Magyarország a külföldi vesztegetés elleni egyezményt korlátozottan végrehajtó országok csoportjába tartozik. Ráadásul már harmadik éve nem javít a helyezésén, a kormány uganis azóta semmit sem teljesített a korrupció elleni harcban tett OECD-s vállalásaiból – derül ki Transparency International (TI) augusztus végén megjelent tanulmányából. A korrupcióellenes szervezet berlini központjának az írásából az is kiolvasható, hogy idehaza erősen megkérdőjelezhető a rendőrség és az ügyészség függetlensége.
Mondjuk ez nem is csoda, hiszen - ahogy a tanulmányban is szerepel – a legfőbb ügyész (aki korábban fideszes országgyűlési képviselő volt) meghatározó befolyást gyakorolhat a nyomozásokra, szinte korlátlanul sakkozhat az ügyekkel. Az is tény, hogy 2010 óta a korrupcióval kapcsolatos feljelentések száma a felére-harmadára csökkent. Továbbá Polt Péter kinevezése után háromszorosára nőtt a feljelentések elutasításának aránya, ha pedig mégis indult nyomozás, azt kétszer gyakrabban szüntették meg.
Ha mindez nem lenne elég, a kormány nemrég tett rá még egy lapáttal, hogy hazánk az elkövetkező években is „előkelően hátul” szerepelhessen a TI korrupciós listáján. Októbertől ugyanis úgy módosul a közérdekű adatigénylés rendszere, hogy technikai akadályokkal és megnövelt tranzakciós költéséggel nehezítik a korrupció leleplezésének a lehetőségét. Mindezek alapján nyugodtan leírható Lázár szavaival: a Fidesz igenis kiskirályok módjára lopja szét az országot, a tisztakezűségnek nyoma sincsen.
A Transparency International tanulmánya szerint lesújtó a korrupciós helyzet a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) országaiban. Magyarország a külföldi vesztegetés elleni egyezményt korlátozottan végrehajtó országok csoportjába tartozik, és már harmadik éve nem javít a helyezésén.
A külföldi befektetési korrupciót tiltó egyezmény végrehajtását felmérő tanulmány Magyarországra vonatkozó fejezete arra mutat rá, hogy a jogszabályok nem zárják ki a bűnüldözés politikai befolyásolásának lehetőségét. Megkérdőjelezhető a vesztegetések üldözésében kulcsszerepet játszó rendőrség és ügyészség szakmai függetlensége.
Polt Péter esete
A lesújtó korrupcióellenes eredmények egyik fő okozója nem más, mint a jelenlegi legfőbb ügyész, korábban fideszes országgyűlési képviselő: Polt Péter. Már az is rossz szájízt okozhat, hogy az elviekben független intézmény elnöke együtt szotyizgat szurkol a miniszterelnökkel a focimeccseken a VIP-páholy kellős közepén, de személyes élete önmagában nem lehetne az aggályok forrása. Sokkal nagyobb baj, hogy hiába buherál mindegyik vezető tisztségben lévő fideszes politikus „családi összefogás” segítségével szerzett ingatlanokat, a legfőbb ügyész a füle botját sem mozdította erre az elmúlt időkben, pedig ez kutya kötelessége lenne.
Az Átlátszó oknyomozó portál kiderítette, hogy 2010 óta a korrupcióval kapcsolatos feljelentések száma a felére-harmadára csökkent, ami többek között azért lehetséges, mert az ellenzéki politikusok és az állampolgárok nem is látják már értelmét annak, hogy a Legfőbb Ügyészségnél próbálkozzanak.
Sajnálatos az is, hogyha megnézzük, az ügyészség mit kezdett a beérkezett feljelentésekkel. Polt Péter kinevezése után háromszorosára nőtt a feljelentések elutasításának aránya, ha pedig mégis indult nyomozás, azt kétszer gyakrabban szüntették meg. A magyarországi korrupció felszámolásában tehát biztos nem a legfőbb ügyész lesz a segítségünkre.
Mindezt tetézi, hogy a parlamenti képviselők kétharmada által megválasztott legfőbb ügyész, a kilencéves mandátumának elteltét, illetve a 70. életévének a betöltését követően is mindaddig hivatalban marad, amíg az utódját, szintén kétharmados többséggel, meg nem választják. Vagyis a parlamenti képviselők egyharmada, blokkoló kisebbségként, az új legfőbb ügyész megválasztásának a megakadályozásával az idők végezetéig hivatalban tarthatja a legfőbb ügyészt. Addig pedig esélye sincs annak, hogy fideszes politikus kerüljön az ítélőszék elé anélkül, hogy a politikai család előzőleg elengedte volna a kezét.
Lázár János jól megmondta...
„Érhet minket politikai bírálat vagy kísérhet zsigeri ellenszenv, de a kormányzásunkat senki sem hasonlíthatja ahhoz az időszakhoz, amikor a szocialisták és a szabad demokraták kiskirályok módjára lopták szét az országot. Ha ugyanis el akarjuk kerülni az ő sorsukat, a politikai, morális megsemmisülést, nem elég hatékonyabban kormányozni, mint ők: tisztakezűnek is kell lenni. Ennek a célunknak a hitelesítésében maradt még tennivalónk a ciklus végéig” – Lázár János, 2015.08.25. Magyar Hírlap.
