A „rezsiháború” miatt csupán idén több mint 100 milliárd forint adóbevételtől esik el az államkassza, amelyet a kormány az adóterhek növelésével pótol, nem is kicsit. Ha a megnövekedett lakossági adóterheket és a rezsicsökkentés miatti lakossági megtakarításokat összevetjük, nem várt eredmény kapunk. 2013 óta a megnövekedett adóterhek miatt összességében csaknem 140 milliárd forinttal kevesebb maradt a háztartásoknál, mint a rezsiharc előtti években.
A lakosság tehát veszített a kampányterméken, de mi a helyzet a szolgáltatókkal? Rosszabb helyzetben vannak , mint az elmúlt években bármikor. A leszorított hatósági árak miatt a szemétszállítók, az áramszolgáltatók és a kéményseprők is gyakorlatilag tönkremennek. A rezsiharc már korábban is szedett áldozatokat: a vidéki „vizes” cégek bevétele drámaian csökkent, a távfűtő vállalatoknak mintegy 60 milliárdos kompenzációt kellett fizetni, nehogy becsődöljenek, a kéményseprőknél is súlyos ellátási gondok jelentkeztek. A hulladékgazdálkodóknál már az elmúlt években is voltak problémák. A helyzet mostanra még tovább súlyosbodott.
Rezsicsökkentés: a baj az alapoknál van
A II. Orbán-kormány bevezette a hatósági árazást, amelynek keretében a piaci folyamatok alakulása helyett a fejlesztési miniszter személyes, politikai döntésén múlik a lakossági energiaszolgáltatás árszintje (nem pedig a világpiaci áraktól teszik függővé, ahogy az az Unióban megszokott). Ezzel együtt a rezsicsökkentés egyik legfőbb problémája, hogy semmibe veszi a közgazdaságtan alapfogalmait.
Alapvető ugyanis, hogy egy jószág fogyasztásának mértékét befolyásolja annak ára, tehát az alacsonyabb ár ösztönzőleg hat a fogyasztásra. Az intézkedés, a takarékosság helyett tehát pazarláshoz vezet, de ez nem minden. A csökkentés alanyi jogon jár minden lakossági fogyasztónak, függetlenül annak anyagi helyzettől, illetve a fogyasztás mértékétől. A gyakorlatban tehát nagyobb lesz azon rétegek megtakarítása, akiknek nagyobb az éves fogyasztása, ez pedig leginkább lakásméret-függő.
A közgazdasági szemponton túl a rezsicsökkentés szociális alapon is tévút. Egy szolidaritási alapon nyugvó, alsóbb társadalmi rétegeket célzó támogatási rendszer szükségessége valószínűleg indokolható lett volna, ellentétben a bevezetett egyetemes támogatással. Ez ugyanis nem szolgált másra, csupán a választások előtti „szavazatvásárlásra”. Politikailag viszont a fegyver bevált, nagy szerepe volt a Fidesz hatalmon tartásában.
A gazdagabbak számára aránytalanul többet juttató rezsicsökkentés azonban (az Orbán-kormány sok más intézkedésével egyetemben) csak tovább mélyítette a szegények és a gazdagok közötti óriási szakadékot.
Az Energiaklub nemrégiben hívta fel arra a figyelmet, hogy a rezsicsökkentés miatt kiesett milliárdok bizony nem maradtak az embereknél. A kormány a háztartásoktól kb. 480 milliárd forinttal több adót szedett be 2013-2014-ben, mint az azelőtti években, ennyivel haladták meg a befizetések összesen az azelőtti évek befizetéseit. A MEKH szerint a rezsicsökkentés 334 milliárd forint megtakarítást eredményezett a lakossági fogyasztóknál 2013 óta. Ha azonban ezt az adatot kivonjuk a háztartásoktól beszedett adókból, az adók még mindig 137.5 milliárd forinttal haladják meg a rezsiharc előtti befizetéseket.
Tehát a háztartások összességében csaknem 140 milliárd forinttal kevesebbet takarítottak meg a rezsicsökkentéssel, mint amennyivel nőttek az adóterheik az utóbbi 2 évben. Mindeközben ráadásul a szolgáltatók is egyre rosszabb helyzetbe kerülnek.
Forrás: mekh.hu
Tönkremenő gázszolgáltatók
A gázszolgáltatók a rezsicsökkentés és a különadók miatt mostanra annyira veszteségesek lettek, hogy menekülnek az egyetemes szolgáltatói piacról. Extraprofit helyett a gázszolgáltatóknak ugyanis ezen a piacon csupán vesztesége van. A 600 ezer ügyfelet kiszolgáló Főgázt az állam már felvásárolta, a 750 ezres ügyfélkörrel rendelkező GDF Suez és a 650 ezer ügyféllel rendelkező E.On is visszaadta az engedélyét. A legnagyobb szolgáltató, az 1,2 millió lakossági ügyféllel rendelkező Tigáz még kitart, bár az utóbbi két évben több tízmilliárdos veszteséget halmozott fel, döntően a piacot alapjaiban felforgató kormányzati intézkedésekből fakadóan.
