Úgy véljük, hogy a kirekesztő beszédnek egyfajta kultúrája kezd meghonosodni Magyarországon. Egyre nagyobb a társadalmi támogatottsága azoknak a politikusoknak, közgondolkodóknak, akik különböző társadalmi csoportok másokkal való egyenlőségét megkérdőjelezik. Célunk, hogy fellépjünk a kirekesztés ellen, ezért az országgyűlési választások kampányidőszaka alatt összegyűjtjük és értékeljük a nagy nyilvánosság előtt elhangzó kirekesztő beszédeket. Meggyőződésünk szerint kirekesztő minden olyan közlés, amely valamely társadalmi csoport, illetve az ahhoz tartozó egyének más csoportokkal való egyenrangúságát, egyenlő méltóságát kétségbe vonja. A Ténytár és Mérték egyesítette erőit és a kampányban közösen figyeljük az ilyen inkorrekt megnyilvánulásokat. Eredményeinket kéthetente hozzuk nyilvánosságra - ez az első kör.
A kampány első két hetében Vona Gábornak, a Jobbik elnökének a tisztességes és nem tisztességes romákra vonatkozó megnyilatkozása volt a leginkább kirekesztő. A második helyezett Lázár János zsidók és magyarok együttéléséről megfogalmazott véleménye, a harmadik pedig Balog Zoltán miniszter azon kijelentése lett, miszerint iskolai felzárkóztatást szegregált környezetben is végre kehet hajtani.
Forrás: Civil Média, OEOE
A kirekesztő beszéd egyre jobban terjed a parlamentben, a médiában és a hétköznapi kommunikációban is. A kirekesztés pedig a kisebbségek, a társadalom egyes csoportjainak emberi minőségét kérdőjelezi meg azzal, hogy nem tekinti őket másokkal egyenlőnek. Ott pedig, ahol az emberek egyenlősége sérül, a demokrácia is sérül. Célunk tehát nem más, mint a szólás-és véleménynyilvánítás szabadsága alapján nyilvánosan fellépni a kirekesztés ellen.
Az országgyűlési választási kampány ideje alatt folyamatosan vizsgáljuk a legnagyobb nézettségű, olvasottságú és hallgatottságú médiumokat (TV2, RTL Klub esti híradói, az M1 esti híradója, a Kossuth Rádió Déli Krónikája, illetve az Indexé és az Origo belföldi rovatai), az ott megjelenő kirekesztő beszédeket pedig kéthetente értékeljük. Nem törekszünk arra, hogy minden megnyilvánulásban kirekesztő értelmű üzenetet fedezzünk fel, ha nem hangzik el egyetlen kirekesztő vélemény sem, úgy azt örömmel fogjuk nyugtázni.Viszont minden olyan közlést kirekesztőnek tartunk, amely valamely társadalmi csoport, illetve az ahhoz tartozó egyének más csoportokkal való egyenrangúságát, egyenlő méltóságát kétségbe vonja.
Vizsgálatunk alapja, hogy a kirekesztések között tartalmi alapon nem lehet különbséget tenni. Valamennyi kirekesztő üzenet kétségbe vonja a csoporthoz tartozók egyenlő méltóságát, ezért olyan szempontokat választottunk az értékelés alapjául, amelyek a kirekesztő üzenet hatását, társadalmi megítélését képesek befolyásolni. Minden szemponthoz tartozik egy súlyozási szám, annak függvényében, hogy az adott szempont szerepét milyen arányúnak tekintjük a kirekesztő közlés hatása, társadalmi megítélése szempontjából. Minden kirekesztő közlés esetében összeadjuk a súlyozási számokat, és azok alapján kap a közlés egy végső pontszámot. Az így kialakult pontszámok alapján létrejön egy rangsor, hogy az adott két hétben elhangzott kirekesztő közlések közül melyik a leginkább kirekesztő, és melyik a legkevésbé az. A módszertanról részletesen itt olvashattok.
A kirekesztés hazai kultúrájának pontos és tipikus képe rajzolódik ki ezekből a kijelentésekből. Vona Gábor kirekesztése abban áll, ahogy kisebbségi csoporthoz tartozás és a bűnelkövetés között próbál meg kapcsolatot, összefüggést felfedezni, kétségbe vonva ezzel a kisebbség másokkal való egyenlőségét. A törvény előtt ugyanis mindenki egyenlő, a büntető igazságszolgáltatás pedig színvak.
Lázár János a többség és a kisebbség kettéválasztásával egyszerűen kizárja annak a lehetőségét, hogy a kisebbség tagja egyszerre sorolja önmagát a többség és a kisebbség közé. Az emberek magyarokra és kisebbségiekre történő szétválasztása nemcsak sértő a kisebbségre nézve, de a kirekesztő vélemények táptalaja is. Az ilyen megkülönböztetés kirekesztő szándék nélkül is erősíti az emberekben a „mi” és „ők” közötti különbségtételt.
Balog Zoltán egyébként korábbi, csak ismételten idézett kijelentése szintén tipikus esete a kirekesztő közlésnek, hiszen közhatalom-gyakorlóként, miniszterként állítja, hogy az iskolai szegregáció, ami ugye a kisebbség és a többség elkülönülését jelenti, egyáltalán nem baj. Az érvelés itt egyszerűen megfordul az elkülönülés a kisebbség érdekét is szolgálja, hiszen felzárkóztatásra a miniszter szerint így is van lehetőség.
Pelczné Gál Ildikó mondatai pedig relativizálni próbálják az előítéletes gondolatok körét. Szerinte a női képviselőjelöltek számának 5 százalékban történő meghatározása nem a nőkkel szembeni előítélet megmutatkozása, nem diszkrimináció, hanem tényeken alapuló bizalmi kérdés, amivel a többség egyetért. Mint tudjuk a többség véleménye azonban nem feltétlenül döntő elem. A nők tudatos kizárása a kormánypárt képviselőjelöltjei közül akkor is kirekesztés, ha azzal a többség egyetért.
Az elmúlt két hétben sok olyan vélemény is megjelent a sajtóban, amely tiltakozott a kirekesztés ellen. A tiltakozások azt mutatják, hogy hiába terjed a kirekesztés kultúrája, vannak olyan emberek, szervezetek, akik fellépnek azért, hogy érvényt szerezzenek mások méltóságának, mindenki méltóságának. Ezt próbáljuk most tenni mi is!