A 2014-es választási kampány egyik központi elemét képezték a képviselői vagyonnyilatkozatok. A kampányt a Fidesz-KDNP szövetség nyitotta ezzel a témával. Kiderült ugyanis, hogy Simon Gábor, az MSZP egykori elnökhelyettese a vagyonnyilatkozatában fel nem tüntetett, jelentős egyenlegű értékpapírszámlákkal és folyószámlákkal rendelkezik. Az ellenzék válasza is – igaz, kicsit késve, de - megérkezett: az ellenzéki sajtó nyomására Rogán Antal és Varga Mihály háza nőtt néhány nap alatt lakásnyi méreteket (legalábbis a vagyonnyilatkozat szerint).
2001 óta él az a szabály, hogy évente kell az országgyűlési képviselőknek, a polgármestereknek és az önkormányzati képviselőknek vagyonnyilatkozatot leadni. Bár a 2012-es országgyűlési törvény óta a képviselői juttatás megvonásával fenyegetik a szándékosan téves vagyonnyilatkozatot benyújtó országgyűlési képviselőt, azonban ez a szabályozás számos kiskaput tartalmaz, így valós szankciója nincs. Az önkormányzatoknál ráadásul még ezek a szankciók sem érvényesülnek ennyire egyértelműen.
A valóságban tehát ezeknek a vagyonnyilatkozatoknak a valós szankció hiányában semmi értelmük nincs, csupán a sajtónak szolgáltatnak gumicsontot, valamint jól használhatóak a kampányokban, ahogy azt az éppen lezárult kampányban is jól láthattuk.
A szabályozás és előzményei
Az országgyűlési képviselőknek 1997 óta kell vagyonnyilatkozatot tenniük. (Azt, hogy a képviselőknek minden egyes évben be kell nyújtaniuk a vagyonnyilatkozatukat, Torgyán József villaépítési botrányának köszönhetjük.) A 2001 óta működő éves rendszer régóta büntetéssel fenyegeti azt a politikust, aki nem teljesíti a vagyonbevallási kötelezettségét. A jogszabály szerint a mulasztó képviselő képviselői jogait nem gyakorolhatja, javadalmazást nem kap, amíg be nem nyújtja a vagyonnyilatkozatát.
Arra viszont egészen tavaly áprilisig (az új országgyűlési törvény elfogadásáig) nem volt szabály, hogy mit érdemel az a bűnös, aki (bár időre leadja) direkt hazudik a nyilatkozatában. Annyi változás történt másfél évvel ezelőtt, hogy ebben az esetben - vagyis, ha egy képviselő „a vagyonnyilatkozatban lényeges adatot, tényt szándékosan valótlanul közölt” - a mentelmi bizottság elnöke (jelenleg Rubovszky György KDNP-s képviselő) köteles kezdeményezni a képviselő összeférhetetlenségének kimondását.
Az eljárás menete, avagy íme az akadálypálya:
Igen ám, de ahhoz, hogy idáig eljussunk, egy bonyolult és hosszadalmas procedúrán kell végighaladnia a feltételezett bűnösnek. Az eljárást a mentelmi bizottság elnökénél bárki kezdeményezheti, ha gyanús valami egy képviselői vagyonnyilatkozatban. Homályos vádaskodásról nem lehet szó, az eljárást kezdeményezőnek a vagyonnyilatkozat konkrét tartalmára vonatkozó tényállítást kell tennie, olyat, ami konkrétan megjelöli a vagyonnyilatkozat kifogásolt részét és tartalmát.Ha a kezdeményezés nem felel meg ezeknek a követelményeknek, a mentelmi bizottság elnöke egyszerűen elutasítja azt és nem folytat le vizsgálatot. Ugyanez történik a törvény szerint akkor is, ha a kezdeményezés „nyilvánvalóan alaptalan”, és akkor is, ha valaki egy régebbi ügyet próbál újra elővenni, azaz „az ismételten benyújtott kezdeményezés új tényállítást vagy adatot nem tartalmaz”.
Ha a bizottsági elnök úgy dönt, hogy hajlandó foglalkozni az üggyel, akkor az érintett képviselő következik. Neki öt napja van arra a házszabály szerint, hogy nyilatkozzon a vagyonnyilatkozatát ért kifogásról, és ha azt megalapozottnak találja, akkor javítsa a hibás adatokat. Ha ezt megteszi, javít, akkor nem indul eljárás.