Fontos megemlíteni, hogy a gázszolgáltatóknak eddig sem az egyetemes szolgáltatásból keletkezett hasznuk, hanem sokkal inkább az ipari fogyasztók piacán tudtak profitot realizálni. Az ipari fogyasztóiktól most sem válnak meg, az állam pont a veszteséges részlegeket vásárolta fel az új nonprofit rezsicégnek. Az Európai Bizottság egyébként pár hete indított kötelezettségszegési eljárást, többek közt azért, mert a magyar rendszerben az árszabályozó hatóság (Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal) helyett a hatósági árakat tulajdonképpen a kormány határozza meg.
A kormány vágyálma, a nonprofit alapon működő rezsiszolgáltató a gázszektorban már valóság: az Első Nemzeti Közműszolgáltató Zrt. veszi át a veszteséges cégektől az ügyfeleket és az adósságot. Mostantól tehát adóforintokból pótolhatja majd az állam a döntően jogszabályi környezet miatt katasztrofális veszteségekkel működő egyetemes szolgáltatási szegmens veszteségeit. Mindeközben az energiahatékonyság ügye semmit sem halad majd előre, sőt konzerválódik a jelenlegi pazarló energiafelhasználási rendszer, amelyben egyre messzebb kerül egymástól a hatósági ár és a tényleges világpiaci ár. A történet innen pedig már mindenkinek ismerős lehet, pár évtizeddel ezelőttről.
Hulladékgazdálkodás: háromszoros drágulás, káosz és óriási visszaesés az újrahasznosításban
A kormánynak mára a hazai, 15 év alatt kiépült hulladékgazdálkodási rendszert is sikerült teljesen lerombolni. A régi, problémákkal küzdő, de működő rendszert ugyanolyan eszközökkel verték szét korábban, mint amellyel most a gázpiacot szántják be. A korábban működő cégek helyett a hulladékbizniszben is pénzt láttak, és Illés Zoltán akkori államtitkár vezetésével 2011-ben létrehozták a központosított állami szuper szolgáltatót.
Az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség (OHÜ) ezután utólag írta ki a mutyigyanús közbeszerzési pályázatokat a hulladékbegyűjtésre, a szervezet vezetője pedig volt cégét bízta meg tanácsadással. A rezsicsökkentés és a szétbarmolt rendszer miatt jelenleg az egész iparág háromszor drágábban működik, miközben az áremelési tilalom miatt sorra jutnak csődközelbe a hulladékgazdálkodással foglalkozó közszolgáltatók. Eközben pedig az egész rendszer egyik kulcsindikátora, az újrahasznosítás mértéke is drámaian csökkent az elmúlt években az átalakításokból fakadóan.
A gödöllői Zöld-Híd már nem tudja kifizetni a munkavállalóit, ha a NAV inkasszózza őket, akkor a heteken belül becsődölnek. De nem ők az egyetlenek. A gazdasági értelemben teljesen átgondolatlan (ámde rövid távú szavazatszerzésre kitűnően alkalmas) kormányzati politika eredményeképpen mintegy 300 településen kellett úgynevezett kényszerszolgáltatót kijelölnie a katasztrófavédelmi hatóságnak.
A díjkorlátozások és az államosítások következtében ugyanis sorra mentek csődbe a szemétszállító vállalatok, s emiatt számos településen átmenetileg leállt a szemétszállítási szolgáltatás. Többek között a kormány rezsicsökkentési kényszere miatt januárban a Zempléni Hulladékkezelési Közszolgáltató Nonprofit Kft. (ZHK) került a működőképesség határára.
A kéményseprő cégek is lehúzhatják a rolót
A kormány új javaslata szerint a lakossági kéményseprő szolgáltatás teljes egészében a katasztrófavédelemhez kerülne. Ez már önmagában is sokat mond az ágazat állapotáról, azonban még érdekesebb, hogy erre miért van szükség.
A kéményseprők helyzete az utóbbi években szintén a rezsicsökkentés miatt vált válságossá, csökkenteniük kellett az áraikat, amiért a kormány semmiféle kompenzációt nem kínált nekik. Az adminisztrációs terheik eközben nőttek, mostanra a szolgáltatási zavarok rendszerszintűvé váltak, ami tűz és életveszélyes - ezért a kormány egyszerűen a katasztrófavédelembe terelné az ellehetetlenült kéményseprőket.
