Az IMF júniusban megjelent országjelentése nem bánt kesztyűs kézzel a magyar kormánnyal. A 98 oldalas dokumentum számos pontján megtalálhatóak az aggodalomra utaló jelek: továbbra is számos rendszerkockázat van a gazdaságban, a konvergencia nagyon lassú, a kormányzati programoknak minimális hatásuk van, ráadásul a hazai gazdaságpolitikai döntéshozók csak legyintenek és nem veszik komolyan az intő jeleket.
A Fidesz csak egyszerű tőmondatokban, az ismert kormányzati propagandát sulykolva reagál, miközben képtelen komolyan venni azt a tényszerű állítást, hogy ezzel a potenciális növekedési pályával jó ha 55 év alatt fogjuk elérni a mostani EU-átlagot. Ez nem kevesebb, mint két generációnyi idő, miközben a kétezres évek elején még úgy tűnt, hogy a gazdaságunk tíz-húsz éven belül eléri az EU átlagát. Erre sorra elhúztak mellettünk a régió országai, éllovasból sereghajtók lettünk, és a lemaradásban pedig egyaránt kivette a részét mind a szocialista, mind a Fidesz-kormány.
Mivel kormányprogram nincs - csak lózungok az egykulcsos adó csökkentéséről, amelyről tudjuk, hogy nem segít -, ezért fogalmunk sincs arról, hogy a kormány hogyan próbál majd szembenézni a valós problémákkal.
Kép forrása: http://michaelknight.blog.hu/
Nagyon lassú a felzárkózás
Bár sokak szemében az idei első negyedéves GDP-adat reménykeltő lehet, az IMF-jelentés gyorsan kiábrándítja azokat, akik a növekedési fordulatot látják egy negyedévnek a kedvezőbb adatából.
A Nemzetközi Valutaalap számításai szerint az átlagos növekedési ütem 1,75 százalék lehet (gyakorlatilag ez a maximum, azaz a potenciális hosszú távú pálya, azzal a feltételezéssel, hogy közben semmilyen rendszerszintű kiigazítás nem lesz), amely azt jelenti, hogy a mostani EU-átlagot 2069-re érnénk be. Tehát két generációnyi idő (vagy egy teljes generációcsere) szükséges ahhoz, hogy a magyar gazdaság közel azonos szinten legyen, mint most az Unió átlaga. Ez azt is jelenti, hogy nem a fejlett országokat érnénk be, jóléti rendszert tehát senki se várjon 2069-re se a mostani növekedési ütem mellett.
Hiba viszont azt feltételezni, hogy 55 év alatt az uniós átlag sem lesz előrébb, tehát a jelenlegi potenciális növekedés mellett sajnos az is kizárható, hogy ebben az évszázadban elérnénk az EU-átlagot. Ráadásul már ez is egy kedvező pálya, korábbi becslések például 1 százalékra tették a potenciális növekedést. És akkor még nem is beszéltünk a növekedést körülvevő kockázatokról: jelentős exportkitettség, gyenge belső szerkezeti tulajdonságok (a feldolgozó ipar teljesítménye lényegében az elmúlt évek autóipari beruházásaira épül), a magas hozzáadott értéket gyártó iparágak jelenléte alacsony, a versenyképességünk pedig az egyik legrosszabb a régióban.
Mit kellene máshogy csinálni?
Az IMF szerint lényegében mindent. A költségvetést teljesen át kellene alakítani: a felesleges kiadásokon lehetne faragni, miközben a gazdaságot torzító magas adókulcsokat mérsékelni kellene. A fehéredésre magasabb hangsúlyt kell fektetni (a fekete gazdaság mértéke a GDP 25 százaléka körül lehet!), az áfánál például kisebb kulcsra lenne szükség a mostani háromnál.
További terheket ró a magyar gazdaságra a felesleges adminisztráció és az ebből fakadó költségek, a bürokrácia, az üzleti környezetet torzító intézkedések, nem beszélve a különadókról, amely a profit kiiktatásával távol tartja a befektetőket hazánktól. Átképzési programok nincsenek, vagy nagyon gyengék, az oktatás minősége nagyon elmarad az uniós átlagtól (a PISA-tesztek azt bizonyítják, hogy már a közoktatásban komoly problémák vannak), emiatt pedig a termelékenység lényegesen elmarad. A növekedés és a versenyképesség felfuttatásának pedig egyik kulcsa pont a termelékenység javítása lenne, erre utaló jelek viszont az elmúlt négy évben sem voltak.
