Itt a folytatása annak az írásunknak, amelyben azzal a súlyosan diszkrimináló eljárással foglalkoztunk, ami gyakorlatilag ellehetetleníti azon külföldön élő magyar állampolgárok szavazását, akik itthon nem számolták fel magyarországi állandó vagy ideiglenes lakhelyüket.
A választáson való részvételi szándékukat kétféle módon jelezhették az érintettek: hazajönnek és a lakóhelyük szerint voksolnak, úgy mintha itthon élnének, vagy pedig az adott külföldi országban a helyi külképviseleten, amely lakóhelyüktől akár több száz kilométer távolságra is lehet. Szombaton 16 óráig lehetett kérni a felvételt a 97 külképvislet egyikén. Ahogy azt előzetesen várni lehetett, a több százezer külföldön élő töredéke regisztrált (fejezte be a regisztrációt sikeresen) a külképviseleti névjegyzékek egyikébe.
Eközben azok, akik nem rendelkeznek magyarországi lakcímmel, de az ország határain kívül élnek, az általuk választott időpontban, szavazatuk postázásával választhatnak. Ötszázezer új állampolgár, akik közül majdnem 232 ezren regisztráltak, hogy részt vesznek a voksoláson. Ezt tehát azt jelenti, hogy a jogosultak közel háromnegyede kérte a felvételét a választói névjegyzékbe. A félmillió külhoni magyar közül, aki állampolgársági esküt tett, 82 ezren magyarországi állandó lakcímmel rendelkeznek, húsz százalékuk pedig kiskorú, így még nem szavazhat.
Ahogy azt már számtalanszor megírtuk, a pálya jobbra lejt. De hogy mennyire, azt egy képletes példával élve írnánk le: miniszterelnökünk kedvenc sportját idézve olyan mérkőzést láthatunk, ahol a vendégcsapat játékosainak lábát eltörték, a pálya a vendégek oldalára lejt és az állás 3 gólos előnnyel kezdik a hazaiak, vagyis a kormánypárt(ok). A pártverseny korlátozásával két blogban is foglalkoztunk.
Határon túli magyarok vs. kivándoroltak
A tartósan külföldön élő magyar állampolgárok (akik száma egyre magasabb) más megítélés alá esnek. Bár regisztrálni ők is tudnak levélben és elektronikusan is, a jelenlegi szabályok szerint voksolni csak személyesen tudnak majd.
Ez már csak azért is érdekes, mivel a határon túliak számára a levélben történő szavazás lehetősége (az azt övező kritikai hangok ellenére) továbbra is adott. Annak viszont, aki külföldön él és dolgozik nem lesz más lehetősége, mint “elbattyogni” az illetékes külképviseletre, amely akár több száz kilométer távolságra is lehet. A London-Glasgow távolság a maga 645 kilométerével például 6 óra autóval, összesen majd ötvenezer forintba kerül egy Nagy-Britanniában élő magyarnak. Indokolatlan és érthetetlen megkülönböztetése ez a magyar állampolgároknak.
Arról már nem is beszélve, hogy a webes regisztrációt bonyolító hatóság munkájára eszméletlen sok panasz érkezik, adminisztratív okokból utasítják el a regisztrációkat, a rendszer pedig láthatólag úgy van felépítve, hogy az ember előbb utóbb feladja, pedig egy személyi szám bőven elég lenne az azonosításhoz. A fellebbezésre pedig 3 napot adnak, egy magyarországi önkormányzatnál. Botrányos eljárás ez, amely szembemegy a modern demokráciák egyik alapfeltételével, a választójog egyenlőségének elvével.
Tény és való, hogy az elmúlt időszakban kivándorolni kényszerültek százezrei nem biztos, hogy a jelenlegi kormánypártokra adná le a voksát - legtöbbjük inkább gazdasági menekült. Ezért aztán egy újabb trükkel inkább elveszik a kedvüket a szavazgatástól.
Képzeljük el ugyanezt a határon túliaknál, ha nekik szintén egy adott helyre kellene utazniuk a szavazáshoz. Mondjuk a Horgoson élő magyaroknak Belgrádba, vagy a székelyeknek Bukarestbe, mert csupán ott van magyar külképviselet. Elég értelmetlenül hangzik, ugye? Semmi nem indokolja a két szavazó csoport közötti megkülönböztetést. Elemzők szerint a külföldi magyarok szavazatai összességében sem jelentenek többet 1-2 mandátumnál. Nehéz belátni tehát, hogy az itthoni lakcímmel rendelkező külföldön élő választópolgároknak miért kell így megnehezíteni a szavazását, amikor nyugodtan szavazhatnának a Magyarországon lakcímmel nem rendelkezőkhöz hasonlóan. Persze tudjuk az okot. Míg a határon túl frissen állampolgárságot szerzettek túlnyomó többsége a Fideszre szavazna, ez a kivándoroltakra egyáltalán nem igaz. Mindez a választási szabályokkal való durva, az ellenzéket sújtó játék.
Összesen 28 115-en regisztráltak a külképviseleteken, ami a töredéke a külföldön élőknek. Ezek közül a legtöbben Londonban (5 ezren) és Münchenben (3 ezren). Az ezeket követő városok Berlin, Brüsszel és Bern, egyenként kevéssel több mint ezer választóval.
231 864-en regisztráltak a félmillió kettős állampolgár közül
Ahogy az várható volt, a ciklus végére összejött az 500 ezer új állampolgár, akik közül majdnem 232 ezren regisztráltak, hogy részt vesznek a voksoláson. Ahogy a honosítás során itt is megfigyelhető, hogy a Romániából és Szerbiából adták le legtöbben a kérelmüket, míg máshol meglehetősen csekély az érdeklődés. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a szomszédos Szlovákiában és Ukrajnában is tiltják a kettős állampolgárságot, így onnan nem is érkezhet számottevő szavazat.
Ezt tehát azt jelenti, hogy a jogosultak közel háromnegyede kérte a felvételét a választói névjegyzékbe, hiszen a félmillió külhoni magyar közül, aki állampolgársági esküt tett, 82 ezren magyarországi állandó lakcímmel rendelkezik, húsz százalékuk pedig kiskorú, így még nem szavazhat.
