Ha valamikor, most igazán szüksége lenne a kormánynak az éppen szétvert külügyi tárcára. John McCain, amerikai republikánus szenátor, a Fidesz régi szövetségese ugyanis immár nemcsak azzal vádolja Orbánt, hogy egy neofasiszta diktátor, hanem azzal is, hogy a magyar vezetés letért a demokrácia és a jogállamiság útjáról.
Mindeközben a jelenlegi külgazdasági és külügyminiszterünk hatalmas átalakításokba kezdett a tárcájánál. Ezt röviden úgy lehet összefoglalni, hogy a nyugatbarát, atlantista diplomaták helyett (Szijjártó elődjét, Martonyi Jánost is ide lehet sorolni) lojális futsaljátékosok árasztották el a minisztériumot. Csak októberben 107 embert rúgtak ki attól a tálcától, amelynek az a feladata, hogy javítsa a külpolitikai kapcsolatainkat, illetve hogy lehetőleg oltsa a tüzet külföldön egy-egy "értelmezésre szoruló" miniszterelnöki beszéd után.
Január 1-től az európai ügyek, a brüsszeli állandó képviselet irányítása és a diplomaták munkáltatói joga is a Lázár János vezette Miniszterelnökséghez fog kerülni. A külügyi tárca tehát nagyrészt beolvad a vízfejjé vált Miniszterelnökségbe. Szijjártó annyira sikeresen vezeti ugyanis a külügyet, hogy minisztériumánál csupán a külgazdaság marad, a keleti nyitás "sikerein" felbuzdulva. Más feladata nem maradván, az egykor rangos minisztérium romjain magyarázhatja majd, hogy az eddig szövetségesnek hitt republikánusok vádjai "nélkülözik a ténybeli alapokat", vagy a Gyurcsány kottájából játszó demokratáké.
Forrás: Krone.at
Ha nem lett volna még elég az Amerikából érkező kitiltási botrány, John McCain szenátor kijelentései miatt újabb nagy diplomáciai botránnyal kell megküzdeniük a magyar külügyeseknek. Colleen Bell, leendő magyarországi nagykövet szenátusi megszavazása előtti beszédében ugyanis John McCain amerikai szenátor, aki amellett, hogy felidézte Orbán tusványosi beszédét az illiberális demokráciáról, neofasiszta diktátornak nevezte a magyar miniszterelnököt. Egész pontosan hazánkkal kapcsolatban így fogalmazott:
„Egy nemzet annak a határára került, hogy feladja a szuverenitását egy újfasiszta diktátornak, aki ágyba bújik Vlagyimir Putyinnal.”
Nagyon erős szavak ezek egy olyan amerikai politikustól, aki ráadásul nem is akárki a tengerentúli politikai térben. John McCain, aki harcolt a vietnami háborúban, a 2008-as amerikai elnökválasztáskor a republikánusok elnökjelöltje volt, jelenleg pedig az amerikai külügyi bizottság egyik meghatározó alakja. Korábban a Fidesz szövetségeseként tartották számon a térségben, amit mi sem bizonyíthat jobban, minthogy Orbán Viktor még 2008-ban az amerikai szenátort nemzeti hősnek, igazi karakternek nevezte, 2014 januárjában pedig büszkén pózolt vele.
A külügy, az ügy hatására bekérette André Goodfriendet, aki az USA budapesti követségét vezeti. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter pedig így reagált:
“Ha valaki kizárólag a Magyarországról szóló sajtóhíresztelések alapján mond véleményt a magyarországi folyamatokról, akkor könnyen kerülhet abba a helyzetbe, hogy a kijelentései nélkülözik a ténybeli alapokat.”
McCain azonban nem hagyta annyiban az ügyet, közleményében leírta (magyarul itt), miért gondolja azt, hogy a magyar vezetés letért a demokrácia és a jogállamiság útjáról:
A magyar külpolitika válsága
John McCain elítélő szavaira (még ha a neofasiszta jelző túlzó is) már korábbról, a folyamatosan csak romló amerikai-magyar kapcsolatok és az oroszokhoz való közeledés összefüggésében már számítani lehetett. Az Egyesült Államokkal való diplomáciai kapcsolatok rendezésének a feladata egy olyan személy kezébe van, aki az iskolapadból került egyből a politikai életbe, és csak az Orbán Viktor melletti feltétlen és megkérdőjelezhetetlen lojalitása, valamint a számok alapján sem túl sikeres keleti nyitás megszemélyesítése miatt köthetett ki a magyar külügy élén.