A tisztakezűségről és a hitelesítésről beszélve: a kormány a Simicska Lajoshoz köthető ingyenes Metropol újságban hirdeti uniós pénzből egy egész oldalon, hogy jelenleg nagyon dolgozik a korrupció visszaszorításán.
Talán Simicska kapcsán lehet a legtisztábban látni, hogy milyen hatalmas mértékben virágzik a korrupció a fideszes hatalmi elitben, hogy mennyire kézi vezérelve, Orbán óhajára írják ki a közbeszerzéseket.
Míg 2010 és 2014 között a Közgép szinte csak ott nem nyert, ahol nem indult, addig a III. Orbán-kormány megalakulása óta nem nagyon termett babér Simicska cégének: köszönthető mindez az Orbán-Simicska háborúnak, a Magyar Nemzet tulajdonosának kegyvesztetté válásának.
2014 után az „új Közgép” a Duna Aszfalt lett, most éppen ők zsebelik be az összes zsírós projektet. A napi.hu írta meg, hogy az M3-as, M5-ös és M7-es autópályák forgalmi irányait elválasztó terelőfalakat nettó 8 milliárdért négy cég építi (A nyertesek között nem szerepel a Közgép, mintha 2014-óta elfelejtettek volna bármit is építeni.). A négy nyertes cég közül a legnagyobb munka a Duna Aszfaltnak és konzorciumtársának jutott. A Duna Aszfalt-cégcsoport konszolidált bevétele egyébként 2014-ben 30 milliárddal, mintegy 88 milliárd forintra nőtt. Régen a közbeszerzéseken üstökösként szárnyaló Közgépet pedig mostanra mintha térdrekényszerítenék azzal, hogy kizárják a pályázatokból.
Ha már Lázár János idézetet citáltunk ide, akkor arról sem feledkezzünk meg, hogy ő volt az, aki levezényelte az egész dohánymutyit jó barátja, Sánta János segítségével. A Continental Zrt. elnökének a laptopjáról írták meg ugyanis azt a trafiktörvényt, amelynek segítségével Sánta céges érdekeltségei elnyerték a trafikkoncessziók tíz százalékát. Több mint ötszáz trafikja aztán szerencsésen járt a dohányipari különadó bevezetésénél is, a törvény ugyanis véletlenül igencsak jó helyzetbe hozta a szerencsés vállalkozót. Ha mindez nem lenne elég, legutóbb Sánta cége konzorciumban elnyerte a jogot, hogy teríthesse a dohányt a kiskereskedőknek az egész országban.
Mindezek alapján nyugodtan leírható Lázár szavaival: a Fidesz igenis kiskirályok módjára lopja szét az országot, a tisztakezűségnek nyoma sincsen.
Ne zavarj, éppen lopok...
A Fidesznek esze ágában sincs fellépni a korrupció ellen. Erre a legjobb példa, hogy hála a kormány törvénykezésének, októbertől úgy módosul a közérdekű adatigénylés rendszere, hogy technikai akadályokkal és megnövelt tranzakciós költéséggel nehezítik a korrupció leleplezésének lehetőségét.
Nyilván ennek semmi köze ahhoz, hogy az elmúlt időszakban az eszköz által feltárt kínos ügyek újabb és újabb botrányokat okoztak a Nemzeti Együttműködés Rendszerében. Gondoljunk csak Lázár titokzatos hotelezgetéseire, vagy a Matolcsy-jegybank és alapítványainak seftelgetéseire, vagy éppen Mészáros Lőrinc eltitkolt vagyonára.
A magyar kormány mindent megtesz azért, hogy ellehetetlenítse a visszaélésgyanús közpénzköltések feletti kontrollt, amely – lévén a mi közös kasszánkról van szó – egyébként minden állampolgárt megillet. Felemelték az adatigénylések költségét, amelyet mostantól minden adatszolgáltató önkényesen állapíthat meg, így csak a pénzes adatigénylők lesznek képesek megtudni, kinek és mennyi közpénz ment valójában. Bővítették az adatigénylés elutasítására vonatkozó lehetőségeket, miközben lazítottak az adatszolgáltatókra vonatkozó szabályokon is, így jóval kevesebb eset kerülhet majd a nyilvánosság elé.
A Transparency International már a 2013-as vizsgálata során jelezte: azokat az állami intézményeket, amelyeknek a kormány hatalmát kellene ellenőrizniük, a Fideszhez lojális vezetők irányítják. A hazai jogalkotás pedig a közérdek helyett sokszor a politikai hatalom pillanatnyi érdekeit szolgálja. Ahol nem bizonyult elegendőnek a vezetők lecserélése, ott a jogszabályok átírásával tovább gyengítették az ellenőrző szervek hatalmát, jogszabályi akadályokat gördítettek a civil kontroll útjába, vagy egyes gazdasági érdekcsoportokat hoztak helyzetbe.
Mindezeket figyelembe véve, egyelőre nyoma sincs annak, hogy valaha is javulás fog majd bekövetkezni a hazai korrupcióellenes küzdelemben.
