A földmutyit elemző cikksorozatunk előző részében felvázoltuk az előzményeket, kiemelve az Uniós csatlakozás okozta változásokat, végül megállapítottuk, hogy a Fidesz által sugallt gyarmatosító külföldi földszerzés helyett helyben, egymás közt már rég megtörtént a "gyarmatosítás".
A 2011-es támogatási pénzek 76 százaléka a legnagyobbakat gyarapítja: Csányi Sándor, Nyerges Zsolt, Leisztinger Tamás, a GSD-csoport és a Hód-Mezőfalva Zrt. közel 14 milliárd forint támogatáshoz jutottak az uniós kasszából. A maradék 24 százalékon osztozik tehát az ország földművelőinek nagy része, a kis- és középbirtokkal rendelkezők, a családi vállalkozások, amelyeket a kormányzat (kommunikációs szinten) jelenleg is támogatni kíván a nagybirtokosokkal szemben.
Ebben az elemzésünkben szó lesz az új földtörvény visszásságairól, az agrárkamara átalakítása körüli botrányokról, valamint felvetjük az állami földbérleti rendszer kialakításával kapcsolatos rendszerszintű problémákat. Mindezek alapján mára nyilvánvalóvá vált, hogy a kormánypártok ebben a szektorban is a gazdasági holdudvaruk gyarapodását helyezték a közérdek, a magyar emberek érdekei elé. 
Forrás: Piac & Profit
A földtörvény színe és fonákja
A földforgalmi törvény (földtörvény) alapját Ángyán József dolgozta ki 2010-ben a Nemzeti Vidékstratégiában, amely még egyértelműen a kisgazdaságokat támogatta: „a tájak eltérő természeti adottságaihoz és gazdálkodási tradícióihoz alkalmazkodó, életképes mezőgazdaság az egyéni vagy családi kis- és középbirtokok meghatározó szerepére épül".
A Fidesz közeli nagyüzemi lobbicsoportok azonban 180 fokot fordítottak az Orbán-kormány vidékpolitikáján: 2012-re Ángyán pozíciójában ellehetetlenült, a kisgazdaságokra építő Vidékstratégia szerepét 2012-re a nagy-gazdasági lobbi hatására a Darányi-terv vette át, amelyben a hangsúly eltolódott a nagyüzemi termelés felé. Bár Orbán 2012-ben még mindig a nagybirtokrendszer korlátozásának szükségességéről beszélt, akkorra már kész volt az ennek gyökeresen ellentmondó koncepció.
A kormány 2013-ra aztán a lobbiérdekek becsatornázásával teljesen újraírta a földtörvényt, amelynek társadalmi vitája az volt, hogy az anyagot két munkanappal azelőtt (!) feltöltötték a Vidékfejlesztési Minisztérium honlapjára, hogy azt az országgyűlés vidékfejlesztési bizottsága tárgyalta volna. Az ezt követő civil tiltakozások, illetve a pofátlan kamuegyeztetés után végül 2013. június 21-én botrányos körülmények közt fogadták el a törvényt, amelyre kizárólag a Fidesz-KDNP képviselői nyomtak igent (Orbán Viktor pedig, bár a teremben tartózkodott, érdekes módon nem nyomott gombot), az összes többi párt a maga módján bojkottálta a szavazást.
Az elfogadott törvény okkal verte ki a biztosítékot az ellenzéknél és a gazdáknál, mert többek közt megtartotta a Fidesz-kormány 2001-ben kötött 50 éves bérleti szerződéseit (Csányi, Nyerges már ekkor is baráti oligarchák voltak). Fenntartotta a "kényszerhasznosítás" intézményét, amellyel nyilvános pályáztatás nélkül, kedvezményes bérleti díjért adható föld, amelynek művelési költségei levonódnak a díjból, a földalapú támogatás (69 ezer forint/hektár) viszont jár rá. Eltűnt a törvényből a foglalkoztatási kötelezettség is, amely garantálhatta volna a helyben való munkát, ezzel a vidék elnéptelenedésének lassulását. A törvény ezen túl lehetővé teszi az állami, az önkormányzati földek használatának átengedését anélkül, hogy ahhoz mezőgazdasági igazgatási szerv a hozzájárulását adná. Illetve a hangoztatottakkal ellentétben nem zárja ki 520 millió EU-s állampolgár földszerzését sem (Ezzel egyébként EU-s kötelezettségünknek eleget téve).
