Miután a kormány államosította három millió ember magán-nyugdíjpénztári megtakarítását, Matolcsy György akkori nemzetgazdasági miniszter azt mondta: "a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer (...) megszűnik, a három pillérből kettő, az állami és az önkéntes marad".
Úgy tűnik azóta megváltozott a kormányzati álláspont: egy olyan törvénytervezetet bocsátott társadalmi vitára az Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM), amely egy új pillért hozna létre a nyugdíjrendszeren belül, az ún. foglalkoztatói pénztárat.
Erre egyébként 2007 óta van lehetőség Magyarországon (uniós kötelezettség írta elő), csak éppen eddig gyakorlatilag nem működött sehogy. Ez a konstrukció ugyanis azoknak a cégeknek kedvez, amelyeknek stabil a munkaerő állománya. A hazai foglalkoztatási viszonyok között jelenleg ez csak a közszféráról mondható el. Ráadásul az sem világos, mégis miben különbözne a jól működő önkéntes pénztáraktól. Teljes képet csak a végleges szöveg alapján kaphatunk.
Miről is van szó?
A munkáltatói nyugdíjszolgáltatást lehetővé tévő jogszabály megalkotását annak idején az Európai Unió ösztönözte, a közösség régi tagállamaiban ugyanis - magánpénztári modell híján - ez nagyon fontos szerepet tölt be a nyugdíjrendszerben. Jelentős hagyománya van például az angolszász országokban és Svájcban.
A rendszer lényege, hogy a munkáltató vállalja: pénzt tesz félre az adott dolgozó nyugdíjára, ezért cserébe a munkavállaló meghatározott ideig nem hagyja el a vállalatot. A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatás lehet egyösszegű kifizetés, határozott idejű járadékszolgáltatás, életjáradék-szolgáltatás, illetve ezek kombinációja. A törvényben szerepel az úgynevezett feltételes jogszerzési idő fogalma. Ez azt jelenti, hogy ha legfeljebb öt éven belül megszűnik az érintett dolgozó munkaviszonya, akkor nem kapja meg a befizetések után járó nyugdíjat, azaz a pénze elvész. Ha az előzetes megállapodásban foglalt határidő előtt a cég és a dolgozó szakít egymással, akkor a felhalmozott pénzt a többi dolgozó között osztják fel.
Eddig nem volt túl sikeres
Magyarországon már eddig is volt jogi lehetőség ilyen szolgáltató alapítására, csak 2011-ig senki nem élt vele. Ennek oka nagy valószínűséggel az volt, hogy a működő három nyugdíjpillér mellett nem volt rá szükség, ráadásul ehhez a konstrukcióhoz kimondottan szigorú feltételeket szab a törvény, mindenekelőtt a tőkekövetelmények terén. Nem véletlen tehát, hogy a törvény elfogadását követő négy évben nem történt semmi.
2011-ben azonban a manyup-einstand után a piacról kiszoruló Questor-csoport bejelentette, hogy megalakítja az első foglalkoztatói pénztárat. Azt, hogy ez hogyan muzsikál, egyelőre nem tudni. Megkeresésünkre péntekig ígértek tájékoztatást arról, hány tagjuk van, sikeresnek ítélik-e a megalakulás óta eltelt időszakot, illetve mi a véleményük a kormány terveiről. (Ezt természetesen megosztjuk majd olvasóinkkal.)
Mit tudunk?
Ez utóbbiról egyelőre annyit tudni, hogy szinte bizonyosan egy alapítói szándékkal bíró lobbi kérte a kormányt a tervezet megalkotására. Pénztárat bank, befektetési társaság vagy biztosító továbbra is alapíthatna, de foglalkoztató már nem. Ugyanakkor lehetőség nyílna arra, hogy magánszemélyek egyénileg is belépjenek foglalkoztatói pénztárba, ha maguk után fizetik meg a tagdíjat. A foglalkoztatók sem maradnak ki a pénztáralapításból, ám csak önkéntes pénztárban lehetnének alapítók, mint elkülönült jogi személyek, illetve akár több foglalkoztató is alapíthatna zárt pénztárat.
No és most jön a lényeg: szakértők azt gyanítják, hogy az új rendszer potenciális alapítójaként szóba jöhet ugyan egy kész konstrukcióval rendelkező piaci szereplő (ez esetben viszont fennáll annak a veszélye, hogy kiviszik az országból a pénzt), de még valószínűbb, hogy maga az állam fontolgatja foglalkoztatói pénztár alapítását, például kiválóan jönne a nemrégiben államosított Takarékpénztárak rendszerének. Így a résztulajdonos Magyar Posta Zrt. dolgozóit is beleszámítva máris 800 ezres tagságra tehetne szert.
Csak kampányfogás?
A Népszavának nyilatkozó szakemberek egyértelműen kampányfogásként, illetve a köztisztviselők és a béremelésükért tüntetni készülő közalkalmazottak megnyugtatásaként értékelik, hogy a kormány éppen most nyúlt a témához.
Barát Gábor, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság volt vezetője szerint az is nagy kérdés, hogy mitől lesz ez több, mint a ma jól működő önkéntes nyugdíjpénztárak. Az ötlet ugyan "nem ördögtől való", csak épp nem a hazai foglalkoztatási viszonyok mellett. Ezzel a megoldással ugyanis annak a foglalkoztatónak érdemes élnie, amelynek "nagyon stabil személyi állománya" van. Ez azonban ma Magyarországon szinte csak az államra, és így a közszolgákra igaz.
A volt főigazgató úgy látja, a kormány mindenkinek megígérheti, hogy 10-20 ezer forintot fizet a nyugdíjpénztárba. Ezt "eladhatja" béremelésként is, pedig nem az. A fedezetet feltehetően a költségvetés biztosítaná, és a pénztárba tett összeget még évekig, akár évtizedekig használhatná az állam.
Ennél többet azonban egyelőre nem tudni, meg kell várnunk a végleges tervezetet ahhoz, hogy komolyan értékelni tudjuk a kormány újabb meglepő javaslatát.
