A Ténytár és a Mérték Médiaelemző Műhely közös kezdeményezésének célja a kirekesztés és a diszkrimináció elleni fellépés. A kirekesztés a kisebbségek, a társadalom egyes csoportjainak emberi minőségét kérdőjelezi meg azzal, hogy nem tekinti őket másokkal egyenlőnek.
Hisszük, hogy ahol az emberek egyenlősége sérül, a demokrácia is sérül. Mi úgy tiltakozunk a rasszizmus és a kirekesztés ellen, hogy az európai parlamenti választási kampány ideje alatt is értékeljük a politikusok, újságírók, médiumok kirekesztő közléseit. Ez a hatodik értékelésünk, amelyben az európai parlamenti választási kampány, április 21 és május 11 közötti középső szakaszát elemeztük. Korábbi írásaink és a módszertan itt olvasható.
Forrás: OEOE.civilmedia.net
Nőtt a kirekesztő beszédek száma
Bár valódi választási kampányról alig beszélhetünk, - az európai választás mindig is alacsonyabb érdeklődésre tartott számot, mint a belföldi – ennek ellenére az utóbbi időben sajnos sok kirekesztő mondatot gyűjthettünk össze. Kampány híján pedig a kirekesztő üzenetek egyetlen kivételtől eltekintve egyáltalán nem kapcsolódtak az európai parlamenti választáshoz.
A kirekesztő üzenetek ugyan nem az európai parlamenti választásra reflektálnak, mégis van bennük közös elem. Úgy tűnik, mintha a Jobbik szélsőséges gondolatai egyre erőteljesebben kezdenének beépülni a hazai közgondolkodásba. A romák elleni kirekesztésben egyre gyakrabban vesznek részt a Jobbik képviselőin kívül mások is, mint például fideszes képviselők, polgármester, illetve most egy bíró is.
Mindeközben Sneider Tamás jobbikos képviselőt megválasztották az országgyűlés alelnökének. Közjogi feladatokat lát el egy olyan ember, aki nyíltan vall kirekesztő gondolatokat, aki az egri szkinhedek vezére volt, és aki 2006 októberében részt vett az MTV ostromában.
Riasztó folyamatok
Nagyon nagy a baj ott, ahol a független igazságszolgáltatás bírája, aki csak a törvényeknek van alárendelve, nemcsak hogy nem ismeri az emberek törvény előtti egyenlőségének alapelvét, de még leírni is képes ennek az alkotmányos alapelvnek az ellenkezőjét. Az egyik legkirekesztőbb mondatot Dr. Mucsi Erika bíró fogalmazta meg, szerinte „a cigányság nem faji kategória, hanem a munkakerülők és a magántulajdont nem tisztelők csoportja.”
Természetesen a bírák is hibázhatnak, ők is emberek. A történet azonban nem úgy folytatódik, mint ahogy egy demokráciában elképzeljük, sem a bíróság elnöke, sem a bírói kar igazgatási vezetője nem minősítette a bíró kijelentéseit előítéletesnek, jogellenesnek. Handó Tünde, a bírói kar vezetője nyilatkozatában azt állította, hogy ő csak egy bíró, így nem fogalmazhat meg véleményt egy konkrét ügyben hozott döntésről.
Számunkra nem teljesen világos, hogy az, aki a teljes hazai bírósági rendszert vezeti, egyedül nevezi ki a bíróságok elnökeinek, tehát elképesztően széles hatáskörökkel rendelkezik, most hogyan lett egyszeriben „csak egy bíró”. A bírósági igazgatás feje azonban bizonyos tekintetben adott érdemi választ, amikor azt mondta, hogy a bírónak az ítélkezés során még a saját erkölcsi vagy világnézeti véleményét is háttérbe kell szorítania. És ez az a pont, ahol végleg kétségbe kell esni! Az érdemi választ elemezve ugyanis arra következtethetünk, hogy Handó Tünde szerint nem probléma, ha egy bíró előítéletes, rasszista, csak privátim legyen az, és ne a bíróságon. Ez azonban nem így működik. A jogállami alapelvek nem munkaeszközei a bírónak, hanem olyan pillérek, amelyen a teljes igazságszolgáltatás rendszere nyugszik. Az a bíró, aki nem érti és nem fogadja el a jogegyenlőséget, az emberek egyenlő méltóságát a bíróság épületén kívül, az nem képes jogállami rendszerben ítélkezni.
A kirekesztés már tettekben is megnyilvánul
A miskolci önkormányzat képviselő-testülete, amely ugye a helyi közösségre nézve hozhat kötelező erejű döntéseket, olyan határozatot hozott, hogy egy bizonyos romák által lakott terület rehabilitációja érdekében az önkormányzat pénzt ajánl az ott lakó és a magántulajdonnal rendelkező lakosoknak. Eddig a történettel nem lenne semmi gond. Ami azonban ezután következik, az egyszerűen hajmeresztő! Az önkormányzat úgy vásárolja meg az ingatlanokat, ha a lakók vállalják, hogy 5 éven keresztül más településen laknak.
Magyarul, hazánkban mindenki, kivéve bizonyos bűncselekmények elkövetőit, oda költözik ahova szeretne, ez ugyanis alkotmányos joga, a miskolci telepen élők viszont bárhova mehetnek, csak Miskolcra nem. Az pedig, aki nem adja el a házát az önkormányzatnak, annak kisajátítják az ingatlanát. Egyértelmű az üzenet, minden áron megszabadulni a roma telep lakosaitól! A kirekesztés már nemcsak szóban, hanem egyre gyakrabban tettekben is megnyilvánul!