Számos kockázat van
Bár a kockázatok csökkentek Magyarország az elmúlt másfél évben, köszönhetően a kedvező nemzetközi környezetnek, a recesszió lezárásának és a stabil költségvetésnek, hazánk számos rendszerkockázattal néz szembe. A kockázati mátrixból az alábbi negatívumok olvasóhatóak ki:
- Egy globális pénzügyi válság továbbra is súlyosan érintené hazánkat, a tőkepiacokon bekövetkező fordulat során a befektetők hamar elfordulnának Magyarországtól.
- Az exportkitettségünk nagyon magas és nincs eléggé diverzifikálva, gyakorlatilag Németországgal mozgunk együtt. (Ez persze nem jelenti azt, hogy akkor most mindent a keleti nyitásra kell alapozni.)
- A magas államadósság, a magas külső kitettség miatt egy kötvénypiaci pánik hamar begyűrűzne, az alacsony kamatkörnyezet pedig nem tud megfelelő biztosítékot adni a pánikkal szemben.
- A nem konvencionális intézkedések (unortodox gazdaságpolitika) egyszerűen távol tartják a beruházásokat hazánktól).
A kormányzati programok gyengék
Az IM- jelentés szerint a kormányzati programoknak nincs igazi hatásuk, elsősorban ez a munkaerőpiacon érzékelhető. Bár a közmunka miatt a foglalkoztatási ráta jelentősen emelkedett az elmúlt négy évben, a közmunkásoknak alig van lehetőségük továbbfejlődni és legtöbbjük megreked ezen a héten (alig 13 százalékuk talál a versenyszférában munkát, és az is legalacsonyabb pozíciókra vonatkozik). Nincs igazi továbbképzési lehetőség, így a közmunka elsősorban egy rejtett szociális támogatásnak minősíthető.
A közmunkára ráadásul nagyon sok költségvetési forrás megy el, amelyet sokkal okosabban is fel lehetne használni. (Újra fellép a probléma, hogy az állam nem hatékonyan allokálja az erőforrásait).
A közmunka helyett az IMF szerint az alábbi programokra lenne szükség:
- Munkát terhelő adók csökkentése (a járulékok, és nem az szja!)
- Célzott munkahely-teremtési adókedvezmények
- Aktív munkahelyteremtő programok
- A minimálbér emelését a termelékenység javulásához kötni.
Az MNB szórja a pénzt
A jelentésben szó esik a MNB költekezéséről is. A Valutaalap szerint a Növekedési Hitelprogram költségvetésre gyakorolt hatásait nem transzparensen számolják el és a jövőben keletkező kockázatokat nem veszik számításba. A kormány viszont itt csak legyint és lezárja az ügyet azzal, hogy az jegybanki mérleg kezelésével ellensúlyozhatóak az NHP költségei.
Régiós problémák
A régiók közötti egyenlőtlenségek is súlyosnak tekinthetőek, az Unió legszegényebb régiói találhatóak Kelet-Magyarországon. A kormánynak ezért törekednie kellene arra, hogy kiegyensúlyozza a régiók közötti egyenlőtlenségeket mégpedig úgy, hogy ez a többi régiók ne érintse negatívan. A munkanélküliség továbbra is elviselhetetlen terheket ró ezekre a megyékre.
Mi várható így?
Az IMF országjelentése nem kecsegtet sok jóval, nem véletlen, hogy a kormány is próbált elmenni mellette. Ekkora lemaradással, ilyen felzárkózási szinttel kizárt, hogy még ebben az évszázadban elérjük az uniós átlagot (nem a mostanit). A célok eléréshez komoly átfogó reformokba kellene kezdenie a kormánynak, a Fidesz terveit ismerve - vagy inkább nem ismerve - viszont jól tudjuk, hogy ennek esélye jó, ha 1 százalék. A populista intézkedések, mint például a rezsicsökkentés, felülírják a valós problémák kezelését, így pedig kár is abban reménykedni, hogy Magyarország valaha is megközelíti az unió átlagát.
