2010-ben a kétharmados győzelem után sokan csodát vártak a Fidesztől, hiszen a kétharmados politikai hatalom lehetőséget adott rá, hogy politikai kompromisszumkeresés nélkül megvalósítsák azokat a szükséges strukturális reformokat, amelyekre Magyarországnak már 25 év szüksége lenne.
A rendszerváltás óta erre kétszer lett volna lehetőség: közvetlenül a kapitalista átmenet során és a Fidesz fölényes győzelme után. Mivel a rendszerváltás viszont természetszerűen súlyos gazdasági következményekkel járt rövidtávon (növekvő munkanélküliség, mély recesszió), az akkor kormánypárt nem kockáztatott, hogy egy súlyosabb éhséglázadás törjön ki a gazdaság szempontjából racionális intézkedések hatására.
2010 után a Fidesz sem kockáztatott, helyette inkább olyan lépéseket választott, amelyek még inkább gordiuszi csomóba került a magyar gazdaságot. Strukturális reformok helyett jöttek a normális piacgazdaságoktól távol álló lépések: egykulcsos adó, államosítások és centralizáció, súlyos különadók, és a nyugat helyett a kelethez való közeledés. Ezek a lépések aztán persze távol tartották a tőkét az országtól, nem véletlen, hogy a beruházási ráta ebben a ciklusban történelmi mélypontot ért el.
Nincs áttörés a gazdaságpolitikában
Ha a hazai gazdaságpolitikát alkotók fejében egyértelmű filozófiai nézetvilágot keresünk, akkor hamar a bonyodalmak tengerében találhatjuk magunkat. Igaz, az elmúlt négy évre is jellemző: jobb és baloldali gazdaságpolitikai filozófia egyaránt érvényesült a Fidesz rendszerében.
Jobboldalinak tekinthető az egykulcsos adó és a szociális kiadások kis mértékű csökkentése, míg inkább baloldalinak a tőke megadóztatása, az államosítások és a rezsicsökkentés. Az "igazi" jobboldali gazdaságpolitika viszont nem valósult meg az elmúlt négy évben, az a gazdaságpolitika, amely tartós növekedési pályára tudta volna állítani a magyar gazdaságot.
Mert mi kellett volna ehhez? A tőkevonzó képesség jelentős javítása, igazi piaci rendszer kiépítése az állam "leépítése mellett". Ez nem mást jelent, mint az állami funkciók és a redisztribució átalakítást: a GDP-arányos újraelosztást legalább 5 százalékponttal csökkenteni kellene, miközben a tőkét távol tartó adókat párhuzamosan mérsékelni, valamint megfelelő szabályozási rendszer kiépítése révén támogató és nem utasító jelleggel fellépni.
Az áldozat viszont egyértelmű lenne: az a kormány, amelyik végrehajtja ezeket a lépéseket, a következő választáson biztosan bukni fog, hiszen a kiadások jelentős csökkentése rövid távon miniválságba sodornák az országot (ez az ára a hosszú távú sikernek, a szomszédos Szlovákia már megmutatta), jelentős népszerűségvesztést okozva. A Fidesz ezt nem kockáztatta meg, hiába volt meg a kétharmad hozzá. Helyette olyan gazdaságpolitikai lépéseket hajtott végre, amelyek távol tartják a tőkét az országtól, nem véletlen, hogy a beruházási ráta ebben a ciklusban érte el a történelmi mélypontot.
Egykulcsos adó: megoldás helyett maga a probléma
Mert mi kell a jó beruházási környezethez és a tőkevonzó képességhez? Beruházásbarát adórendszer, megbízható és kiszámítható kormány (ez nem egyenlő a stabil kétharmaddal), és versenyképes munkaerő. Vegyük sorrá a tételeket. Az adórendszer átalakítása során a legfontosabb lépés az egykulcsos adórendszer és a családbarát adóztatás bevezetése volt.
Ennek az írásnak nem témája ezek elemzése, viszont azt láthatjuk, hogy valamiért egyetlen egy nyugati kormány sem gondolkodott egykulcsos adórendszerben, még az amerikai republikánusok sem, pedig ők aztán igazán "adóellenesnek" tekinthetőek. Nem véletlenül, hiszen a rendszer összességében igazságtalan, a gazdasági növekedésre nézve nincs szignifikáns hatása és tőkevonzó képességet sem rejt magában.
A Fidesz az egykulcsos adótól várta a magyar csodát, 2010-ben átlagosan 3 százalékos növekedést vizionáltak, annak ellenére, hogy elemzők és szakemberek már akkor felhívták a kormánypártok figyelmét arra, hogy az új szja-rendszer nem fogja beváltani a hozzáfűzött reményeket. A nyers adatok ezt be is bizonyították: a remélt 3 százalékos átlagos növekedés helyett 2010 és 2014 között a gazdaság átlagos növekedés jó ha elérte a 0,5 százalékot.
Az elszalasztott lehetőségek
Mit kellett volna tenni 2010-ben? Az szja helyett a járulékokhoz kellett volna hozzányúlni, hiszen Magyarországon a bérköltségen felül még jelentős járulékot is fizetnie kell minden egyes munkavállaló után egy cégnek. A munkahelyvédelmi akciótervben ez is kezdődött, viszont az önmagában nem tekinthető igazi járulékcsökkentésnek, és maga a rendszer is túl van bonyolítva.