Eljárás csak akkor kezdődik, ha a képviselő nem reagál időben, vagy vitatja a kifogást. Az ellenőrzés egyébként úgy történik, hogy a mentelmi bizottság tagjai betekinthetnek a képviselő és a családtagja vagyonnyilatkozatában feltüntetett vagyoni, jövedelmi és érdekeltségi viszonyokat igazoló adatokba. A mentelmi bizottság zárt ülésen tárgyalja a vagyonnyilatkozattal kapcsolatos ügyeket, az ülésen az érintett képviselő nem lehet jelen, de ha kéri, meg kell őt hallgatni.
Rés a pajzson
Eddig ez az eljárás egyetlen egy esetben vezetett sikerre: Simon Gábor esetében. Azonban – a jelenlegi információk szerint – ehhez az kellett, hogy Simon minden létező ostoba hibát elkövessen. Azonban ez a procedúra kijátszható azzal, ha az érintett képviselő még az eljárás előtt módosítja vagyonnyilatkozatát, s ily módon „elébe megy” a támadásnak. Természetesen ilyet senki nem tesz szívesen önszántából, ehhez az kell, hogy komoly veszélye legyen a lebukásnak. Az, hogy ezzel a módszerrel el lehet kerülni a felelősségre vonást, nem erősíti a vagyonnyilatkozati rendszer hatékonyságát. Hiszen így, ha egy személy „közel van a tűzhöz”, s időben tudomást szerez a viharról, akkor megúszhatja az eljárást. Jó példa erre Rogán Antal és Varga Mihály lakásbővülése, amilyenhez hasonlót csak maga a Sátán (Woland) hajtott végre Bulgakov Mester és Margaritájában.
Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a képviselők hozzátartozóinak nyilatkozataiba csakis a Mentelmi, Összeférhetetlenségi és Mandátumvizsgáló Bizottság tagjai tekinthetnek bele, és ők is csak egy esetleges, képviselő ellen folyó vagyonnyilatkozati eljárás során. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy csak az kerül nyilvánosság elé, amit a képviselő/állami vezető jónak lát. A többit szépen „elrejtheti” egy profi képviselő a hozzátartozója nyilatkozatában. Néha persze ilyenkor is „visszanyal” a fagyi. Rogán Antal például jogalap nélkül próbálta budai luxuslakása felét felesége vagyonnyilatkozatában elrejteni. Ez a stikli gyorsan kiderült – az ingatlan-nyilvántartás ugyanis nyilvános.
Kettős mérce
Rogán Antal és Simon Gábor ügye azért is érdekes, mert mindkét politikus a benyújtott vagyonnyilatkozathoz képest százmilliós nagyságrenddel több vagyonnal rendelkezett, valamint egyiküknél sem tiszta, hogy miből tehettek szert ekkora mértékű vagyonra. Simon Gábor külföldi bankszámláján tartott több száz milliós összegeket, amelyeket nem tüntetett fel a vagyonnyilatkozatában, Rogán Antal pedig százmilliós értékben hallgatta el budai ingatlanvagyonának értékét. A két ügy mégis egészen eltérően zajlott le a magyar közjogi és médiaviszonyok között.
A Simon-ügy dióhéjban: február 4-én a Magyar Nemzet robbantotta a hírt, amely szerint Simon Gábornak, az MSZP akkori elnökhelyettesének 240 millió forintja van egy bécsi bankszámlán, amelyet nem vallott be vagyonnyilatkozatában. A politikus ezt követően lemondott minden tisztségéről, valamint mentelmi jogáról. Az ügyészség ezek után soron kívül foglalkozott az üggyel, majd előzetes letartóztatásba helyezték, amelyet áprilisban 3 hónappal meghosszabbítottak. Az MSZP volt elnökhelyettesét adócsalással, magánokirat-hamisítással, valamint felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítással gyanúsítják. Időközben további bankszámlák kerültek elő kisebb összegekkel. Az ügy koronatanúja, Welsz Tamás közben egy rendőrautóban elhunyt (egyéb híresztelések szerint külföldön tanúvédelmi programban vesz részt), halálának pontos körülményei máig tisztázatlanok. Simon a vallomásában azt állította, hogy soha nem volt bissau-guineai útlevele, noha ez az előzetes letartóztatásának egyik fő alapja. Máig nem került elő arra utaló bizonyíték, hogy a pénz pártpénz lett volna, vagy hogy létezne a hamis útlevél, Simon viszont úgy tűnik, még jó ideig előzetesben marad.
