A magyar kormány megítélése az elmúlt években sokat romlott külföldön. Az elmúlt egy évben eggyel nagyobb sebességbe kapcsolt elszigetelődésünk, köszönhetően a teljesen félreértelmezett keleti nyitásnak és az oroszbarát politikának.
Magyarország pont akkor kötött hosszú távú üzleti kapcsolatokat az oroszokkal, amikor azok megsértették Ukrajna területi szuverenitását, kirobbantva egy újabb hidegháború közeli helyzetet. Miközben a lengyelek és a balti államok (tehát közvetlen szövetségeink) szankciókat sürgettek az orosz agresszió miatt, a magyar kormány inkább azon tevékenykedett, hogy ezek a szankciók minél enyhébbek legyenek.
Az örök magyar-lengyel barátság már korábban is nagyon törékeny volt, Putyin látogatása után viszont valami megváltozott. Hiába járt Orbán Viktor kanosszát a lengyeleknél, nagyon hűvös fogadtatásban volt része, és azóta is több kritikákat fogalmaztak meg a magyar kormánnyal szemben. A Navracsics Tibor, majd Szijjártó Péter vezette külpolitika összeomlóban van, mert a keleti nyitásnak semmilyen pozitív hozama nem volt, sőt, energiapolitikánkat még inkább függővé tettük az oroszoktól, miközben nyugati szövetségeinktől egyre jobban eltávolodtunk, ami egyértelműen nem érdeke Magyarországnak.
Megbukott a keleti nyitás
Ahogy azt már tavaly is megírtuk, Szijjártó Péter hiába kilincselt rengeteg ázsiai országban, külgazdasági szempontból valódi áttörést nem sikerült elérnie. Ebben semmi meglepő nincsen, hiszen lokális szempontból a legtöbb ilyen ország annyira távol helyezkedik el tőlünk, hogy érdemi külkereskedelmet nem lehet folytatni velük, már csak a tranzit útvonalak hiánya, illetve ebből adódóan a drága szállítmányozás miatt is. A grafikonból ezen túl az is kiolvasható, hogy exportunk és importunk is csökkent 2010 óta a keleti nyitás célországaival.
Külgazdasági szempontból az oroszokat nem lehet megkerülni, hiszen számos hazai vállalatnak van érdekeltsége Oroszországban. De bármennyire is nagy ország Oroszország, kereskedelmünk egyértelműen az Uniótól függ, azon belül is elsősorban Németországtól. A külkereskedelmi diverzitás növelése fontos, azonban mindenkiben felmerülhet a kérdés, hogy mit adna nekünk Oroszország?
Az orosz gazdaság ismét válságban van, ennek egyik kiváltó oka, hogy az ország gazdasága nagyon aszimmetrikus, és elsősorban a területén található ásványkincsekre van utalva. Az olaj nemzetközi árának bezuhanása jól láthatóan betett az orosz gazdaságnak, sokkal jobban, mint az uniós szankciók. Mivel látványos átalakulása nem várható a közeljövőben, így a magyar-orosz gazdasági kapcsolatokban továbbra is az energiapolitika lesz a meghatározó, itt viszont már megkérdőjelezhető az a döntés, hogy még inkább az oroszoktól szeretnénk függeni.
Paks II. számos vita tárgyát képzi, ráadásul ha az orosz-ukrán válság eszkalálódik, akkor szinte biztosra vehető, hogy az Unió meg fogja fúrni a beruházást. Márpedig az orosz agresszió egyáltalán nem csitult, annak ellenére, hogy elvileg tűzszünet van.
A keleti nyitás, és ezen belül a Moszkvához való közeledés ráadásul pont a legrosszabbkor lépett újabb szakaszába, hiszen amikor Magyarország hosszú távú szerződéseket kötött az oroszokkal, azok éppen megsértették Ukrajna területi szuverenitását, amit sem az EU, sem az USA nem hagyhatott szó nélkül.
Elszigetelődés jelei
A magyar külpolitika egyáltalán nem ismerte fel a hibás lépéseket, ráadásul az illiberális állammal kapcsolatos orbáni gondolatok kiverték a biztosítékot minden szövetségesünknél. A kritikák pedig felerősödtek még konzervatív oldalról is.
A legnagyobb probléma azonban nem az illiberális állam építése volt, hanem az orosz lobbi felerősödése Magyarországon, hiszen 2014 második fele már arról szólt, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió újabb és újabb szankciókat fogadott el a fokozódó orosz-ukrán konfliktus miatt. Magyarországon azonban hintapolitikát folytatott: bár a szankciókat nem vétóztuk meg, mégis a magyar fél kommunikációs téren a szankciók ellen állt ki, ráadásul Ukrajna területi szuverenitása mellett sem léptünk fel kellő eréllyel.
