Kemény szavakkal osztotta ki Orbánt Illés Zoltán, aki II. Orbán-kormány környezetügyért felelős államtitkára volt. Szerinte "Orbán Viktor szétverte a környezetvédelmi intézményrendszert", miközben őt "éppen azért tolták partvonalra, mert kiállt egy sor ügy mellett, ami a Fidesz érdekeit sértette". Távozásával egyetlen környezetvédelmi szakember sem maradt a kormányzat közelében.
Nem Illés Zoltán az első, és nem is az egyetlen szakpolitikusa a 2010-ben felállt II. Orbán- kormánynak, aki hosszabb-rövidebb idő után kiábrándultan nyilatkozott egykori munkájáról. Ángyán József, a Vidékfejlesztési Minisztérium egykori államtitkára 2012-ben mondott le, indoka az volt, hogy a kormányzatot behálózó maffiakapcsolatok ellehetetlenítették munkáját. Holoda Attila, energiaügyi helyettes államtitkár szintén félidőben mondott le, fogalmazása szerint szakmailag vállalhatatlan feladatokat kapott, amelyek mögött rendre felsejlett egy érdekcsoport.
Illés Zoltán ebből a szempontból kivétel: hiába nem értett egyet Paks II.-vel, vagy ostorozta a napelemeket sújtó termékdíjat, legutóbb pedig ingatlanspekulációt sejtett a római-parti mobilgát ügyében - mégis kihúzta mandátuma lejártáig, hogy aztán nyilvánosan is feltegye a kormányzat számára legkínosabb kérdéseket. Félreértés ne essék, ezen ügyekben való felszólalásának inkább az időzítésével, mint jogosságával kapcsolatban merülnek fel kérdések. Leginkább az, hogy 2014 tavaszáig miért maradt mindezek ellenére a most gyalázott kormány illetékes elvtársa?
A környezetvédelem (egyetlen) fideszes őre
Ángyán és Holoda után az Orbán-kormány lassan utolsó, szakmájában valóban jártas, (valószínűleg ezért) külön utas államtitkára, Illés Zoltán is kifakadt az új évben, keményen bírálva a kormányt, amelynek áprilisig maga is államtitkára volt.
A környezetpolitikus nem most kezdett a környezetvédelemmel foglalkozni: környezetvédelmi szakértőként már a rendszerváltás előtt a Világbanknál dolgozott, az USA-ban kutatta a témát, majd hazatérése után 1997 óta egyetemen is oktat.
Országos politikai karriaerje 1998-ban kezdődött, és korántsem volt békés: a konfliktusok felvállalása miatt nem kapta meg a környezetvédelmi tárcát az ezredforduló előtt, s azóta is sokszor bizonyította, hogy ha le is mond bizonyos pozíciókról, az általa felvállalt ügyekről soha. Ezért is marginalizálódott a Fideszen belül a kétezres évek közepére, és szorult vissza a terézvárosi önkormányzatba a következő években. Az "utcai harcok" által felőrölve, a többfrontos csaták helyett újra a szakpolitikára koncentrálva, politikai lojalitást vállalt szakpolitikai tervének támogatásáért. Így 2010-ben környezetügyért felelős államtitkári posztot kapott.
Ahol nem tétlenkedett: a korábban általa kidolgozott környezetvédelmi államigazgatási rendszer gyakorlatba történő átültetése vált fő céljává. Kialakított egy új hulladékgazdálkodási rendszert, amelyről - minimum - megoszlanak a vélemények.
Pozícióját egészen a III. Orbán-kormány megalakulásáig megtartotta, közben pedig számos, korábban általa felvállalt vitában maradt néma. Áprilisban aztán kiderült, hogy Orbán nem tart tovább igényt a szakértelmére, majd 2015 januárjában, az általa csak szilenciumként emlegetett időszak után kezdett beszélni államtitkársága alatt tapasztalt visszásságokról:
"Szétverték az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökséget, tönkretették háttérintézményét, a Nemzeti Környezetügyi Intézetet, a felügyelőségeket beteszik a főispánok alá."
Magyarország jelenlegi külügyminisztere, akkor még államtitkára, Szijjártó Péter úgy gondolta, hogy megfelelő kompenzáció lehetne Illésnek egy nagyköveti pozíció Dél-Afrikában, hiszen "ott is vannak bányák."
