A rezsiháború fontos szerepet játszott a Fidesz sikeres 2014-es választási stratégiájában: szükségszerűen népszerű egy olyan intézkedés, amely a társadalom nagy része számára jelentett érezhető kiadáscsökkenést. A rezsicsökkentéssel kapcsolatban fanyalgók – akiket a kormánypártok a kampányban általában a multinacionális érdekek kiszolgálóiként emlegettek – jelezték, hogy a költségek csökkentése nélküli lakossági árcsökkentés az ellátások minőségének romlásával is járhat, s végső soron a lakosság is veszthet a változásokon.
Ezek a lehetséges negatív hatások nemcsak rémhírek voltak: a bajba jutott területek a kevésbé tőkegazdag hazai vállalkozások voltak, amelyek nem bírták ellátni a szolgáltatást a csökkentett árakon. Így az év elején számos kéményseprő vállalkozás fejezte be tevékenységét a jelentős, 50 százalékos lakossági árcsökkentés eredményeként.
Ahogyan arról már korábban is írtunk, a hulladékgazdálkodás terén is súlyos kockázatokkal járt a rezsicsökkentés, s komoly ellátási nehézségekkel fenyegetett. Az aggodalom nem volt ok nélküli: a földművelésügyi miniszter tájékoztatása szerint 252 településen (az összes település 7,99 százalékában) kényszerszolgáltató kijelölésére került sor.
Forrás: 444.hu, grafika: Tbdg
Rezsiharc – a választási győzelem eszköze
A 2010-es választások során többek szerint az MSZP katasztrofális vereségében az is közrejátszott, hogy a Bajnai-kormány – a gazdasági racionalitásra hivatkozva – közvetlenül az országgyűlési választások előtt 10 százalékkal emelte a gáz és az elektromos áram lakossági fogyasztói (egyetemes szolgáltatói) árát. Ez is világossá tette a Fidesz stratégái előtt, hogy a rezsiköltségek, amelyek a magyar háztartások többségének kiadásai között viszonylag magasak – a választási eredményt erősen befolyásoló kérdéskör.
Ezért nem véletlen, hogy a 2014-es választási kampány egyik központi eleme lett a több körben, folyamatosan végrehajtott – az egyes közműköltségek tekintetében 20-50 százalék közötti – (hatósági) árcsökkentés, amely a szavazók nagy tömegét kitevő, s a 2010 előtti választásokon főleg a baloldal bázisát kitevő alsó középosztály széles köreit fordította a kormánypártok felé. Így láthatóan a rezsiháború teljes sikert aratva betöltötte feladatát: segített a Fidesznek megnyerni a 2014-es választásokat.
Most kezdődnek a problémák…
Az azonban látható volt, hogy a rezsicsökkentésnek nem minden esetben volt meg a kellő háttere, s hogy az új árak, amelyek egyben a lakossági bevételek kiesését is jelentették, komoly szolgáltatásszervezési problémákat is felvethetnek. Így a rezsicsökkentést kritizáló gazdasági szakemberek a beruházások és a karbantartás romlását, a kiszolgáló szolgáltatások és a beszállítók csökkenő igénybevételét (s így munkahelyek elvesztését), valamint az állami és az önkormányzati tulajdonú vállalkozások esetében az adóforintokból finanszírozott veszteségfinanszírozás növekedő terheit vizionálták. A kormányzat és a kormánypártok mindezeket – természetesen – a multinacionális érdekek védelmeként felhozott riogatásként értékelték.
Azonban mostanra látszik, hogy nemcsak riogatás volt a kritika. A rezsicsökkentés egy-másfél éve ugyanis számos problémát hozott a felszínre, elsősorban azokon a területeken, ahol a kisebb tőke, vagy az amúgy is nyomott árak miatt is nehezebb volt a szolgáltatók helyzete.
Az első dominó?
Az első problematikus szektort a jelentős részben önkormányzati, valamint hazai kisvállalkozói tulajdonban álló kéményseprés jelentette. Egyrészt itt a rezsicsökkentés mértéke 50 százalékos volt, így az egyik legjelentősebb bevételkiesést ez a szektor szenvedte el, miközben a terület korábban sem volt túl profitábilis. Itt már az év elején jelentkeztek a gondok, több szolgáltató mondta, hogy kivonul, s ezzel ráadásul ellátási gondok is jelentkeztek, amelyeket csak részben és nehezebben lehetett áthidalni. Az első gondok is jelezték, hogy a rezsicsökkentés első áldozatai – nos, nem a multik lettek. Helyettük olyan hazai vállalkozások húzták le a rolót, amelyek nem rendelkeztek kellő tőkeerővel és jövedelmezőséggel, hogy állják az állami csapásokat.
Államosítással vegyes rezsicsökkentés: gondok a hulladékgazdálkodásban
Többször írtunk arról, hogy a hulladékgazdálkodás kiemelt terepe lett a jobboldali közszolgáltatási politikának. A rezsicsökkentés mellett elsőként itt vezették be a nonprofit szolgáltatásokat, másrészt itt írták elő a kötelező állami (önkormányzati) többségi tulajdont és irányító befolyást. A kormányzat szerint a hulladékgazdálkodás államosítása igazi sikertörténet. A tények azonban mást mutatnak. Egyrészt az államosítással nem csökkentek a költségek, azonban a rezsicsökkentéssel csökkentek a bevételek. Így az immáron döntően állami szektorban megnőttek a veszteségek is. Ez azt is jól mutatja, hogy az eredetileg tervezett, lényegében a szükségszerűen veszteséges üzemeltetés kompenzálását célzó, a szolgáltatás megszervezéséért felelős önkormányzatoknak nyújtott pályázati támogatás összegét 2014 elején közel két és félszeresére kellett emelni.
Azonban ez az emelt összegű megoldás sem jelentett teljes sikert, ugyanis ott, ahol eddig is rendkívül nyomott áron szolgáltattak, a rezsicsökkentés miatt tovább nőtt a várható veszteség. Így számos, kisebb és elzártabb – jellemzően hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű településen – lényegében megoldhatatlanná vált a közszolgáltatás megszervezése. Ez az amúgy is rossz helyzetű településeket érintette különösen negatívan. Ezeken a településeken ugyanis a katasztrófavédelemnek kellett – lényegében kényszerszolgáltató kijelölésével – megoldania az egyébként közegészségügyi és járványveszéllyel fenyegető helyzetet. Ez pedig nem 1, nem 2, hanem 252 települést (az összes település 7,99 százalékát) érinti Magyarországon. Ha megnézzük a miniszteri levél mellékletének a listáját, akkor láthatjuk, hogy a települések között rengeteg a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei.
Jobb ma egy túzok, mint holnap egy veréb!
A rezsicsökkentés ellen a multik is védekeztek. A korábbi évek – a kormányzat által „luxusprofitnak” nevezett – nyereségének nagy részét ugyanis nem vitték ki az országból. Természetesen, erre nem emberbaráti okokból nem került sor, hanem azért, mert úgy vélték, ha ebből a profitból beruháznak, s javítják a szolgáltatások minőségét, akkor az hosszabb távon nekik is megéri. Így a profitból jelentős tartalékokat képeztek.
forrás: hvg.hu
A rezsicsökkentés miatt gigantikus veszteségeik jelentek meg ezeknek a szolgáltatóknak, amelyek ezt megkísérelték létszámleépítésekkel, trükközésekkel csökkenteni. Azonban a kormányzati politika miatt úgy döntöttek, az elmúlt években felhalmozott, s tartalékolt nyereséget ideje kivinni az országból, hiszen – ahogy a miniszterelnök meg is fogalmazta Tusványoson – „senki nem tudja, mit hoz a jövő”. Így egyfajta, jobb ma egy túzok, mint holnap egy veréb elv érvényesült. Ez azonban közel hozta annak a lehetőségét, hogy a hálózat romlása felgyorsuljon: ha nincs beruházás, s a karbantartás költségeit is csökkentik, az végső soron az ellátórendszer „lerohadásához” vezethet. Ez pedig senkinek sem lehet az érdeke.