Miközben a lengyelek vagy a balti államok érthető okból erős oroszellenes retorikát folytattak, addig a magyar külpolitika elhatárolódott ettől, ezzel saját szövetségeinek fordított hátat. Miközben Közép-Európában felerősödött az atlantizmus, addig Magyarország ijesztően egyedül maradt külpolitikájával, amelynek jelei megmutatkoztak:
- Bár nem vagyunk hívei a konspirációs elméleteknek, azonban az amerikai kitiltási botrány időzítése nagyon összecseng a magyar-orosz barátság megerősödésével. Logikus, hogy az USA szemét szúrja, ha egy NATO tagország túlzottan függővé teszi magát az oroszoktól, itt elsősorban Paks II.-re érdemes gondolni. És az sem tetszhetett az amerikainak, hogy Magyarország az enyhébb szankciók mellett tette le a voksot.
- McCain szenátor kritikájára érdemes odafigyelni, hiszen a republikánusok korábban Orbán szövetségének számítottak.
- Az Unió irányából is számos kritika érte Magyarországot, bár ez már megszokottá vált az elmúlt 4 évben az antidemokratikus lépések miatt.
- Ami viszont nagyon aggasztó, hogy Magyarország amúgy sem erős külpolitikai súlya tovább csökkent az elmúlt időszakban: a cseh-szlovák-osztrák együttműködési fórum, a slavkovi háromszög miatt idővel a V4-csoport egyre inkább eljelentéktelenedik, a lengyelek pedig a németekkel és a franciákkal szeretnének szorosabb kapcsolatot kiépíteni. Magyarország tehát könnyen egyedül maradhat, elveszítve minden stratégiai szerepét.
Lengyel barátság vége?
Putyin látogatása pedig tovább rontotta a helyzetet. Putyin számára pozitív volt a látogatás, hiszen egyfajta legitimitást szerzett azáltal, hogy fogadták egy uniós országban: "lám mégsem annyira rossz a kapcsolatunk az Európai Unióval". Magyarországnak viszont egyáltalán nem kedvezett a látogatás, hiszen ismét szembe mentünk a szövetségesi politikával (a helyzetet csak tovább rontja, hogy Orbán Viktor elvileg elfogadta Putyin meghívását).
Bár a kormányfő a látogatás után tűzoltásba kezdett, hűvös fogadtatásban volt része. A lengyelek már tavaly sem örültek annak, hogy a magyar kormány az oroszokhoz közeledik, Putyin látogatása végleg kiverte a biztosítékot, és eddig nem látott kritikákat fogalmaztak meg Lengyelországban a magyar kormánnyal szemben.
Ez azért fontos, mert eddig Orbán Viktor első számú szövetségesének számítottak a lengyelek, különösképpen Jaroslaw Kaczynski, aki most fogadni sem volt hajlandó a miniszterelnököt. Ennek egyértelmű oka a hibás magyar külpolitika, a keleti nyitás, és ezen belül is az orosz félhez való közeledés. Ha nagyon finoman szeretnénk fogalmazni, a magyar külpolitika gyakorlatilag belerúgott a lengyelekbe, amelynek meglett az eredménye.
Orbán Viktor, hibás és félreértelmezett külpolitikája miatt, egyik legfőbb szövetségesét veszthette el, de mi magyarok sem örülhetünk az egyre nagyobb elszigetelődésnek, hiszen ez gazdasági szempontból mindenképpen hátrányos az ország számára.
Szijjártó rossz döntés volt
A tévúton járó külpolitika mozgatórugója, hogy a 2014-es győzelem után hozzá nem értő emberek kerültek a külpolitika élére. Navracsics Tibor sem villogott, és már az ő idejében megkezdődött a szakértői apparátus leépítése. Szijjártó Péter viszont maga a hozzá nem értés. Miután átvette a tárcát hatalmas leépítésekbe kezdett, saját embereit (futsal csapattársait) ültette vezetői pozíciókba, akiknek fogalmuk sincs a külpolitika működéséről. De maga a miniszter sem tudta átlátni a helyzetet, ami nem meglepő egy olyan politikustól, aki az elmúlt években leginkább keleti illiberális államokban kilincselt pénzért ahelyett, hogy nyugati szövetségeinknél szedett volna fel némi tudást.
Mivel a friss külpolitikai vezetés képtelen volt időben felismerni, hogy Magyarország rossz úton jár, ezért nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az inkompetenciának nagy szerepe volt abban, hogy hazánk egyre jobban elszigetelődött a nyugat és kelet-európai szövetségesektől. A felismerés nagy valószínűséggel későn jöhetett, így Orbán Viktor már hiába próbált kanosszát járni a lengyeleknél, útját egyértelműen kudarcként lehet elkönyvelni.
Kérdés, hogy mit hoz a jövő: vajon lesz-e elég bátorsága a kormányfőnek kompetens, az atlantista vonalat képviselő szakembert ültetnie a tárca élére, vagy továbbra is kiáll (ha csak jelképesen is) a teljes csőd mellett, amit Szijjártó Péter képvisel. Ha lesz is változás, a tűzoltás nem egyik hónapról a másikra fog végbemenni. Még 180 fokos fordulat mellett is nagyon sok víznek kell lefolynia a Dunán ahhoz, hogy sikerüljön rendezni kapcsolatainkat szövetségeinkkel. Már amennyiben még nem késő.