Bábonymegyeren a gazdák "kihirdetik az NFA ítéletét" Videó
Az agrárkamarai törvény - avagy a centrális erőtér megszilárdítása
A kezdetben a Fidesz még egy, az osztrák modellhez hasonló, alulról építkező agrárkamarai konstrukciót kívánt megalkotni, amelyben a helyi földbizottságaira, a település gazdaszövetségeire épültek rá az önálló megyei kamarák. A megyei kamarák megválasztott vezetői választották volna az országos vezetést. Végül persze a kormány ezt a javaslatot is teljesen átírta, majd az új koncepciót társadalmi egyeztetés nélkül 2012 július 9-én tárta az országgyűlés elé.
Ebben egy erősen központosított, fölülről szervezett agrárkamarát hozott létre, amelynek ideiglenes vezetőit a vidékfejlesztési miniszter nevezte ki, majd ezek a vezetők alakították ki a választás belső szabályait, a közvetlen választás kizárásával. A választásokon ennek megfelelően a MAGOSZ és annak szövetségesei elsöprő győzelmet arattak, nem véletlenül a gazdák rekord alacsony (az 5. Ángyán jelentés szerint 7,41 százalékos) részvételével.
A szervezet alelnökének végül azt a Zászlós Tibort választották, aki már 2001-ben nevet szerzett magának az akkor még állami kézben lévő 9000 hektáron gazdálkodó Mezőfalvai Mg. Zrt. privatizációjával. A kétharmadot nem zavarta az sem, hogy az agrárkamara szabályzata szerint összeférhetetlen volt Zászlós Tibor megválasztása, benyújtottak egy törvénymódosítást, amit aztán hiába küldött vissza Áder János megfontolásra. A Fideszes úthenger hatására másodszorra már kénytelen volt kihirdetni a köztársasági elnök, ezzel emlékoszlopot állítva a személyre szabott, visszamenőleges hatályú törvénykezés újabb mintapéldájának.
Mint legyek a dögszagra - az állami földbérleti rendszer
Az erős nagyüzemi lobbitevékenység és a Fidesz vidékpolitikájának változása egy eredőre vezethető vissza. Egészen pontosan arra, hogy 2010 őszén 65 ezer hektár állami kezelésben lévő földterületen vált esedékessé a földbérleti szerződések - pályázati úton történő - megújítása. Nem kellett tehát sokat várni, hogy a hírre rákapjanak a NER (Orbán szerint) nem létező oligarchái. A Vidékfejlesztési Minisztérium által létrehozott Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) lett megbízva a teljes projekt lebonyolításával. A belső viták miatt az NFA háromszor dolgozta át a teljes pályázati és bírálati rendszerét, amelybe legutoljára már a politikai felső vezetés is beleszólt.
A kép kattintásra megnő.
A lobbiérdekeknek megfelelő változtatások következtében a megpályázható birtokhatárt az előző 300 hektár helyett immár 1200 hektárban maximálták, a pályázatokat titkosították, a pályázók számára pedig titoktartási kötelezettséget írtak elő. A legnagyobb tér a pályázati eredmények esetleges manipulálására azonban a pontrendszer volt: a pályázatok pontrendszerébe ugyanis igen magas arányban (40 százalék) szubjektív szempontok kerültek. Jogorvoslatra az NFA nem adott lehetőséget.
A várakozásoknak megfelelően az első pályázati periódus lezárultával a botrányok is rögtön kirobbantak. Kiderült, a kormány a gyakorlatban mégsem a helyben élő családokat, fiatalokat támogatta a földszerzésben, hiszen a tervezettől eltérően semmiféle előjogot nem biztosított nekik a földszerzésre. Sőt, az addig Baranyában, Fejérben és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében lezárult állami földbérleti pályázatok (10.300 hektár) egységes képet mutattak: egy olyan tudatos, a tényleges helyzetet a közvélemény elől elrejtő pályázati stratégia rajzolódott ki, amelyben a földek 80 százalékát kormányközeli nagytőkések és azok érdekeltségébe tartozó cégcsoportok kaparintották meg.
Az előző részben a témakör alapjaival, a földmutyi előzményeivel foglalkoztunk. A következő részben arról lesz szó, hogyan lettek a kormánypártok vidékpolitikájának nyertese saját gazdasági holdudvaruk, több millió honfitársunkkal szemben. Az Ángyán jelentés teljes szövege pedig itt érhető el.
