Időről időre előkerül a közbeszédben a nyugdíjrendszer demográfiai és ebből következőleg gazdasági fenntarthatatlansága. A kedvezőtlen aktivitási ráta és az elöregedő társadalom jelensége miatt a mostani felosztó-kiróvó rendszer egyre inkább alkalmatlanná válik a nyugdíjrendszer fenntartására (egyre több nyugdíjas jut majd egy munkavállalóra).
A nyári uborkaszezon során újra elővette a Fidesz a "több gyerekért több nyugdíjat" ötletét. Az elképzelés önmagában nem ördögtől való. Németországban is beleszámít a nyugdíj nagyságába, igaz meglehetősen csekély mértékben és csak a legkisebb társadalombiztosítási alrendszerben.
Ugyanakkor, ha a kormány birizgálni kezdi a nyugdíjrendszert érthető módon rengeteg "manyuppal" átvert embernek összerándul a gyomra. A mostani blogban újra felelevenítjük, mi lett a manyup-vagyon sorsa, mi lett a megígért egyéni nyugdíjszámlákkal és a több gyerek-több nyugdíj témakört is körbejárjunk, már amennyire egy blog keretei ezt megengedik.
Most akkor, ki is tőzsdézte el az emberek nyugdíját?
Több mint két évvel vagyunk a magánnyugdíj-pénztári rendszer szétverése után. A Ténytár kezdetektől nyomon követte a változtatásokat. Bár a Fidesz mindvégig a tőzsdéző pénztárakra hivatkozva zsarolta terelte vissza az embereket az állami nyugdíjhoz, nagyon jól jártak azok, akik a kormány kényszerítő erejének ellenére magánnyugdíjpénztáruknál maradtak: tavaly mind az önkéntes, mind a megmaradt néhány magánnyugdíjpénztár nagyon szép hozamokat tudott felmutatni:
Miközben a pénztárak meglehetősen jól teljesítettek, az állam rengeteget bukott a magánnyugdíj-pénztári pénzeken a rossz gazdálkodás miatt, leginkább azért, mert a befektetéseket nem kezelték megfelelő módon. Végül 2014 év elejére a 3000 milliárd forintos vagyon elfogyott.
Az állam egyértelműen rossz gazdának bizonyult, ahogy azt régebben megírtuk. Miközben 2011-ben a negatív pénzpiaci környezetben, a már korábban leírt okok miatt a növekedési portfóliók átlagos hozama mínusz 5 százalék környékén volt - a klasszikus portfóliók pedig mind pozitív hozammal zártak - addig az állam által átvett nyugdíjpénztári vagyon hozama mínusz 10 százalékos hozamot ért el, azaz megközelítőleg 200 milliárd forintnyi megtakarítás párolgott el.
A mostani közel két számjegyű hozamok mellett jól látszik, hogy propaganda szöveg volt a nyugdíjvagyon eltőzsdézése, miközben valójában az állam bukott rengetegen az által kezelt vagyonon.
Mivel a nyugdíjvagyon elfogyott, a korábbi pénztártagok egyéni számláján nulla forint maradt, így kijelenthető, hogy a Fidesz által nagy elánnal megvédeni próbált nyugdíjpénzt az azzal "tőzsdéző" pénztárak helyett a kormány felelőtlen gazdálkodása által vált semmivé.
Hol vannak az egyéni számlák?
Az állami zsaroláshoz ajánlathoz az az ígéret is hozzátartozott, hogy a manyup-megtakarítások a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben létrejövő egyéni számlákon is jóváírásra kerülnek.
Az egyéni számla kérdése azért volt rendkívül fontos, mert a kormány ezzel a lépéssel kívánja megnyugtatni az állami rendszerbe – nem feltétlenül önként és boldogan – visszalépőket. Ezzel ugyanis az állami rendszerben is lehetőség nyílna arra, hogy figyelemmel kísérjük, mennyi hozamot értünk el az adott évben, esetleges halálunk esetén pedig megtakarításunkat házastársunk, élettársunk is örökölhetné. (Azaz ugyanazt megtehetnénk, amit a magánpénztáraknál összegyűjtött megtakarításainkkal tehettünk volna.)
„...a következő néhány hónapban ez be fog következni. Ma kaptunk egy világos menetrendet (...) és ebben az évben a magyar állami nyugdíjrendszer is átáll az egyéni számlán vezetett nyugdíjrendszerre” – jelentette be 2011. február 2-án tartott sajtótájékoztatóján Orbán Viktor.
Végül létrehozták az egyéni számlákat, csakhogy pont a legfontosabb elemet (a manyup-megtakarításokat) nem vezették át. Egyelőre ez sem több csupán, mint egy kormányzati blöff.
