A szegedi Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium átnevezési kálváriájával a magyar kormány ismét egy olyan, eszméletlenül fontos és sürgős teljesen értelmetlen ügyet karolt fel, amelyben végre tét nélkül bizonyíthatja, hogy mennyire antikommunista. Az intézmény átnevezését eredetileg a jobbikos Szávay István vetette fel, a KDNP-s Rétvári államtitkár pedig kapva kapott az alkalmon, hogy elmondja, szerinte sem elfogadható az elnevezés.
A tények: Ságvári Endre valóban kommunista volt, azonban azokhoz a kevés antifasisztákhoz tartozott, akik fegyverrel ellenálltak 1944 júliusában az államhatalom ellen. Mivel letartóztatási kísérlet közben az életét veszítette, értelemszerűen nem lehetett szerepe a második világháború utáni kommunista rendszer kiépítésében.
A szegedi gimnázium azonban nem is Ságvári személye miatt ragaszkodik eredeti nevéhez. A tanárok, az egykori és a jelenlegi diákok, valamint sok szegedi számára a Ságvári név már nem az antifasiszta ellenállót jelenti, akiből a kommunizmus ikont csinált, hanem egy erős márkanevet. A jelenlegi és az egykori diákok tiltakozó Facebook-oldalt indítottak, amelyhez több mint tízezren csatlakoztak. A Fidesz-KDNP úgy látszik, mindenáron az antikommunista elkötelezettségét szeretné bizonyítani, pedig ahhoz elég lenne rendezni az ügynökkérdést, vagy legalább lenne következetes annyira, hogy ne alkalmazzon a kormányban egykori III/II-es ügynököket.
Rétvári felkarolja a jobbikos javaslatot
"Személyes véleményem és a hatályos jogszabályok szerint sem elfogadható, ha Ságvári Endréről állami köznevelési intézmény van elnevezve, különös tekintettel a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Történettudományi Intézetének az utcanév-változtatások során Ságvári Endréről kialakított egyértelmű állásfoglalását követően" – írta Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára Szávay István jobbikos képviselő kérdésére válaszolva, amelyet a Magyar Hírlap online idézett fel.
A törvényi változtatások miatt 2013 óta közterület, 2014 januárjától pedig már cég, civil szervezet, sajtótermék és közintézmény sem viselheti olyan személy nevét, aki a 20. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában vezető szerepet töltött be. A tilalmi rendelkezés szerint kétes esetekben az MTA állásfoglalása alapján kell eljárni. Ságvári nevének használatát az MTA a "nem javasolt" kategóriába sorolta.
Ámde. Az MTA-ra 2013-ban a politika kényszerítette rá az ítélkező szerepet, állásfoglalásuk nem csak a politikai jellegű szerepvállalás, de belső ellentmondásai miatt is erősen vitatott. Ságvári fő bűne e szerint az, hogy neve később a kommunista áldozatvállalás jelképe lett. Ságvárit tehát a halála után történtek, a kommunista emlékezetpolitika miatt marasztalták el. Az 1944-ben a letartóztatására érkező csendőrökkel kialakult tűzpárbajban meghalt fiatal kommunistát az államszocializmus emelte be panteonjába, teremtette meg a kultuszát mozi- és diafilmmel, úttörődallal, róla elnevezett ligettel, utcákkal és iskolákkal, köztük a szegedi elit gimnáziummal.
Ságvári valódi "bűne" elviekben az volt, hogy 1944 júliusában nem engedte, hogy a csendőrök elfogják. Tekintve, hogy kommunista volt és zsidó, nem kell nagyon találgatni, hogy milyen sors várt volna rá, ha ellenállás nélkül megadja magát. A jobboldalon sokan a csendőrökkel szembeszálló Ságvárit egyszerű terroristának bélyegzik. A fegyveres ellenállás és a terrorizmus összemosói nem veszik figyelembe a fennálló rezsim jellegét, mintha a hatalomnak való engedelmeskedés minden korban elemi állampolgári kötelesség lenne. A valóságban Ságvári letartóztatásakor, 1944 nyarára már elvitték és nagyrészt legyilkolták a teljes vidéki zsidóságot csecsemőtől az aggastyánig. Ahogy az index.hu írta a Ságváriról szóló cikkében: az ellenállás morális kötelesség volt, nem terrorizmus.
Ezen kívül más miatt is visszás a Fidesz részéről, hogy ennyire harcol Ságvári személye ellen. A kormánypárt által erőltetett történelemszemlélet szerint Magyarország 1944. március 19-én elvesztette teljes szuverenitását, a német nemzetiszocialista hadigépezet megszállta a hazai közigazgatást. Többek között ezt hirdeti az Alaptörvényünk, illetve a budapesti Szabadság térre elhelyezett német megszállás emlékmű is. Ha hihetünk azoknak, akik éppen átneveztetnék az iskolát, akkor a magyar államapparátus a németnek az alárendelt akarat nélküli bábja volt Ságvári halálakor. Az ifjú antifasiszta tehát ily módon a németeket kiszolgáló hatalmi apparátus tagjaira emelt fegyvert, nem pedig a független magyar állam törvényes képviselőire.
Kommunisták, kommunisták mindenütt!
Ha a Fidesz mindenáron az antikommunista elkötelezettségét szeretné bizonyítani, akkor esetleg egyszer és mindenkorra rendezhetné az ügynökkérdést, vagy legalább lenne következetes annyira, hogy ne alkalmazzon a kormányban egykori III/II-es ügynököket. Csak emlékeztetőül: mára a Fidesz maradt az egyetlen parlamenti párt, amely nem kívánja nyilvánosságra hozni az ügynökaktákat, Simicska pedig már Orbánt is megvádolta, hogy jelentett róla.
Mi lesz veled, Ságvári?
Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem rektora 2013-ban a mellett foglalt állást, hogy a gimnázium nevéből csak az Endrét kellene száműzni, a Ságvári az évtizedek alatt ugyanis "védjegye" lett az intézménynek. A Ságvári-kultusz nagyjából eltűnt a rendszerváltáskor, de közterületek és intézmények tovább viselték az antifasiszta ellenálló nevét. Mint az a szegedi gimnázium nevének megtartásáért indított, 10 ezer tagú Facebook csoport kommentjeiből is elég jól látszik, a legtöbb embernek ma már nem az érdekes, hogy ki is volt pontosan Ságvári, sokkal inkább a névhez ragaszkodnak, amelyet az iskola értékké formált, ez fontos nekik.
A legjobb az lenne, ha az iskola tanárai, illetve a tanulók és a szülők közösen dönthetnének az intézmény nevéről. A vita jelenlegi állása szerint a kormány még véletlenül sem fog ennek teret engedni.
