A szeptembertől hatályos felnőttképzési törvény a nyelvoktatás számos területét rendeleti szabályozás alá vonta. A nyelvi képzésekre vonatkozó szabályok azonban egyáltalán nem világosak, ráadásul az érintetteket sem vonták be az előkészületekbe. Így a nyelviskolák és az egyéni nyelvtanárok már három hónapja bizonytalanságban vannak a jövőt illetően.
A legnagyobb nehézséget számukra a vagyoni biztosíték előteremtése és az engedélyeztetési eljárás jelenti. Ezen felül hiányzik a „nyelvi magántanár” és a „nyelviskola” pontos definiálása. De értelmetlen feladatnak tűnik a napi adatszolgáltatás is.
A sajtóban is kisebb polémia indult a kérdésben. Vágjunk hát rendet.
Bár a Nemzetgazdasági Minisztérium jelezte, hogy a nyelvi magántanárok nem tartoznak a törvény hatálya alá, a nyelvi magántanár és a nyelviskola elhatárolása rendkívül problematikus. Az azonban valószínűnek tűnik, hogy a nyelvoktatással foglalkozó mikrovállalkozások is a törvény és a rendelet hatálya alá tartozhatnak. A felnőttképzési törvény hatálya ugyanis kiterjed az egyéni vállalkozókra. A minisztérium által jelzett, kedvező adózási szabályokat is biztosító „lex bejárónő" rendelkezése alapján csak a gyermekek házi tanítására, illetve annak csak arra a formájára terjed ki, amelyet egyéni vállalkozónak nem minősülő természetes személy nyújt. Így a számla adására képes szervezetek - mi legalábbis ezt olvassuk ki a szövegből - a szigorú akkreditációs szabályok hatálya alá tartoznak.
A minisztérium a nyelvoktatás minőségének javításával indokolja a változásokat. Csakhogy az új szabályok a kisebb nyelviskolákat ellehetetleníthetik, közben pedig a támogatásokkal kitömött nagyobbakhoz terelik a tanulni vágyókat.
A nyelvoktatással kapcsolatos bizonytalanságok nem új keletűek. Korábban már foglalkoztunk azzal, hogy a Felsőoktatási Kerekasztal javaslatára egyes szakokon akár nyelvvizsga nélkül is lehet majd diplomát szerezni. Korábban ennek az ellenkezőjét is tervezték: középfokú C-típusú nyelvvizsgához kötötték volna az egyetemi felvételit.
Annyi mindenesetre bizonyos, hogy nem állunk túl fényesen a nyelvismeret terén. Az Eurobarometer felmérése szerint Magyarország áll a legrosszabbul a nyelvismeret terén az unión belül: hazánkban a megkérdezettek 65 százaléka egyetlen idegen nyelvet sem beszélt.
Mi lesz a kisebb nyelviskolákkal?
A szeptembertől hatályos felnőttképzési törvény sok problémát vont maga után. A legnagyobb nehézséget a vagyoni biztosíték előteremtése és az engedélyeztetési eljárás jelenti. Ezen felül hiányzik a „nyelvi magántanár” és a „nyelviskola” pontos definiálása. Értelmetlen feladatnak tűnik a napi adatszolgáltatás is.
A „nyelvi magántanár" fogalmát a jogszabályok ugyan nem határozzák meg, azonban a „lex takarítónőként" ismert törvény alapján kedvező adójogi szabályok hatálya alá csak a gyermekek otthoni tanítását végző, egyéni vállalkozónak nem minősülő természetes személyek tartoznak. Így a gyermekek számára nyelvi képzést nyújtó magánszemélyek jogszerűen végzik a tevékenységüket, ha regisztrálják magukat, valamint befizetik a havi ezer forintos regisztrációs díjat. Az első ránézésre kedvező szabálynak több hátulütője van: egyrészt ebben a kedvezményben csak a gyermekek házi tanítását végző személyek részesülhetnek, másrészt ők is csak akkor, ha nem minősülnek egyéni vállalkozónak, harmadrészt az így megszerzett jövedelem nem számít nyugdíjalapot képező jövedelemnek.
