer egyben vissza is tartja a vásárlókat. Azaz az eddigi adatok alapján tehát nyugodtan kijelenthető, hogy hiba volt a babakötvények államosítása.
Új babakötvény?
Láthatóan a kormányzat sem értékelte sikertörténetként a babakötvények államosítását. Ezt az is jelzi, hogy új konstrukció kialakításával kíván ebbe az eszközbe életet lehelni az állam.
A babakötvény átalakításának most sorra kerülő második lépésében a kormány célja, hogy a Start-számla kezelését egyszerűbbé tevő, legalább a gyermek 18. születésnapjáig kamatozó, a gyermek születési évében kibocsátottnak tekintendő, 19 éves futamidejű állampapírral, a megújult Babakötvénnyel köti össze a Start-számlát. A 2014. január 31-e után született gyermekek esetében már nem lesz lehetőség választani, csak az új állampapírba gyűjthetik a pénzt. Az új babakötvény az inflációt három százalékponttal meghaladó kamatot fizet, a jelenleg is meglévő, a szülői, a hozzátartozói éves befizetések 10 százaléka, legfeljebb 6000 forint mértékű állami támogatás mellett.
Az átalakítás két iránya
A kormányzat az átalakítás során elsősorban az előzőeket hangsúlyozza, amelyek a megtakarításokkal rendelkezőket valóban kedvezően érintik. Az új babakötvény - amelynek hozama gyakorlatilag megegyezik a most kibocsátott prémium magyar államkötvények hozamával - előre tervezhető, stabil, s magas hozamot (gyakorlatilag három százalékos reálhozamot) jelent. Azzal, hogy csak ez az egy típusú állampapír vásárolható, amelyet nem kell megújítani a számla lejártáig, s hogy a kamatait is évente jóváírják, még egyszerűsíti is a gyakran túl bürokratikus Start-számlák kezelését.
Így kiemelhetjük, hogy azok számára, akik befizetéseket teljesítenek, a babakötvény továbbra is egy kedvező megtakarítási forma. A kamatjövedelmek emelkedő közterheinek időszakában pedig a teljes adómentesség is vonzó alternatívát jelenthet.
Nem mindenkit érint kedvezően azonban az átalakítás. Azok, akik nem teljesítettek befizetést, s a támogatásukat az úgynevezett kincstári letéti számlán írták jóvá, eddig az inflációt meghaladó mértékű, ötéves magyar államkötvény hozamával megegyező kamatot írtak jóvá. Az új rendszerben azonban ezek a kamatkifizetések, amelyek az egyik legjelentősebb folyó kifizetést jelentik csökkennének. Az új rendszerben ezeken a számlákon csak az inflációnak megfelelő hozamot írnak jóvá. Azaz: az állam csak azokat a családokat támogatja, akik ténylegesen befizetéseket teljesítenek. A többségnek így csökken a számlán levő összege után fizetett hozama.
És ezzel megoldódik a probléma?
Amennyiben a babakötvények helyzetére tekintünk, akkor kiemelhetjük, hogy azok számára, akik megtakarítanak, a konstrukció kedvezőbbé válik, akik pedig nem tudnak vagy akarnak félretenni, nekik pedig az eddigieknél rosszabb lesz a helyzetük.
Azonban azt is ki kell emelnünk, hogy a Magyar Államkincstár ajánlata eddig sem volt rossz a versenytársak döntő többségéhez képest, és az egy egyszerűsítés sem változtat jelentősen a konstrukción.
Így ha valódi okot keresünk az ilyen megtakarítások drasztikus visszaesésére, akkor azt alapvetően a MÁK hálózatának rosszabb és nehézkesebb elérhetőségében találhatjuk meg. Márpedig ezek a reformok pont ezen nem változtatnak, így erősen kérdéses, hogy mekkora sikereket érhetnek el ezzel. Ha az eddigiekre tekintünk, akkor a hálózat bővítése nélkül átütő sikerre kevéssé lehet számítani.