Mesterházy megpróbálta bedarálni, de nagyon úgy tűnik, hogy ez korántsem egyszerű feladat. Kihasználva az ellenzéki töketlenkedést, lassan, de biztosan növelni tudta támogatottságát, azonos szintre kerülve az ezzel párhuzamosan zsugorodó Együtt-tel. Radikális megnyilatkozásaival elérte, hogy folyamatosan róla/pártjáról/az esetleges tárgyalásokról szóló kommunikációt, sőt, még azt is, hogy egyes ellenzéki szereplők még egymásnak is ellentmondó nyilatkozatokat tegyenek vele kapcsolatban.
Gyurcsány Ferenc sok mindenben nagyon tehetséges, de a politikai ütemérzék soha nem tartozott az erősségei közé. És ezt már ő is beismeri, amikor azt mondja: le kellett volna mondania a 2008-as népszavazás után. Kiszámíthatatlansága és fanatikus rajongótábora miatt nehéz megjósolni, mi lesz a sorsa - az ellenzéki erők egyelőre sem lenyelni, sem kiköpni nem tudják. Hiszen ki akar egy olyan (kormányzó) partnert, aki az első adandó alkalommal - összefogást kiáltatva táborával - átveri azokat, akiket partnerének szeretne. Nagy kérdés, hogy az általa vezetett hangos kisebbség le tudja e magát nyomni az MSZP-Együtt oldalán álló csendes többség torkán?
Elefánt a porcelánboltban
Miután sikeresen kizárta magát az ellenzéki összefogásból, október elején Gyurcsány azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy az elnöksége idején az MSZP-hez “vándorló pénzekről” beszélt, amelyek eredetét véleménye szerint “jobb nem firtatni”. Várható volt, hogy mindenki azonnal ráugrott a témára azt követelve a volt miniszterelnöktől, hogy konkretizálja, mire is gondolt pontosan. Választ természetesen azóta sem kaptunk a kérdésre, viszont sikerült egy jó alaposat rúgnia a szövetségesnek óhajtott szocialista pártba, no meg dobni egy jókora gumicsontot az ellenfeleknek.
Ezután sikerült széttrollkodni a közös ellenzéki rendezvényt október 23-án. Mivel Gyurcsány is és a DK is folyton az összefogásról, meg Orbán leváltásáról beszél, kevésbé tűnik szerencsésnek, hogy a meghívás nyújtotta lehetőséget elszalasztotta, és nem tartotta be az előzetes megállapodást. Pedig jó lehetőség lett volna a felek közötti bizalom erősítéséhez.
Ehhez képest csak azt sikerült elérni, hogy a maradék kicsinyke bizalom is elfogyott, a képzeletbeli kérdőjelek pedig megszaporodtak Mesterházy Attila és Bajnai Gordonfejében arról, megéri-e bármiféle közösséget vállalni a DK-val.
Sokaknak lehet olyan érzése, mintha nem az ellenzéket, hanem direkt a Fideszt akarná segíteni az elmúlt hónapokban elhangzott nyilatkozataival. (Ők persze kényelmesen hátradőlnek, és ki is használják ezt a helyzetet.)
Nehéz helyzetben...
Szóval érthető tehát, hogy Mesterházy és Bajnai ódzkodik tőle is meg a radikális lépésektől sem visszariadó pártjától is.
Mindazonáltal nehéz helyzetben vannak: jól látható, hogy jelenleg van egy olyan ellenzéki szavazói csoport (most éppen 4 százalék körül) amelynek szüksége van Gyurcsányra és arra a megosztó politikai stílusra, amit ő képvisel. Az pedig már unalomig ismert tétel, hogy ezekre a szavazatokra is óriási szüksége lesz az ellenzéknek. Ugyanakkor, azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Gyurcsány személye nem visz-e többet, mint amennyit hoz. A legutóbbi közvélemény-kutatási adatok ellentmondásosak ezzel kapcsolatban.
Arról nem is beszélve, hogy ez a fajta teljességgel kiszámíthatatlan viselkedés nem teremt jó alapot a vele való egyezkedéshez. Sohasem lehet tudni, mikor rúgja fel az előzetes megállapodást, vagy mikor ad valamilyen vállalhatatlan interjút.
...de dönteni kell
Ha önmaguk nem éreznék az ellenzéki szavazók felől érkező nógatást a helyzet mielőbbi lezárására, az országgyűlés számvevőszéki bizottsága is segít a döntésben. Egy frissen beadott módosító indítvány úgy változtatna a költségvetést megalapozó törvényen, hogy az a párt, amely jelöltjét visszalépteti a választás előtt, köteles a kincstárnak visszafizetni a kampányra kapott támogatást. (Egyébként ez meglátásunk szerint is jogos.)
Ez ugyebár leginkább a DK-t, illetve esetleges stratégiáját érintheti: ha az utolsó percben mégis sikerül összehozni valamiféle megegyezést, nekik kell majd minimum 100 jelöltek visszaléptetni az összefogás javára.
Mindeközben az ellenzéknek mégsem ez a legnagyobb baja. Az elmúlt hetekben leginkább saját magukkal és a maguk által generált problémás ügyekkel foglalkoztak. Legkevésbé sem a kampányra és a választókra figyeltek. Márpedig, ha ezt a "kis problémát" nem tudják kezelni, akkor az esélytelenek nyugalmával fordulhatnak a kampányra: mindegy lesz, hogy Gyurcsánnyal, vagy nélküle.
Kevesebb mint 150 nap van a választásokig.