A Ténytár korábbi elemzésében már rámutattunk arra, hogy a 2012-es PISA-vizsgálat eredménye alapján negatív folyamatok indultak el a magyar oktatásban. Szóltunk arról is, hogy a magyar oktatás teljesítményének romlása különösen feltűnő, ha a térség legsikeresebb országához, Lengyelországhoz hasonlítjuk az eredményeket.
Az utóbbi időben további olyan adatok kerültek nyilvánosságra, amelyek alátámasztják ezt a véleményünket. A 15 éves diákok körében elvégzett tesztek alapján az elmúlt négy évben jelentősen romlott a kreatív problémamegoldó-képessége a közoktatásban résztvevő diákoknak, és hasonlóan a szövegértéses és matematikai feladatokhoz, már itt sem érték el az OECD-átlagot.
A PISA-mérés
A PISA-mérés az OECD-tagállamok körében elvégezett teszt, amely a 15 éves diákok kreativitását, műveltségét és számolási készségeit méri fel. A teszt mellett kérdőívekben különböző kérdésekre is választ lehet adni, így összességében az eredmények több kontextusban is értelmezhetőek lesznek.
A PISA-mérés eredményei a résztvevő országok számára mértékadó lehet, hiszen nagyjából pontos képet adhat a közoktatási rendszer állapotáról, annak minőségéről és a megmutatja, hogy mely területekre kell koncentrálni.
Hova tűnt a híres magyar kreativitás?
A PISA-vizsgálatok során folyamatosan bővülnek a vizsgált területek. 2012-ben a kreatív feladatmegoldást is mérték, az eredményeket most publikálták.
Ez a kompetencia nem köthető szorosan a megszerzett tudáshoz, ismeretekben, begyakorolt eljárásokhoz, hanem váratlan, szokatlan feladatokhoz megoldásának, újszerű megoldások megtalálásának képességét jelenti. Az egyik legfontosabb kompetencia a sikeres elhelyezkedés szempontjából is a modern gazdaságban, mivel a cégek olyan munkatársakat keresnek akik képesek újfajta ötletek felvetésére is.
Az eredmény magyar szempontból ismét siralmas lett. A legjobb eredményt elért ázsiai országokhoz képest 100 pont, és az OECD-átlagához képest is 40 pont a lemaradás. A vizsgált 44 ország közül Magyarország a 33. helyre került, hajszálnyival megelőzve Törökországot. A felmérésben a közép európai országok (Csehország kivételével) általában is rosszul szerepeltek, de Magyarország tőlük is jócskán lemaradt, csak a katasztrofálisan szereplő Bulgáriát előzte meg.
Az eredmény legaggasztóbb része az, hogy a vizsgált magyar diákok több mint egyharmada egyes vagy kettes kompetenciaszintet ért el, tehát minimális kreativitással sem rendelkezik. Az ilyen mértékű képességhiány rendkívül súlyos munkaerő-piaci hátrányokhoz vezet.
Ezen a területen különösen erős a magyar iskolarendszer szociális hátrányokat növelő jellege. A vizsgált országok közül Magyarországon a második legnagyobb a szociális háttér szerepe az eredmények alakulásában (az első Szlovákia). Ez azt jelenti, hogy a szegényebb diákok olyan oktatást kapnak, amely sokkal kevésbé fejleszti a kreativitásukat.
Ez az eredmény alátámasztja azt a szakmai véleményt, amely szerint a magyar iskola különösen rosszul teljesít az önálló gondolkodásra nevelésben, a kreativitás fejlesztésében. A korábbi kompetencialapú programok arra ösztönözték az iskolákat és a pedagógusokat, hogy adjanak nagyobb teret a csoport és projektmunkának, az egyedi, differenciált pedagógia módszereknek. Ezzel szemben a mostani oktatásirányítás éppen az egységesítést, a központosítást támogatja. Nyilvánvaló módon az "egyentankönyvek" és egységes pedagógiai módszerek iskolája aligha fogja fejleszteni az önálló, eredeti gondolkodás képességét. Ha a pedagógus nem lehet kreatív, a diák sem lesz az.
Szétszakadó oktatás
Miközben PISA-vizsgálatra csak három évente kerül sor, Magyarországon évente végeznek kompetenciamérést az összes 6. 8. és 10. évfolyamos diáknál.
A szintén most publikált 2013-as adatok szerint drámaiak a közoktatási rendszeren belüli különbséget. Ha például a szövegértést vizsgáljuk a 10. évfolyamon a 8- és 6-osztályos gimnáziumba járó diákok 10 százaléka jobb teljesítményt nyújtanak, mint az átlag, miközben a szakiskolások 13 százalékkal elmaradnak. Még megdöbbentőbb, hogy a szakiskolások teljesítménye még a hatodikos átlagteljesítményt sem éri el. Ezek után nem meglepő, hogy a diákok teljesítményét felerészben az iskolák közötti különbségek magyarázzák ezen az évfolyamon.
A nagy teljesítménykülönbség egyértelműen a szociális háttéren alapul. Azoknak az apáknak a gyermeke, akik nem végezték el az általános iskolát, 6. osztályban 400 ponttal teljesítettek rosszabbul, mint az egyetemet végzett apák gyermekei. Még szomorúbb, hogy a különbség az iskoláztatás során alig csökken, 10 évfolyamon is még 375 pont az eltérés. Ezek után nem meglepő, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű diákok közel 200 ponttal az által alatt teljesítenek a 6. évfolyamon és ez a különbség tovább nő a 10. évfolyamra.
Látható az eredményből, hogy a szociális háttér nagy mértékben meghatározza a diákok kompetenciáit. Különösen rossz a helyzet a szakiskolákban. A diákok kompetenciaszintje alacsony és szakiskola során alig tapasztalható fejlődés. Ezek után különösen visszatetsző, hogy az új kerettantervekben minimálisra csökkentették a szakiskolák kompetenciafejlesztésre használható közismereti óráinak számát.
Miért baj mindez?
A kutatási eredmények világosan mutatják a magyar közoktatási rendszer két fontos problémáját: a gondolkodásra nevelés, a kreativitás fejlesztésének gyengeségét és a méltányosság hiányát, az iskolarendszer szociális alapú szétszakadását. Sajnálatos, hogy az oktatási kormányzat az elmúlt években még magát a problémát sem volt hajlandó elismerni, így a megoldásra sem születhettek hatékony intézkedések.
Pedig ezekre a tendenciákra figyelni kellene. A minőség folyamatos romlása ugyanis rányomhatja a bélyegét a jövőre. Ha a külföldi vállalatok azt tapasztalják, hogy a közoktatás és a felsőoktatás nem képes kitermelni a megfelelő szaktudású embertömeget, akkor értékteremtő beruházások nem fognak hazánkba érkezni, hiszen kellően széles kreatív munkaerő hiányában inkább olyan országban ruháznak majd be, ahol az infrastruktúra kiépített, erős a jogbiztonság és megfelelő mennyiségű és mennyiségű, jól képzett és megfizethető szakembergárda áll rendelkezésre.
