Az elmúlt négy év gazdaságpolitikájának egyik fő jellegzetessége a létező összes szektor megadóztatása volt. Az egykulcsos adó elkapkodott bevezetése ahhoz vezetett volna, hogy Magyarország messze túllépte volna az Unió által elvárt 3 százalékos deficitcélt, ezért újabb és újabb intézkedésekre volt szükség, hogy hazánk kikerüljön a túlzottdeficit-eljárás alól.
2011-ben ehhez még a nyugdíjvagyon államosítása kellett - az uniós statisztikában el lehetett számolni bevételként -, a következő években viszont különböző megszorító csomagokat kellett bejelentenie a kormánynak, mivel sem Brüsszel, sem az IMF nem hitt a tündérmesében (joggal).
A kormány népszerűsége csökkent, mivel a gazdaság közel sem teljesített olyan jól, mint ahogy azt ígérték, ezért nem lehetett olyan népszerűtlen intézkedéseket hozni, amelyek közvetlenül érintették volna az emberek zsebét. Ezért hát a kormány közvetetten szedte be a hiányzó összegeket, ezzel pedig sikerült elkerülnie a társadalom (pénzügyekhez kevéssé jártas többségének) haragját. A folyamat végeredménye így a különböző különadók bevezetése lett.
Az újrázás után viszont már egyértelművé vált, hogy a különadók nem csupán fiskális, hanem fenyítési eszközként is jól használhatóak. Ennek iskolapéldája a médiaadó, vagy az egyelőre csak a sajtóban belebegtetett építési vállalatok megadóztatása, amely már a Fidesz közeli oligarcháknak is nagy pofon lenne.
Különadók fiskális célból
A legelső, és talán a közvélemény számára legismertebb különadót, a bankadót még 2010-ben vezetették be. Ezt követően 2011 és 2013 között számos olyan szektorális különadó bevezetéséről döntött a kormány, amelyek elsődleges célja a költségvetési hiány csökkentése volt. Jól hangzik, hogy az intézkedések a "népet sanyargató multikat" érintik, a valóság viszont az, hogy közvetve mint minden adóemelés, végül a háztartásoknál csapódik le. Így nyugodt szívvel ki lehet jelenteni, hogy a különadók is megszorító intézkedések voltak. Vegyük sorjára a legismertebb különadókat:
- Bankadó: a banki mérlegfőösszeg alapján megállapított adó több 100 milliárd forintjába került a bankszektornak, közvetve pedig hozzájárult a 2012-es recesszióhoz. Lehet nem szeretni a bankokat, azonban az európai viszonylatban is rekord magas adó a hitelcsatornán keresztül súlyos károkat okozott a gazdaságnak. A bankadó külön kálváriája, hogy a kormányzat átláthatatlan kommunikációja a külföldi befektetői bizalmat is csökkentette: volt szó a bankadó kivezetéséről, majd lefelezéséről, végül maradt minden úgy, ahogy volt, de az össze-vissza ígérgetés ahhoz vezetett, hogy végül már egy épeszű befektető sem hitt a magyar kormánynak.
- Népegészségügyi termékdíj: a köznyelvben csak hamburgeradóként emlegetett adó is rengeteg változtatáson ment keresztül, mivel a gyártók rendszeresen trükköztek az összetevőkkel, hogy kikerüljék az adófizetést. Az adó végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: kevés bevétel folyt be belőle, ráadásul az emberek szokásait sem tudta nagyban befolyásolni.
- Telefonadó: talán az egyik legmegmagyarázhatatlanabb különadó. A telefonszolgáltatásokra kivetett adónak két eredménye lett: a szolgáltatók anyavállalatai kevesebb pénzt hoznak az országba és kevesebbet költenek beruházásokra, miközben a mobilcégek az adó egy részét beépítették a szolgáltatásdíjakba. Ráadásul tavaly a II. Varga-csomagban tovább emelték a díjat, még több pénzt kisajtolva a szolgáltatókból, végül tehát a lakosságból.
- Tranzakciós adó: az egyik legismertebb különadó. Ez az adó is hatalmas kálváriát járt be. Többször is emelni kellett a kulcsokon, hogy végül az elvárt bevétel jelenjen meg a költségvetésben, majd a bankoknak utólagosan be kellett fizetniük a különbözetet. Ráadásul a bankok egyaránt áthárították a díjat az ügyfelekre, annak ellenére, hogy Matolcsy György biztosra vette, hogy nem lesz áthárítás.
