Miután már korábban részletesen foglalkoztunk a magyar kormány kulcsfiguráival (Hoffman Rózsától Matolcsy Györgyig, Navracsicstól Orbánig), úgy illik, hogy most kitérjünk a plebejus kormányzás legnagyobb villájú plebejusának, az újonnan kinevezett külgazdasági és külügyminiszterünk eddigi legkínosabb megnyilvánulásaira is. Szijjártó Péter hűséges fegyverhordozóként mindig ott termett ahol baj volt, s meg kellett védeni miniszterelnökünket. Mindeközben cseppet sem zavartatta magát, ha esetleg szavai a legkisebb mértékben sem voltak összeegyeztethetőek korábbi nyilatkozatival.
Az iskolapadból rögtön a pártpolitikába fejest ugró karrierpolitikus bizony megjárta a leghálátlanabb posztokat, mire végül szakértelme és józan értékelvűsége Orbán Viktor melletti feltétlen és megkérdőjelezhetetlen lojalitása, valamint a számok alapján sem túl sikeres keleti nyitás megszemélyesítése miatt kiköthetett a külügy élén.
Szijjártó nyilatkozatai végigkísérték elmúlt éveinket: beszélt a tandíj eltörlésének fontosságáról, majd bevezették a tandíjat. Felemelte a szavát a korengedményes nyugdíj védelmében, majd hatalomra jutva eltörölték azt. 300 forintos euróárfolyam felett bukott kormányzásról beszélt, majd pár évvel később kormányának fiskális politikáját már egyáltalán nem okolta a 310 forintos euróért. Plebejus kormányzásról beszélt, de kérdéses, hogy ez mennyire összeegyeztethető a 167 milliós családi házával, azzal, hogy Orbán-kormány apparátusa az elmúlt években gyakorlatilag egy kész hadseregre duzzadt.
Forrás: pedroam-amigomio.tumblr
A plebejus kormányzás
„Az embereknek elegük van a luxus kormányzásból. A Fidesz szerint az emberek számára fontos döntéseket hozó, a puritán elveket szem előtt tartó plebejuskormányzásra van szükség, és a limuzin-szocialisták helyett felelős döntéshozók kellenek a parlamentbe és a kormányba is” – írja közleményében Szijjártó Péter 2006-ban, aki akkoriban épp a Fidesz szóvivője volt.
Az is erősen kérdéses, hogy egy 708 négyzetméteres családi ház 167 millióért hogyan egyeztethető össze a puritán elvekkel, de ne legyünk álszentek: minden politikai oldalon hemzsegnek azok a szerencselovagok, akiknek vagyonnyilatkozata köszönőviszonyban sincs a valódi vagyonukkal. Ámde, ha a kormányzati struktúra átalakítását nézzük, ott sem sikerült a szép ígéreteket átültetni a gyakorlatba: bár 2010-ben a plebejus és puritán kormányzás jelszavával kezdte meg a kormányzást a Fidesz, a ciklus során az olcsóbb állam ígérete gyakorlatilag megbukott.
A Bajnai-kormány leköszönésekor a miniszterelnök mellett 15 miniszter és 20 államtitkár volt hivatalban, akik alatt 49 úgynevezett szakállamtitkár dolgozott, vagyis a legfelsőbb szinten 85 vezetője volt a kormányzatnak. Az új rendszerben 2010-ben csak 9 miniszter lépett hivatalba (a nyolc minisztérium élén, illetve Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesként, tárca nélkül), de őket 8 közigazgatási államtitkár, 34 államtitkár és 56 helyettes államtitkár segítette. A ciklus során folyamatosan bővült a kormányzati struktúra, az új kormány pedig jelenleg 11 miniszterből, 54 államtitkárból és 98 helyettes államtitkárból áll.
A felső vezetők száma tehát Bajnai és az Orbán kormány alatt: 85 kontra 163. Kiütéssel győzött Orbán és a luxus kormányás.
Több tiszteletet a magyaroknak!
Brigitta Ohlsson, a svéd kormány EU-ügyekért felelős minisztere az Aftonbladet című újság vitarovatában kritizálta a magyar kormány politikáját Orbán Viktor tusványosi beszéde után nem sokkal. A svéd miniszter azt írta, hogy: „Orbánék Oroszországot tekintik politikai modellnek, a liberális demokrácia helyett az illiberális államot és munkaalapú társadalmat kezelik értékként, a jogvédőket és a civilszervezeteket pedig akadályként kezelik, és idegen érdekek kiszolgálóinak nevezik őket."
Szijjártó Péter itt sem teketóriázott. Azonnal miniszterelnökünk védelmére kelt, és nemes egyszerűséggel lehazugozta a svéd minisztert. Újdonsült külügyminiszterünk szerint Svédország Európa-ügyi minisztere durván rágalmazta Magyarországot és a magyar embereket, figyelmen kívül hagyva az egyik alapvető európai értéket, a tények tiszteletben tartását.
A dolog apró szépséghibája csupán, hogy a svéd miniszter valójában nem Magyarországot, és legkevésbé sem a magyar embereket kritizálta, hanem a magyar kormányt. Az pedig már csak hab a tortán, hogy Orbán Viktor tusványosi beszédében pontról pontra megtalálhatóak azok pontok, amelyek a kritika tárgyát képezték az EU-ügyekért felelős miniszternél.