Nem véletlen, hogy ezzel a lehetőséggel számos érintett nem élt. Kizárja ugyanis azt, hogy felnőtteknek, számla ellenében nyújtsanak szolgáltatást, ráadásul nem számít bele a nyugdíjalapba sem. A felnőttképzési törvény tág hatálya alapján azonban a nyelvoktatást számla alapján végző személyek (azaz egyéni vállalkozók) és társas vállalkozások ide tartozhatnak, így rájuk is vonatkozhatnak a szigorú követelmények, amelyeknek csak mérsékelten képes megfelelni egy mikrovállalkozás. A bizonytalan környezetben az az értelmezés tűnik a legvalószínűbbnek, hogy egy kft. vagy bt., amelyik tevékenysége körében nyelvoktatást is végez, ezt csak regisztráció birtokában teheti jogszabályszerűen.
A minisztérium a nyelvoktatás minőségének javításával indokolja a változásokat. Csakhogy az új szabályok a kisebb nyelviskolákat ellehetetleníthetik, közben pedig a támogatásokkal kitömött nagyobbakhoz terelik a tanulni vágyókat.
Diploma nyelvvizsga nélkül?
A nyelvoktatással kapcsolatos bizonytalanságok nem új keletűek. Korábban már foglalkoztunk azzal, hogy a Felsőoktatási Kerekasztal javaslatára egyes szakokon akár nyelvvizsga nélkül is lehet majd diplomát szerezni. Az indoklás szerint olyan szakokról van szó, ahol „nem létszükséglet vagy másodlagos" a nyelvtudás. A stratégia ezért felülvizsgálná a diplomaszerzés nyelvvizsgák letételéhez kötött követelményeit képzési szintenként és területenként.
A kerekasztal szerint a felsőoktatásban végzők egyötöde a nyelvvizsga hiánya miatt nem kapja meg időben a diplomáját, és ezt sok esetben nem is pótolják utólag. A probléma főleg a kisebb vidéki egyetemeket és főiskolákat érinti. Sokat mondó, hogy korábban éppen ennek az ellenkezőjét tervezték a fenti esetek megakadályozására: középfokú C-típusú nyelvvizsgához kötötték volna az egyetemi felvételit.
Magyarország az utolsó az idegennyelv-ismeret szempontjából
Az Eurobarometer felmérése szerint Magyarország áll a legrosszabbul a nyelvismeret terén az unión belül: hazánkban a megkérdezettek 65 százaléka egyetlen idegen nyelvet sem beszélt. Ez a szám pontosan közelíti a népszámláláson megismert adatokat, ahol is 6,36 millióan mondták azt, hogy a magyaron kívül nem beszélnek más nyelven.
Nem meglepő módon a 15-39 éves korosztály áll a legjobban nyelvtudás szempontjából, ahol az angol messze népszerűbb a németnél. A végzettség tekintetében sincs meglepetés, ha továbbtanul valaki, annál valószínűbb, hogy beszél valamilyen nyelven. A népszámláláson majdnem 1,6 millióan mondták, hogy beszélnek angolul, a németet pedig 1,11 millióan jelölték meg beszélt nyelvként.
Tanulság
Az ország versenyképességének megőrzéséhez mindenképpen szükség van idegennyelv(ek)et beszélő munkavállalókra. Az új felnőttképzési törvénnyel azonban felmerül a kisebb iskolák ellehetetlenülésének veszélye.
Az újabb szabályozás persze lehetőséget teremt a nyelvoktatási piac újraosztására. Erre már számtalan példát láthattunk a ciklus során - elég csak a trafik, vagy a takarékmutyira gondolnunk. Egy dolog mindenesetre biztos: minőségi nyelvoktatásra az országnak feltétlenül szüksége lenne.