Fenyítés és hatalom
A választás után jött az újabb pofon, ezúttal a médiavállalkozásoknak, ezek körül is elsősorban az RTL-csoport járt pórul. A médiaadó már a Varga-csomagok idejében is szóba került, akkor végül elvetették annak bevezetését, miután sikerült elüldözni a TV2-t megvenni kívánó külföldi befektetőt. A csatorna baráti kézbe kerülése után, valamint a választások közeledtével nem lett volna szerencsés megadóztatni a médiavállalkozásokat, mert a kormány könnyen magára haragíthatta volna mind a baráti, mind a semleges médiacégeket, így inkább kivárt.
Nem telt el sok idő az országgyűlési választás megnyerése után, és be is bizonyosodott, hogy ettől a kormánytól nem várható konszolidáció. Ennek iskolapéldája, hogy a médiaadót addig faragták, míg végül pórul nem járt az RTL Klub. A médiaadónak két célja volt: megfenyíteni a nem baráti cégeket, és megmutatni a baráti vállalkozásoknak, hogy tulajdonképpen kinek a kezében is van a hatalom. A folyamat egyetlen egy pozitívuma, hogy az RTL Klub végre elkezdett hitesen beszámolni a kormány piszkos ügyeiről.
Felröppent a sajtóban, hogy a Fidesz hét évre visszamenőleg vetne ki adót azokra az útépítő cégekre, amelyek 100 millió forint feletti közbeszerzést nyertek. Az adó elsősorban a baráti vállalkozásokat érintené (mint például a Közgép), így joggal lehet beszélni a Fideszen belül dúló konfliktusról. (Ne feledjük, hogy a médiaadót a Fidesz közeli média vállalkozások is fizetik). Az adó már csak azért is furcsa, mert 7 évre visszamenőleg szólna. Ez pedig visszamenőleges jogalkotás, ami pedig jogállamban nem szokás. Ráadásul gazdaságilag is visszás, hiszen innentől a befektetők joggal félhetnek attól, hogy a kormány bármikor, bármelyik iparágra kivethet visszamenőleges hatállyal különadót.
Az ügy pikantériája, hogy a visszamenőleges adóra azért lenne szükség, mert a kormányok az elmúlt években hibáztak a közbeszerzések során, és emiatt az Unió büntetést szabhat ki Magyarországra. Közvetve tehát uniós pénz után szedne adót a kormány, ha valóban megvalósulna ez az adó.
A befektetők elkerülnek minket
Amellett, hogy a különadókat végül a lakosság nyeli le, a beruházási kedvre sincs kedvező hatással. Nem véletlen, hogy 2012-ben történelmi mélypontra került Magyarországon a beruházási ráta, messze elmaradva a régiós átlagtól (azóta is csak a kormányzati megrendelések tudták felrázni a beruházási kedvet).
A teljesen ad hoc, nulla koncepció és egyeztetés nélkül kivetett adók rombolják a bizalmat hazánkkal szemben, ez pedig összességében a gazdasági környezet visszaeséséhez vezethet. Ilyen feltételek mellett nemhogy nem zárkózunk fel az uniós átlaghoz, de még a régiós országok is sorjában húznak el mellettünk.
Kell-e új bevétel?
Az első körben kivetett különadók valóban szükségesek voltak a költségvetés rendbetétele miatt, azonban nem biztos, hogy a kormány a legjobb módját választotta a kiigazításnak. Meg kell jegyezni, hogy nem is lett volna szükség ezekre az adókra, ha nem vezetik be az egykulcsos adórendszert.
A médiaadónak viszont nincs szignifikáns hatása az egyenlegre, még annak ellenére sem, hogy a múlt héten bejelentett 110 milliárd forintos zárolásból úgy tűnhet, hogy megint bajban van a hiány teljesülése. Az intézkedés elsősorban egy óvatossági lépés, mivel a Bizottság megfedte Magyarországot, hogy az államadósság nem fog csökkenni, márpedig a túlzottdeficit-eljárásnak nem csak a költségvetési hiány, hanem az államadósság is része. Tény, hogy a költségvetés kiengedett a választások miatt, azonban a hiánycél nem teljesülése eléggé valószínűtlen, mivel a kormány ezzel az egyetlen egy gazdasági sikerét veszélyeztetné.