Adósságtörlesztés
Az emberek megtakarításainak "védelme" mellett a másik legfontosabb érv az államadósság csökkentése volt. Mint az alábbi grafikon látható, nem sikerült érdemben leszorítani az adósságot. Sőt, ha nem olvasztották volna be a mintegy 3000 milliárdnyi megtakarítást, sokkal rosszabb lenne a helyzet.
2013 végére aztán sikerült szinte a teljes manyup-pénznek a seggére verni: mindösszesen 0,2 milliárd forint maradt a 3000 milliárd forintból. A maradék 200 milliót pedig idén nyáron költötte el a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap.
Több gyerekért, több nyugdíj - a német példa
A gyermekek utáni kedvezőbb eltérő társadalombiztosítási szabályok kialakítása jelentős vita tárgya a kontinentális (német-francia) modellt követő jóléti államokban (is). Ezek közül kiemelendő a német konzervatív pártok modellje. Ez az elképzelés azt mondja, hogy ösztönözni kell a gyermekvállalást, mégpedig úgy, hogy a gyermeknevelés költségeit mind az adózás, mind a társadalombiztosítási ellátások körében figyelembe kell venni, így a gyermekneveléssel járó nagyobb költségek nem rettentik el a szülőket. Ennek keretében dolgozták ki a családi adókedvezményt és fogadtatták el azt Németországban.
A társadalombiztosítási rendszeren belül nagyobb vihart kavart a javaslat. Ez két irányú volt: egyrészt azt javasolták, hogy a gyermeket nem vállaló, 23. életévüket betöltött járulékfizetők több járulékot fizessenek. A másik elképzelés az volt, hogy büntetőszorzóval (malussal) számítsák ki annak a nyugdíját, aki nem vállal gyermeket, vagy ugyanezt más módszerrel elérve, csökkentsék a nyugdíjakat, s a gyermekesek kapjanak egy bonus szorzót.
A kérdés óriási viharokat kavart fel Németországban, ahol végül is csak a legkisebb társadalombiztosítási alrendszerben, az idősek és fogyatékosok ápolását biztosító ápolásbiztosításban írtak elő a 23. életévüket betöltött, gyermektelen személyeknek egy magasabb járulékfizetési kulcsot (amely nagyjából a havi jövedelem 0,25 százalékát teszi ki). A nyugdíjrendszerben a rendkívül népszerű német konzervatív pártok nem tudták átvinni eddig ezen szándékaikat.
Hazai helyzet
A hazai negatív demográfiai viszonyokat minden kormányzat igyekszik megfordítani, és kisebb pozitív jelekből a saját kormányzásuk visszaigazolását látni bennük. Ez a jelenlegi kormánypártoknál sincs másképp, amely szintén a családi adókedvezménnyel szeretné ösztönözni a gyermekvállalást.
A családi adókedvezmény választásokra való kiterjesztésével sem az alacsonyabb keresetűeknek kedveztek igazán, nem beszélve az egyszülős családokról. A gyermekszegénységről szóló írásunkban foglalkoztunk azzal, hogy a kormány által korábban hangoztatott cél, az alulról nyitott, széles középosztály helyett polarizációt figyelhetünk meg a társadalom felső és alsóbb rétegei között. Ennek egyik oka az egykulcsos adó és a családi adókedvezmény, ami a felső-közép osztálybeli gyerekeket jutalmazza kiemelkedően.
Az alábbi, Origoról származó táblázat mindenképpen árulkodó:
Ha demográfiai fordulatot szeretnénk, vagy csak legalább lassítani a népességfogyást, érdemes megvizsgálni a gyermektámogatási rendszert. Ha a témával kapcsolatos tanulmányokat olvasunk sokszor találkozunk azzal a kijelentéssel, hogy az ország gazdasági helyzetéhez képest a támogatási rendszer viszonylag bőkezű. 2010-ben a GDP 2,8 százalékát fordította gyedre, gyesre és egyéb családtámogatásokra. Ugyanakkor ezek főleg nem célzott készpénzes támogatások, míg az intézményi struktúra (bölcsik, óvodák) fejletlen. Miközben azokban az uniós országokban magasabb a termékenység, ahol az intézményi gyermekellátás is fejlett, ami a rugalmasabb munkaerőpiaccal kombinálva lehetővé teszi az anyák mielőbbi munkába állását.
A "több gyermekért több nyugdíjat" gondolattal kapcsolatban a hazai gyermekszegénység is könnyen eszünkbe juthat. Szociológiai tény, hogy a gyermekvállalás komoly szegénységi kockázatot is jelent, főleg a harmadik gyermek után.
