2015. február 6-a egész biztosan hosszú ideig emlékezetes nap marad. A felszín alatt évek óta lappangó, azonban egyre gyakrabban napvilágot látó ellentétek ezen a napon torkollottak nyílt háborúba Orbán Viktor és Simicska Lajos között. Azt talán sohasem tudjuk meg, hogy mi volt az utolsó csepp a pohárban. (A reklámadó? A Népszavának adott interjú? Simicska állítólagos utasításai?)
Az viszont biztosnak látszik, hogy bármi is gyújtotta meg a kanócot, az első komolyabb ütést a miniszterelnök vitte be, ahogy e pillanatban ő látszik esélyesebbnek a végső győzelemre is. Ostobaság lenne azonban lebecsülni „a legokosabbat közülük”, pláne, hogy az igazi harc csak most kezdődött el.
Forrás: bzandthetotalwasteoftime.tumblr
Pénteken robbant a hír: az elmúlt időszakban egyre nyilvánvalóbb ellentétek Orbán Viktor miniszterelnök és a legfontosabb oligarchája szövetségese között egy pillanat alatt nyílt csatározásba torkollott. Az elmúlt napok megkerülhetetlen témájává vált az Orbán-Simicska háború, ezért mi csak egy áttekintő táblázatban mutatjuk be az eseményeket:
Kétfrontos háború
Bár a feszültség folyamatosan nőtt az elmúlt években a korábbi szövetségesek között, a konfliktus 2014 tavaszára mélyült el. A háborút a szereplők két fronton vívták: a személyzeti politika, illetve a gazdasági érdekek mentén. Orbán Viktor szépen elkezdte megtisztítani kormányát a Simicskához hű emberektől. Felszámolták az NFÜ-t, ahonnan már korábban menesztették Petykó Zoltánt, a Közgép felügyelőbizottságának korábbi elnökét. Az uniós pénzek elosztását Lázár János vette át. A Miniszterelnökségről Győri Tibor (korábban Mahir), a fejlesztési minisztériumból Schváb Zoltán (Közgép) kényszerült távozni. A tárca élére Németh Lászlóné helyett Seszták Miklós került, aki átalakította a minisztériumok beszerzéseit és leállíttatta a szerződéskötéseket. Mindennek jól látható hatása volt az államigazgatás működésére is: zavar, fejetlenség, bénultság jellemezte a III. Orbán-kormány első hónapjait.
Forrás: repavalleszurtnyul.tumblr
A másik fronton a MET-ügy, Paks II., a nagy közútépítő cégeket visszamenőlegesen sújtó különadó terve, az agrártámogatási rendszer átalakítása, és persze a reklámadó mélyítette tovább az ellentéteket:
Politikacsinálás vagy pénzcsinálás?
A Simicskát ismerők szerint kormányzati befolyásának elvesztése sokkal jobban fáj neki, mint gazdasági érdekeinek sérelme: „Itt a Lajos fideszes világon belüli pozíciójáról, befolyásáról van szó.” Az biztos, hogy Simicskát nem csak a pénzcsinálás érdekelte. Egy fideszes politikus szavait idézve: „Lajosnak szenvedélyévé lett a politikacsinálás”. Azt is hozzátette, ezekből a beszélgetésekből azt szűrte le, hogy a korábban megjelent írások alapján kialakult képpel ellentétben Simicska nemcsak a saját üzleti érdekeit nézi, hanem „a közjó is ott van a gondolkodásában”.
Ennek megfelelően hitelesnek tűnik, amikor Simicska arról beszél, hogy nem egy új diktatúra kialakításában vállalt partnerséget, miként az is, hogy nem nézi jó szemmel Orbán oroszbarát kül- és energiapolitikáját. Mielőtt azonban még a demokrácia és a sajtószabadság felkent harcosaként tekintenénk rá, jobb, ha nem felejtünk el pár dolgot.
A Közgép mindent vitt
A boldog együttműködés évei alatt a hozzá köthető cégek a magyar közbeszerzések egyik legnagyobb nyerteseivé váltak. Csak a Közgép 2010-ben és 2011-ben 200 milliárd forintnyi közbeszerzést nyert el a különböző állami építkezési beruházásokból. 2013-ra gyakorlatilag verhetetlenné vált a cég: mindössze egyetlen év alatt 432 milliárd forint értékben nyert el állami megbízásokat. (Ez napi 1.18 milliárdot jelent.) Tavaly ugyan némiképp szerényebb összeget (egyedüliként 6 konzorciumban 87 milliárd forint) nyert el, de még így is a legsikeresebb cég volt - már ami a nyertes közbeszerzéseket illeti.
A Simicska-birodalom zászlóshajója még mindig nem esett ki a pikszisből. Igaz ugyan, hogy messze nem közelíti meg a 2013-ban elnyert 438 milliárd forintot, de a Közgép továbbra is nyertesként kerül ki több közbeszerzésből.
Hirtelen feltámadt lelkiismeret
Miközben elég jól ment a szekér és a megfelelő helyeken a megfelelő emberek ültek, Simicska szemét valahogy nem igazán szúrta sem a demokratikus intézmények szétrombolása, sem a sajtószabadság sárba tiprása. Akár tetszik, akár nem, az Orbán-rendszer legnagyobb hatalmú oligarchája volt, hosszú éveken át. Olyannyira - és talán itt hibázott -, hogy hatalma már Orbán Viktor számára is terhessé vált:
„Folyamatosan érkeztek hozzá jelzések, hogy a miniszterek, államtitkárok egyeztetnek a gazdasági holdudvarral, és arra is volt példa, hogy ezekről utólag értesült. Zavarta, hogy egy idő után természetesnek vették a kormányzatban, hogy ki kell kérni Lajosék véleményét.”
Márpedig nem jó összeveszni Orbán Viktorral. Jól tudjuk, mit gondol az ellenfelekről:
„Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed.”
Hogyan tovább?
Bár az első ütést most Orbán Viktor vitte be, butaság lenne azt feltételezni, hogy Simicska bedobja a kesztyűt. A nyílt háború első napját követően máris új, a Közgép érdekeltségében lévő cég alakult. A társaság igazgatóságában az anyavállalat vezérkara van jelen, így Nyerges Zsolt Közgép-elnök és Német Miklós vezérigazgató.
Forrás: Átlátszó
Átláthatatlan céghálózatának köszönhetően Simicskának elég pénze van ahhoz, hogy a hozzá köthető médiumok tovább üzemelhessenek, bár az is tény, hogy állami támogatás nélkül fennmaradásuk ideje véges. Teljes pálfordulásra felesleges számítani (nem csak a törzsközönség elvesztése miatt), de nyilván felerősödnek a kormányzati döntéseket kritizáló hangok.
Az sem valószínű, hogy a két szemben álló fél információkat szivárogtatna ki egymásról. Abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy mindketten túl sokat tudnak a másikról. Az viszont jó kérdés, hogy egy ilyen szoros politikai és gazdasági szövetség felbomlásának milyen következményei lehetnek az ország szempontjából.
Végezetül még mindig benne van a pakliban, hogy rendezik soraikat és kibékülnek. Meglehetősen sok racionális érv szól emellett a szcenárió mellett, és korábban is volt már rá példa, hogy Orbán Viktor megbocsátott olyanoknak, akik közel álltak hozzá (pl. Áder, Rogán). Az persze kérdés, hogy Simicska Lajos mennyire elnéző, és képes lenne-e túltenni magát (a saját bevallása szerint) Orbán személyével és politikájával kapcsolatos csalódásán. Figyelembe véve az ügy eddigi pályáját mi úgy látjuk, erre egyre kevesebb az esély.