Az országgyűlés alig egy hónap alatt már a harmadik rezsicsökkentési törvényt fogadta el. Ezúttal a lakossági elektromos energia, földgáz, távhő-, víz- és csatorna szolgáltatás, valamint a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás díját csökkentették újabb 10 százalékkal.
A törvények elsőre szigorúnak tűnnek: egyértelműen előírják az áram, a földgáz, a víz, a csatorna, a hulladék lakossági árának csökkentését. Ez azonban csak a lakosságot érinti, az üzleti ügyfeleket nem. Így egyre nagyobb rés kezd kialakulni a lakossági és az üzleti felhasználói árak között. Ráadásul a közműcégek szolgáltatásai rendkívül sokszínűek, csak részben merülnek ki az energia, az áru és a szállítás nyújtásában. Így a cégek - költségkiesésük csökkentése érdekében - egyéb, korábban az általános szolgáltatás részeként kezelt ügyek után számítanak fel egyéb díjakat.
A rezsicsökkentés csak a multikat sújtja?
Korántsem. Bár a magyar közműszolgáltatók között viszonylag nagyobb a külföldi - jellemzően szakmai - befektetők részleges (olykor többségi) tulajdonában álló vállalkozások száma, azonban a másik főszereplői ennek a piacnak az állami és az önkormányzati többségi vagy gyakran kizárólagos tulajdonú gazdasági társaságok.
Korábban már részletesen írtunk arról, hogy a rezsicsökkentésnek az első hulláma is nagy érvágást jelentett ezeknek az önkormányzati cégeknek. Ez a politikát is érzékenyen érintette, hiszen ezeknek a cégeknek a tulajdonosai az önkormányzatok, amelyek 2010 óta döntő többségükben jobboldali vezetésűek. Sőt, a legnagyobb cégek (amelyek szükségszerűen a legnagyobb veszteséget kénytelenek elkönyvelni) jellemzően a nagyvárosi önkormányzatokhoz kötődnek, amelyek vezetői nagyon gyakran országgyűlési képviselők is (legalább is 2014-ig).
Így a rezsicsökkentés legalább annyira, ha nem jobban fájt a jobboldali nagyvárosi önkormányzatoknak, mint a külföldi befektetőknek.
Mit lehet tenni?
A rezsicsökkentési törvények csak a lakossági rezsiárakat csökkentették, a nem lakossági felhasználók díjait nem. Erre figyelemmel a cégek a korábbi piaci alapon kiszámított áraikat nem voltak kénytelenek csökkenteni ezeken a területeken. Így a lakossági és az üzleti felhasználók díjai között megjelent egyfajta rés.
Ez nem olyan váratlan: ennek a megoldásnak a jelei már körvonalazódtak tavaly év végén és év elején is, s már mi is írtunk erről. Azt sem lehet mondani, hogy ezzel a megoldással csak a külföldi tulajdonú társaságok éltek: az alábbi táblázat öt, alapvetően önkormányzati tulajdonú vízmű 2013. július 1-jei lakossági és üzleti árait mutatja be.
És? Fizessenek csak többet a cégek!
... mondhatnánk elsőre (s mondja is a magyar választópolgárok jelentős része). Azonban, ha alaposabban megnézzük, akkor láthatjuk, hogy végső soron a magasabb üzleti vízdíjakat is a lakosság fizeti meg. Ugyanis ezek a magasabb díjak beépülnek a Magyarországon működő vállalkozások költségeibe, s az ezen szervezetek által előállított termékek és szolgáltatások árába. Így végső soron a magasabb üzleti felhasználói árakat is mi, azaz a termékeket és szolgáltatásokat megvásárló lakosság fizeti meg.
Tovább is van, mondjam még?
Ráadásul a közműszolgáltatók - s itt nemcsak a külföldi befektetők részvételével működő, hanem a hazai, az állami és az önkormányzati tulajdonú cégek is - elővettek egy másik titkos fegyvert: az alapdíjak és a sajátos szolgáltatási költségek kérdését.
Az alapdíj viszonylag kötött műfajú kérdés, amelynek emelése nehezebb lehet, éppen ezért a cégek kreatívabb megoldásokat választottak: bizonyos, korábban az alapdíj részeként kezelt, ám arról leválasztható díjakat kezdtek meghatározni. Így például egyes szervezetek a postai számlázásért kézbesítési díjat határoznak meg, vagy pedig különféle regisztrációs díjakat állapítanak meg.
És ezek jogszerűek?
Bár bizonyos többletszolgáltatásokért valóban szedhetőek külön díjak, kérdéses, hogy ezek ebbe a körbe tartoznak-e, ugyanis a jogszabályok nem mindig teljesen egyértelműek. Az mindenesetre biztos, hogy ezzel a cégek akár a lakossági fogyasztók tekintetében is csökkenthetik bevételkiesésüket. Kérdéses, hogy az államigazgatás szervei mennyire ellenőrzik ezt akkor, ha az állami és az önkormányzati cégek működőképessége a tét.
Összességében azonban kiemelhetjük, hogy a rezsicsökkentés tényleges megtakarításait tekintve korántsem akkora mértékű, mint ahogyan ezt elsőre kitűnik.