Eltöröljük a tandíjat
„A tandíj bevezetésével az a helyzet áll elő, hogy a fiatalok nem a tehetségük és szorgalmuk, hanem a szülők pénztárcájának vastagsága alapján tanulhatnak, vagy nem tanulhatnak a felsőoktatási intézményekben. […] Ahogy 1998-ban is a polgári kormány egyik első intézkedése az volt, hogy megszüntette az általános tandíj kötelezettséget, úgy azt tudjuk ígérni, hogy egy kormányváltás esetén a következő polgári kormány első döntései között ugyanúgy szerepelni fog a tandíj megszüntetése” – mondta Szijjártó Péter.
Bár ellenzékben még teljes erejével a tandíj ellen kampányolt, később nem állt ki ennyire szúrós szavúan a magyar fiatalok védelmében. A Fidesz 2008-os népszavazása lesöpörte az asztalról a tandíj kérdését. Pár évvel később, átnevezve bár, de mégiscsak be lett vezetve az a Fidesz kormányzása alatt. Jelenleg sokkal kevesebb diák tanulmányát fizeti az állam a korábbi időkhöz képest, jelentős szakokat (például a jogász és a közgazdászképzést) teljesen fizetőssé tette a jelenlegi kormányzat. Igaz, ahogy Hoffmann Rózsától, a volt oktatási államtitkártól is megtanulhattuk: ha egy hallgató diákhitelt vesz fel azért, hogy finanszírozni tudja felsőoktatási tanulmányait, az nem tandíj, hanem csak „önköltség” .
300 forintos euró árfolyam esetén alkalmatlan a kormány?
„Az ország egyre mélyebb válságban van, 8,5 százalékos a munkanélküliség, 300 forint felé közelít az euró árfolyama. Egy ilyen helyzetben a kormánynak ezekről a súlyos gondokról nem volt semmi mondanivalója, ez bizonyítja azt, hogy alkalmatlanok, és leszerepeltek” – szögezte le Szijjártó Péter.
Sajnálatos módon az euró árfolyam nemhogy 300 forint felé közelít, hanem hónapok óta beragadt a 310 forint körüli szinten. Mint érdekesség: 2010 szeptemberében 278 forintot ért egy euró. A munkanélküliség valóban csökkent, de ez leginkább csak a közmunkaprogramnak köszönthető. Szigorúan csak Szijjártó gondolatmenetét felhasználva: akkor ezek szerint a jelenlegi kurzus is bebizonyította alkalmatlanságát?
Válogatás további (le)szerepléseiből
Szijjártó Péter, az iskolapadból rögtön a pártpolitikába fejest ugró karrierpolitikus bizony megjárta a leghálátlanabb posztokat, mire végül szakértelme és józan értékelvűsége Orbán Viktor melletti feltétlen és megkérdőjelezhetetlen lojalitása miatt kiköthetett a szebb napokat látott külügyi tárca élén. A Fidesz szóvivőjeként neki jutott feladatául lehazudni a közmédia összevonásáról szóló híreket, amelyek aztán persze igaznak bizonyultak. Máshogy gondolkodott ellenzékben a korkedvezményes nyugdíjak megvonásáról is, akkor ugyanis a nyugdíjasok elleni hadüzenetnek tekintette a lépést, majd kormányra kerülve egyszerűen megszüntették a korkedvezményes nyugdíjba vonulás lehetőségét.
Valamint emlékezzünk vissza, Szijjártó Péter volt az is, aki megdöntötte a gyorsasági szélkakaskodás világrekordját, amikor 2011 májusában benyújtott egy visszamenőleges hatályú törvénytervezetet, majd ugyanazon év augusztusában már azt mondta, ilyet nem lehet csinálni. De ha a 2011 augusztusi Szijjártó „visszaható hatállyal nem lehet jogszabályt alkotni” Pétert megkérdezte volna a 2011 májusi Szijjártó „a visszamenőleges hatályú törvényt személy szerint újra benyújtó” Péter, akkor ez a súlyos hiba elkerülhető lett volna: az augusztusi már elveti a visszamenőleges hatályú törvényeket, a májusi még maga indítványozott ilyet. De kit érdekel augusztusban a májusi hójárat, közben Péterünk nyilvánvalóan kapott egy alkotmányjogi gyorsképzést, és legalább az alapfogalmakkal tisztában van.
A keleti nyitásnak nagyobb volt a füstje, mint a lángja
Bár történtek fontos megállapodások (például idesorolható Paks is), de ezek önmagukban véve függetleníthetőek a Szijjártó Péter nevével fémjelzett programtól, miközben történtek kisebb megállapodások is. Sokak számára ismeretlen nevű országokkal írtunk alá kereskedelmi megállapodásokat, kereskedő házak létrehozásáról állapodtak meg a felek, ámde a magyar import és export szempontjától összességében teljesen elhanyagolhatóak ezek a lépések. Magyarország ugyanis az EU-val bonyolítja importjának 70 százalékát, exportjának pedig több mint 75 százalékát, és az arány egyre nő, keleti szél ide, vagy oda.
Magyarország tehát továbbra is a nyugattól függ (és véleményünk szerint ez rendben is van) mind export, mind pénzügyi szempontból, és a folyamatokat tekintve nem is várható jelentős változás.