Megbízható és kiszámítható kormány. Az elmúlt négy év után sok mindent el lehet mondani a kormányról, csak azt nem, hogy megbízható. 2010 és 13 között legalább 10 kiigazító csomagra volt szükség ahhoz, hogy a költségvetési hiány stabil legyen, pedig jó tervezés mellett egyetlen egy csomag is elég lett volna. A hiányleszorítást ráadásul olyan különadókból fedezték, amelyek sok mindennek nevezhetőek, csak éppen tőkevonzónak nem.
2010-ben a Fidesz bevezette a bankadót. Először úgy kommunikáltak, hogy pár év múlva kivezetik. Majd úgy kommunikáltak, hogy a következő évben megfelezik. Végül már nem is kommunikáltak arról, hogy mi lesz a bankadóval, csak annyit tudni, hogy most is ugyanannyi mint 3 éve, ráadásul még további súlyos szektorális adókat is bevezettek a bankadó mellett.
A fenti példa jól bizonyítja, hogy a kormánypártnak fogalma sincs arról, hogyan lehet egy tőkebarát rendszert kiépíteni, sem struktúrális, sem kommunikációs szinten. Jelentősebb beruházás nem is érkezett Magyarországra, csak a korábbi ciklusokhoz köthető beruházások kibővítéséről beszélhetünk.
És végül a hatékony, piacképes munkaerő, szaknyelven humán tőke. Mi kell ehhez? Megfelelő oktatási rendszer. A Fidesz reformja ezen a területen épp az ellenkezőjét tette, a felsőoktatásból súlyos milliárdokat vontak ki, a közoktatásba pedig káoszt hoztak az ész nélküli centralizációval. Pedig a termelékenységet csak úgy tudnánk növelni, ha kiépülne az ahhoz szükséges jól működő szakképzési és felsőoktatási rendszer. Ehhez pedig elsősorban egy jól strukturált közoktatásra és rengeteg pénzre, nem pedig pénzkivonásra van szükség.
Munkahelyek helyett statisztikai trükközés és közmunka
A foglalkoztatáspolitika is azt bizonyítja, hogy a Fidesztől távol áll ez a humántőke központú elképzelés, hiszen az elmúlt négy év foglalkoztatás-bővítése a közmunkára és statisztikai trükközésre épült. A versenyszférában jó ha 10 ezer új munkahely létrejött, amely időarányosan a 10 év alatt egymillió új munkahely szlogen 2,5 százalékának felel meg. Mert a közmunka nem tekinthető értékteremtő, a magyar gazdaságot előrelendítő munkahelynek, bármennyire is csúnyának hangzik ez a kijelentés. Ráadásul csupán addig működik, amíg erre megfelelő keretet tud biztosítani az aktuális hatalom. Ez pedig a közmunkások egyre növekvő számát tekintve egy olyan lufi, ami előbb-utóbb kidurran.
A Fidesz közmunkáról kialakított véleménye jól tükrözi, hogy politikusaik sohasem dolgoztak a versenyszférában, és fogalmuk sincs arról, hogyan néz ki egy HR-interjú. Vajon mennyi esélye lenne egy közmunkásnak egy üres pozícióra a versenyszférában? Valljuk be, nulla, hiszen még a megfelelő önéletrajz elkészítésére sem tanítják meg, ami jó ha 1 százalék esélyt adna. Aki szerint a közmunka út a versenyszférába, az nem csak másoknak, hanem önmagának is hazudik.
A közmunka nem más, mint bújtatott szociális támogatás, akkor viszont több értelme lenne a kapálás és a szemétszedés helyett szakmát tanítani ezeknek az embereknek. Az elmúlt négy év talán legnagyobb tévedése, hogy teljesen rossz útra terelték a munkaerőpiacot, a versenyképes humán tőkét pedig elkezdték leépíteni. Márpedig versenyképes munkaerő hiányában sem tőke, sem fenntartható növekedés nem lesz.
Az elmúlt négy évben tehát sok mindent láthattunk a kormánytól, csak éppen azokat a lépéseket nem, amelyek az országot vonzóbbá tennék a befektetők szemében. Beruházások nem érkeztek, a beruházási ráta a mélypontra süllyedt, a kívánt strukturális reformok pedig még távolabb kerültek a valóságtól. Álomország épült, ahol az alacsony növekedést a kormánypártok által ekézett Brüsszeltől érkező uniós források és a mezőgazdaság teljesítménye tartja fent.
Magyarország így a következő években nemhogy közeledni nem fog az uniós átlaghoz, hanem egyre inkább leszakadunk a nyugati tömbtől. A Fidesz újabb kétharmada ellenére kockáztatni úgy tűnik továbbra sem fog. Marad a belső filozófiai katyvasz (jobb és baloldali gazdaságpolitikai filozófia keveredése teljesen hibásan) és a tőkeellenes populista kormányzás az elmúlt négy évhez hasonlóan. Pedig a kétharmad mellett valóban lehetőség lett volna, lenne egy hosszú távon stabil lábon álló, növekedés-központú gazdaság kiépítésére.
Az utolsó 100 komment: