A Ténytár folyamatosan nyomon követte a fővárosi önkormányzati rendszer átalakításával kapcsolatos kérdéseket, amelyek az önkormányzati választás közeledtével ismét előtérbe kerültek.
Már írtunk arról, hogy a Fidesz által gyorsan átnyomott új választási rendszerben a kerületi polgármesterek egyben a fővárosi közgyűlés tagjaivá is "delegálódnak", így a közgyűlés tagjairól nincs külön szavazás. Ráadásul egy-egy lakos szavazatának súlya között akár hatszoros különbség is lesz az új rendszerben. Ez álláspontunk szerint sérti a választójog egyenlőségét, valamint a diszkrimináció tilalmát is. A szavazatok súlyozásából következően ugyanis könnyen előfordulhat, hogy a kisebbség akarata érvényesül, hiszen a gyakorlatban a nagyobb lakosságszámú kerületek lakóinak szavazata jóval kevesebbet ér.
A rendszer a kerületek és a főváros viszonyának problémáját sem oldja meg, cserébe viszont a fővárosi közgyűlést úgy szabja át, hogy a kormánypárti többség minél teljesebb módon érvényesüljön. A budapestieknek viszont az átalakítás katasztrofális következményekkel járhat, a tulajdonképpen 23 egymással versengő kisvárossá szabdalt főváros koncepciója ellehetetleníti az egységes fejlesztéspolitika kialakítását, ami pedig az eddigi rendszerben sem volt egyszerű. Ráadásul az immár jobboldali delegáltakkal feltöltött Alkotmánybíróság sem könnyítette meg az eligazodást a kérdésben, amikor döntésével tulajdonképpen szentesítette a nem csupán a mi véleményünk szerint alkotmányellenes állapotot.
Forrás: HVG
De miért volt szükség a Fidesz szerint a módosításra?
A kormánypártok először is azzal érveltek, hogy az egyéni rendszerben szerzett mandátum azért jobb, mert így a jelölteknek mindenképpen meg kell mérettetniük magukat a választópolgárok előtt. Az egyéni képviselői mandátumok primátusát a listás mandátumokkal szemben ki lehet mondani, azonban egyrészt a listás választási rendszerek természetes velejárója - a megmérettetés ez esetben ugyanis maga a választás - másrészt álszent a személyes megmérettetés fontosságára hivatkozva megváltoztatni a törvényt, miközben a parlementi választásokon ugyanaz a jogalkotó meghagyta a listás rendszert. Sőt mi több, a Jogtudományi Intézet blogjának szerzője szerint a javaslatot benyújtó 18 képviselőből 7 országos listán szerezte a mandátumát, négyen kizárólag listás jelöltek voltak.
A második indok az egyszerűség volt, amelyet rossz szájízzel ugyan, de kénytelenek vagyunk elismerni. Ha ugyanis a választópolgár közvetlenül nem szavazhat a fővárosi közgyűlés résztvevőiről, az sokkal egyszerűbb, mintha szavazhatna. Következésképp az oda bekerülő városatyák egy másik választás eredményei alapján delegálódnak a testületbe.
A Fidesz harmadik érve az olcsóbbá váló választás volt. A kerületi polgármesterek ugyanis mostantól nem vehetnek fel tiszteletdíjat a fővárosi közgyűlésben végzett munkájukért, kvázi társadalmi munkaként végzik tevékenységüket. Ezzel vitán felül olcsóbbá válik az önkormányzati rendszer, cserébe felszámoljuk egyik alapelvünket, a közvetlen választás elvét. Nem is értjük, hogyhogy ez eddig csak itt jutott eszükbe a kormánypártoknak, elvégre más területeken is lehetne spórolni azon, ha nem kéne közvetlenül választani a képviselőket (?!).
Az utolsó indok a hatékonyabb és demokratikusabb működés volt. Ezt azzal magyarázták, hogy a közgyűlés tagjainak közvetlen megválasztásával növekszik a demokratikus felhatalmazottság. Ezzel ellentétben a demokratikus felhatalmazottság ereje nem attól függ, hogy listás vagy egyéni rendszerben került-e megválasztásra a képviselő. Az új rendszerben azonban a közgyűlési képviselő-jelöltekre egyáltalán nem szavazhatnak az állampolgárok, csupán arról, hogy ki vezessen egy-egy kerületet. Így a demokratikus felhatalmazottság valójában csökken.
Az Alkotmánybíróság döntése
Az alkotmánybírák a döntés előtt nehéz helyzetbe kerültek. Más blogok is kiemelték, hogy igazán jó döntést semmiképpen sem hozhattak volna, de a meghozott döntés is több ponton kritizálható. Ha ugyanis elfogadjuk azt az érvelést, hogy a közvetlen választás fennmaradt, hiszen a kerületi polgármesterek választása egyben egy egyéni választókerületi képviselői választás is, akkor a kompenzációs lista arányosításának a megszüntetése egyértelműen a választás arányosságával kapcsolatos probléma. Ugyanakkor vannak kétségeink, hiszen a 23 fővárosi kerületi polgármester hivatalból - tehát nem választás útján - tagja a fővárosi közgyűlésnek, oda csak delegálja őket a jogalkotó. A lakosság tehát választás útján nem alkothat véleményt az összetételéről.
Ha el is fogadjuk az Ab érvelését, akkor sem felel meg ez a rendszer az Ab korábbi – igaz, az Alaptörvény negyedik módosításával „hatályon kívül helyezett” – döntéseivel, amely a választás egyenlősége körében nagyjából 10 százalékos eltérést enged, miközben itt akár 600 százalékosnál is nagyobb eltérések lehetnek. Ez azt jelenti, hogy az Ab döntése csak fokozta a rendszerrel kapcsolatos alkotmányossági aggályokat, hiszen vagy a közvetlen választás elve válik semmissé, vagy - az Ab döntése mentén - a választójog egyenlősége sérül. Az Ab többségi álláspontja tehát mindenképpen alkotmányellenes állapotot eredményez.
Az új rendszerrel a budapestiek sem járnak jól
Ez a rendszer akár a főváros működésképtelenségéhez is vezethet. Ugyanis a kettős többség elve nem teljesen arányosította a rendszert. Azaz: az új rendszerben, ha a főváros lakosságának többsége a kerületek számának kisebbségét adja, akkor a lakosság többségét képviselő polgármesterek nem tudják elérni, hogy az általuk javasolt kezdeményezéseket elfogadják, hanem csak azt biztosítják, hogy a nekik nem tetsző döntések elfogadását meg tudják akadályozni. Ráadásul az erős főpolgármester tovább bonyolítja az amúgy sem egyszerű képletet. Így könnyen kialakulhat egy olyan helyzet, ahol az eltérő politikai értékeket képviselő kerületi polgármesterekből álló közgyűlésben, az erős főpolgármesterrel olyan helyzetet alakítson ki, amely magának a városnak a működőképességét veszélyezteti.
Ehhez jön hozzá az, hogy az új rendszerben az egységes fővárosi érdekkel szemben felértékelődnek a partikuláris, kerületi érdekek. Mindennek fényében lehet levonni a tanulságot abból, miért lehetett valójában érdeke a Fidesznek átalakítani az önkormányzati választási rendszert.