Annak ellenére, hogy idén - a tavalyi nagyon gyenge év után - a gazdasági teljesítmény valamelyest javult, a friss adatok azt bizonyítják, hogy az elmúlt három évben gyakorlatilag semmiben sem sikerült javítania az országnak, és továbbra is Európa sereghajtói közé tartozunk.
A folyamatot persze nem lehet kizárólag a Fidesz kormányra hárítani, hiszen a konvergencia már a kétezres évek közepén leállt, ahogyan azt már korábban is megírtuk. A 2008-as gazdasági válság ráadásul elvitte az azt megelőző évek szerény teljesítményét is, tovább rontva a hazai gazdaság állapotán. A fő probléma most, hogy azóta sem sikerült talpra állni, és Magyarország gazdasági teljesítménye még a válság előtte szintet sem érte el.
A Fidesz legnagyobb sara ebben a folyamat, hogy a teljesen kiszámíthatatlan gazdaságpolitikával olyan bizonytalan légkört teremtett, amely elriasztotta a külföldi beruházókat Magyarországról, mélybe lökve a versenyszféra beruházási kedvét. Külföldi tőke nélkül pedig sem fenntartható növekedés, sem felzárkózás az uniós átlaghoz nincs.
Hosszú évek óta leszakadva
Magyarországon 2012-ben az egy főre eső GDP az uniós átlag 67 százaléka volt, amely 2010-hez képest alig 1 százalékos javulást jelent. A régióban három év alatt Magyarország tudta felmutatni a legszerényebb felzárkózást. A szlovákok már rég elhúztak mellettünk, a lengyelek beértek minket, idén pedig ők is könnyedén lehagyhatnak minket.
A folyamat természetesen nem most kezdődött. A kétezres év közepén sem tudtunk már komoly növekedést felmutatni a kedvező nemzetközi légkör ellenére. Az akkori 4 százalékos növekedésünkkel szemben a szlovákok például 10 százalékos gazdasági bővülést tudtak felmutatni. Ráadásul a növekedés motorja az adósságfelhalmozás volt - nemcsak az állam, hanem a háztartások is komolyan eladósodtak. A magas államadósság és a válságot követő szigorú fiskális politika pedig felerősítette az anticiklikus gazdasági folyamatokat.
Talpra állni pedig azóta sem sikerült. Bár 2010-ben valami megindult, a kormányváltást követő unortodox gazdaságpolitika gyorsan tévútra terelte a magyar gazdaságot. A beruházási ráta visszaesett, a fogyasztás pedig egyáltalán nem növekedett - az adóátalakítások ellenére sem. 2011-ben és idén a GDP hajtómotorja kizárólag a nettó export és a mezőgazdasági teljesítmény volt, míg tavaly a megszorítások, a kedvezőtlen nemzetközi helyzet, és a gyenge termőév miatt az ország recesszióba süllyedt.
Ami még szomorúbb, hogy 2011 óta az ország versenyképessége is visszaesett, szinte minden felmérésen rosszabbul teljesítünk, mint két évvel ezelőtt.
Az okok
A gazdaságpolitikán túl rengeteg oka vannak annak, hogy Magyarország felzárkózó képessége elmaradt a többi régiós országtól:
- Gyenge termelékenység: a gazdasági növekedés, és az egy főre eső GDP szempontjából fontos lenne a minél jobb termelékenységi mutató, azonban Magyarországon koránt sem javult a munkaerő termelékenysége az elmúlt évtizedben: gyenge oktatási és képzési rendszer, rossz munkaerő struktúra, rengeteg súrlódás, kevés innováció, és többnyire fejletlen technológiai megoldások jellemzik a hazai vállalkozások többségét.
- Gyenge infrastruktúra: bár a kétezres évek eleje óta jelentős fejlődés történt az infrastruktúrában - elsősorban autópálya építések, és a távközlési infrastruktúra fejlődése -, a lemaradásunk még mindig magas az uniós átlaghoz képest.
- Feketegazdaság: a feketegazdaság mérete annyira nagy, hogy az már jelentősen hátráltatja a gazdasági fejlődést.
- Adórendszer: a hazai adórendszer egyáltalán nem kedvez sem a hazai vállalkozásoknak, sem a külföldi tőkének. A béren felül a vállalkozásoknak még rengeteg adót kell befizetniük a munkavállalók után, amely egyáltalán nem támogató jellegű. Ráadásul az elmúlt években az egyik oldalon történt adókiengedést újabb adók bevezetésével, illetve más típusú adók kulcsának megemelésével kompenzálták (nőtt az áfa, a járulék, a jövedéki adó, a kamatadó, bevezették a bankadót, a termékdíj adót, a tranzakciós adót, és rengeteg egyéb vállalati különadót).
Elhúztak mellettünk
Miközben Magyarország lassan egy évtizede toporog, a régió legtöbb országa elhúzott mellettünk, és már megelőzték a súlyos válságba került dél-európai országok egy részét is. Az egy főre eső GDP Csehországban az uniós átlaga 81 százalékán volt, Szlovákiában 76 százalékon, Litvánia és Észtország átlépték a 70 százalékos határt (elrobogva mellettünk, hiszen 2010-ben még mögöttünk kullogtak), Lengyelország tavaly beért minket, Lettország pedig megközelítette Magyarországot.
A jelenlegi tendencia tükrében legkésőbb 2015-ben már csak Bulgária és Románia lesz mögöttünk, így nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy Magyarország egyértelműen az Unió legszegényebb országai közé tartozik.
Sok a bizonytalan tényező
Bár idén újra növekedési pályára állt a gazdaság és egyszeri tényezők miatt jövőre is tovább bővülhet a GDP, nagyon sok a bizonytalanság. Mi lesz, ha kifutnak a kormányzati beruházások? Mi lesz, ha vége lesz a Növekedési Hitelprogramnak? Hogyan érinti a gazdasági növekedést egy rosszabb termőév? Mi történik, ha a nagy külföldi jegybankok visszavesznek a monetáris lazításból?
És még rengeteg kérdés tartja lázban a befektetőket. Nem véletlen, hogy a javuló hangulat ellenére a Fitch Ratings továbbra is bóvli kategóriában tartja Magyarország adósságbesorolását.
Lehetne jobb
Annak ellenére, hogy kétharmados lemaradásban van Magyarország, még semmi sincs veszve. Jó gazdaságpolitikával, kiszámítható gazdasági környezettel, a befektetői bizalom visszanyerésével, és a nyugati gazdaságokra jellemző tulajdonságok adaptálásával javítani lehetne a magyar gazdaság helyzetén.
A tendenciák viszont más irányba mutatnak. Az agresszív államosítás, vezetőink főlényeges viselkedése, a jogrendszerbe vetett bizalom visszaesése, és az egyre több különadó inkább távol tartja a külföldi vállalatokat Magyarországtól, mintsem ide csábítaná a tőkét. A külföldi tőke nélkül pedig Magyarországra továbbra is a gyenge növekedés és a bizonytalan gazdasági helyzet lesz a jellemző.