Szijjártó Péter kinevezésével hatalmas átalakítások kezdődtek a külügyi tárcánál. A keleti szél gyakorlatilag elsöpörte a magyar diplomáciai kar atlantista részét. Rengeteg embert kirúgtak, miközben több korábbi futsalos csapattársa is munkát kapott a minisztériumban. Már korábban lehetett látni, hogy a nyugatbarát Martonyi János, illetve az apparátus hiánya kínos külpolitikai galibákhoz vezethetnek. Mikor maga az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama kritizálta a magyar kormányt, akkor Szijjártó Péter úgy reagált, hogy az amerikai elnök rosszul van tájékoztatva, illetve olyan dolgokba ártják bele magukat az amerikaiak, amelyekhez semmi közük. Az USA ilyen hangvételű nyilatkozatokat általában csak Irántól vagy Észak-Koreától szokott kapni, nem pedig egyik európai szövetségesétől.
A Fidesz és a Szijjártó vezette külügy eddig úgy próbálta beállítani az Egyesült Államokból érkező kritikákat, hogy csupán a Gyurcsány kottájából játszó demokraták és az „ottani baloldal” akarja megbuktatni a magyar miniszterelnököt. McCain nyilatkozata azért is rendkívül kínos a magyar kormánynak, mivel Orbán Viktor a múltban többször is hangoztatta a jó, rendkívül jó kapcsolataikat az amerikai republikánusokkal.
Ráadásul a magyar külügy először úgy próbálta megmagyarázni az amerikai szenátor beszédét, hogy a „neofasiszta” jelzőt az orosz elnökre, Putyinra értette, nem pedig a magyar miniszterelnökre. A külügyi zsenink, Szijjártó megint elővette a mindig használható csodafegyverét: rosszul van tájékoztatva az amerikai szenátor, és több tiszteletet a magyaroknak (legutóbb Barack Obama, az USA elnöke részesült hasonló dorgálásban). A magyar külügy felnyírt hajú bábja minisztere bizonyára tudja, hogy a szenátor 2014-ben járt Magyarországon, és már akkor kritikát fogalmazott meg a kormánnyal szemben.
„Megérjük a magyar demokrácia állapotával kapcsolatban kívül és belül megfogalmazott aggodalmakat. Ezek közül néhány igen súlyos vád.”
Milliárdok a Századvégnek "külügyi stratégiaalkotásra"
De nem csupán a minisztériumnál vannak szakmailag aggályos, külpolitikát érintő döntések. Tavaly novemberben a Fidesz közeli Századvég (amelynek vezetői nagy alázattal úgy gondolkodnak magukról, hogy olyan sikeresek a közpénzek felszívása maguk területén, mint a Prezi az informatikában), még a demokraták ármánykodását látta az USA és Magyarország közti viszony elhidegülésében. Azóta kiderült, hogy immár a republikánusok is elítélik az orbáni politikát. Nem véletlen tehát, hogy az amerikai-magyar viszonyokra "tűélesen rálátó" politikai műhely nyerte meg - egyébként verseny nélkül - a magyar érdekek amerikai képviseletének jogát, az adófizetők 1,3 milliárd forintjáért. A pályázat egyébként összesen egy oldal szakmai tervet tartalmazott, ennyire futotta a magyar-amerikai viszonyok fejlesztésének módjáról a közpénznyelésben nagy sikerű szervezetnek. Ennyi erővel el is tüzelhetnénk ezt az összeget.
Hogyan tovább a Szijjártó-minisztériumban?
Az amerikai szenátor által elhangzott neofasiszta jelző tényleg rendkívül túlzó, de egy ilyen külügyi zsenivel, valamint futsalos csapatával rendkívül nehéz lesz megjavítani Magyarország külpolitikai kapcsolatait. Már csak azért is, vagy talán pont ezt felismerve, januártól sok jogkört egyszerűen elvesznek majd a külgazdasági és külügyminisztériumtól. Az európai ügyek, a brüsszeli állandó képviselet irányítása és a diplomaták munkáltatói joga is a Lázár János vezette Miniszterelnökséghez kerülnek. A külügyi tárca tehát nagyrészt beolvad a vízfejjé vált Miniszterelnökségbe, a keleti nyitás "sikerein" felbuzdulva Szijjártó minisztériumánál csupán a külgazdaság marad. Szijjártó pedig marad a magyarázkodó táskahordozó szerepében, aki az egykor rangos magyar külügy élén magyarázza majd, hogy az eddig szövetségesnek hitt republikánusok vannak-e rosszul tájékoztatva, vagy a Gyurcsány kottájából játszó demokraták.