A Rogán-ügy dióhéjban: március 21-én módosította parlamenti vagyonnyilatkozatát Rogán Antal, miután aznap ment nyomdába a politikus vagyongyarapodását firtató ellenzéki szórólap. Rogán egy budai luxuslakóparkban lévő ingatlanjáról közölt hamis adatokat a vagyonnyilatkozatában, annak ugyanis nem csupán a fele, hanem teljes egésze az ő nevén van. Mint utóbb kiderült, ezen kívül feleségének is van egy lakás (52 százalékban) a nevén a lakóparkban, amelynek másik 48 százalékát Rogán helyettesének neje birtokolja. Rogán saját bevallása szerint ezt a lakást összenyitotta a sajátjával, azonban ez sincsen feltüntetve a tulajdonosi lapon. Ahogy az sem, hogy Rogánék ezen kívül egy télikerttel és két garázsbeállóval is rendelkeznek. Rogán Antal ezidáig kétszer módosította bevallását, immár 240 négyzetméteres lakással, és a tulajdonosi lap szerint szintén hozzá tartozó 95 négyzetméteres tetőkerttel rendelkezik. Utóbbit azonban még mindig nem vallotta be, ezért egy harmadik módosítás is várható. Összességében tehát hozzávetőlegesen 200 millió forintot ér a Pasa Parkban a Rogán-vagyon. A képviselő nem mondott le semmilyen tisztségéről, az ügyben a mentelmi bizottság jelenleg is vizsgálódik, illetve a kampány végén végül Rogán vagyonosodási vizsgálatot kért maga ellen a NAV-nál, hogy bizonyítsa, becsületesen szerezte az ingatlanvagyont.
A két ügy hasonlósága vitathatatlan, ahogy az is, hogy mindkettő a kampányidőszakból kifolyólag került ilyen intenzitással a média hírfolyamába. Mégis, amíg Simon Gáborról 43 alkalommal adott hírt a Magyar Távirati Iroda (MTI), addig a Rogán-ügyben mélyen hallgatott, egyetlen hír nem került fel a választásokig az MTI híroldalára, pedig az ellenzék külön ebben az ügyben több sajtótájékoztatót is összehívott. Az MTI főszerkesztője erre csupán annyit reagált, hogy a szerkesztéspolitikai döntéseket az MTVA-nak kell kommunikálnia.
A Fidesz kommunikációja még ennél is szürreálisabb, Selmeczi Gabriellát a Simon-ügyben tartott sajtótájékoztatón kérdezte egy riporter, miért nem lát hasonlóságot a két ügy között (hiszen mindketten trükköztek a vagyonnyilatkozatukkal). A válasz:
Eközben az önkormányzatoknál…
...még rosszabb a helyzet, hiszen ott nincs ennyire részletesen kimunkált eljárási szabályozás, s szankciós rend. Így ott sokkal kisebb veszéllyel fenyeget a kötelezettség nem, vagy nem megfelelő teljesítése. Arról, hogy rendkívül nehézkes a vagyonnyilatkozat-tételt kikényszeríteni egy helyi autonómiánál, már mi is írtunk.
Merre tovább?
Pedig a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség - amennyiben megfelelő ellenőrzési, közzétételi kötelezettséggel társul - számottevően növelheti az átláthatóságot és a közintézményekbe vetett bizalmat, hozzájárulhat az elszámoltathatóság növekedéséhez, az összeférhetetlenség kiszűréséhez, mindezen felül védelmet nyújthat a politikusok számára a hamis vádakkal szemben. Addig azonban csupán egy-egy bíró, vagy egy minden létező vagyonelrejtési hibát elvétő képviselő bukhat csak bele az eljárásba, amely nyilvánvalóan kampányérdekektől vezérelten, csupán látszólag képes gátat szabni a politikai elit trükkös vagyongyarapodásának.