A hulladékgazdálkodás államosítása
Mi is többször írtunk arról, hogy a hulladékgazdálkodás kiemelt terepe volt a jobboldali közszolgáltatási politikának. A rezsicsökkentés mellett elsőként itt vezették be a nonprofit szolgáltatásokat, másrészt, itt írták elő a kötelező állami (önkormányzati) többségi tulajdont és irányító befolyást. A kormányzat szerint a hulladékgazdálkodás államosítása igazi sikertörténet. A tények azonban mást mutatnak. Egyrészt, az államosítással nem csökkentek a költségek, azonban a rezsicsökkentéssel csökkentek a bevételek. Így az immáron döntően állami szektorban megnőttek a veszteségek is. Ezt az is jól mutatja, hogy az eredetileg tervezett, lényegében a szükségszerűen veszteséges üzemeltetés kompenzálását célzó, a szolgáltatás megszervezéséért felelős önkormányzatoknak nyújtott pályázati támogatás összegét 2014 elején közel két és félszeresére kellett emelni.
A hulladékgazdálkodóknál tehát már az elmúlt években is voltak problémák, most éppen több mint 80 zempléni települést önthet el a szemét, feltéve, ha nem születik valamilyen gyors megállapodás a közműszolgáltatást végző cég és a helyi önkormányzatok között.
Több ügyben erősen bírálja a kormányt
Mi is számtalanszor megírtuk, hogy a paksi erőmű jelenlegi formájában még viccből sem nevezhető az évszázad befektetésének. Illés szavaival, ez a projekt lehet a Fidesz Bős-Nagymarosa. Mégis, amikor a Parlamentben szavazásra került a sor, Illés egyszerűen nem volt jelen ahelyett, hogy véleményét vállalja a pártjával szemben.
"Azért tudnak hencegni azzal, hogy 11 kilowattóra óránként, mert a biztosítás, ha valódi lenne, akkor 30-35 forint lenne kilowattóránként az ott megtermelt energia ára. Ha bezárják egyszer az atomerőművet, akkor a bontás költsége olyan irdatlan összeg, amit most kellene felhalmozni, de ezt sem teszik. Azért tudnak hencegni az alacsony atomerőmű-árral, mert a mostani árba se a biztosítás, se az őrzés-védelem, se a bontás költsége nincs bekalkulálva" - mondta Illés Zoltán 2015. január 18-án.
A mobilgát ügyében is erős bírálatot fogalmazott meg az ex-államtitkár, noha korábban közel sem ekkora vehemenciával szólalt fel az ügyben. Jelenlegi érvelése szerint az ártérben épült szállodák és lakóparkok tulajdonosainak érdeke mutatkozik meg. Szerinte a talajvíz akkor is elöntené a területet, ha a mobilgát felépülne, valamint a 8 milliárdos költség pár száz méterrel feljebb már 4 milliárd forintból megúszható lenne.
"Telekspekuláció állhat a Duna-partra tervezett mobilgát terve mögött, amit harmadszorra próbál átvinni Tarlós István és csapata" - mondta Illés Zoltán.
Szakad a plafon - a bársonyszék vonzásában
Illés Zoltán a környezetpolitikában megkerülhetetlen, szakértelmét még ellenfelei sem vitatják. A legnagyobb probléma mégis, hogy végül feladta elvét, hogy kiáll az általa képviselt ügyek mellett. Ennek mélypontja a paksi bővítés felelős és egyértelmű elutasításának hiánya volt. Mindez pedig társult pökhendiségével, amely egykori titkárnőjének pályáztatás nélküli igazgatói kinevezésében és vagyonnyilatkozatainak tartalmában könnyen tettenérhető: 1998 óta, amikor először lett képviselő, mindig ugyanúgy tölti ki a nyilatkozatot: akkor "beírt egy számot", amit azóta évről évre automatikusan átmásol. Nem azért, mert annyira gazdag, hanem mert "az örökös időhiány miatt figyelmetlen".
Mindezek tudatában pedig hiába nem ért egyet Paks II.-vel, vagy ostorozza a napelemeket sújtó termékdíjat, vagy sejt ingatlanspekulációt a római-parti mobilgát ügyében, az elmúlt négy évben ugyanúgy asszisztált a Fidesz legkínosabb törvényeinek elfogadásához, mint bármelyik párttársa, mandátumának lejárta után pedig már vajmi keveset tehet az ügyekért, amelyekért addig (karcosabban) harcolhatott volna.
