Hiába ellenőrzi már felügyelőbizottság a jegybanki pénzköltekezést, az elmúlt hónapokban semmit sem változott a korábbi trend: a jegybank, minden racionális magyarázat nélkül, újabb milliárdokat vert el ingatlanokra és műkincsekre. Erre meg is volt a lehetőség, mert az új felügyelőbizottság sok mindennek nevezhető, csak éppen hitelesnek nem, tekintve, hogy az a Papcsák Ferenc vezeti, akinek már számos kétes ügye akadt korábban, ráadásul, leszámítva a jobbik jelöltjét, az ellenzéki pártok nem tudtak tagot delegálni a testületbe (mind az MSZP, mind az LMP jelöltjét elutasították, és fideszes jelöltekkel töltötték fel a felügyelő bizottságot).
Ilyen körülmények között talán nem meglepő, hogy a Magyar Nemzeti Bank elsősorban már azért kerül be a hírekbe, mert százmilliós, vagy akár több milliárdos összegben vásárol különböző ingatlanokat az alapítványain keresztül. Ráadásul ezek egy részét offshore-cégektől veszi, ami már csak azért is furcsa, mert Orbán Viktor még 2010-ben még offshore-lovagok gyűjtőhelyének titulálta a jegybankot, persze akkor még az ellenségnek kikiáltott Simor András vezette az intézményt.
Amióta viszont Matolcsy György vezeti a jegybankot, már egy fideszes szemét sem szúrja, hogy az MNB milyen offshore-cégekkel üzletel, vagy hogy hogyan szórja a közpénzt. (2013 előtt nem jellemezte a jegybanki működést az offshore-cégekkel való üzletelés, ahogy az sem, hogy ellenőrizetlenül vertek el több 10 milliárd forintnyi közpénzt).
Így költik el a közpénzeket
Mielőtt kitérnék arra, hogy a jegybank milyen új ingatlanokat és műkincseket vásárolt (vagy tervez megvásárolni), érdemes ismét kitérni arra, miért is nevezzük a közpénzek elköltésének a folyamatot, miközben a jegybanki kommunikáció mindig arra hivatkozik, hogy csupán a működésükből fakadó nyereséget fordítják vásárolásokra, és nincsen szó közpénzek elköltéséről. Ennek nagyon egyszerű a magyarázata:
Közpénz, vagy nem közpénzt a jegybank által elköltött nyereség?
A jegybank egy adott évben vagy nyereséges, vagy veszteséges. Ha veszteséges, akkor a költségvetésnek kell finanszíroznia a veszteséget, hogy nullszaldós legyen a végeredmény, ha nyereséges az adott évben, akkor nincs dolga a költségvetésnek. A jegybanki függetlenség jegyében a tárgyévi eredmény felhasználásáról az EKB előírásainak megfelelően a jegybank vezetése dönt, a monetáris finanszírozás pedig szigorúan tiltott, közösségi célokra viszont fordíthatja a nyereséget. A magyar jegybank azonban erre hivatkozva különböző alapítványokat működtet, amelyeken keresztül végül milliárdokat költ el.
A logikus lépés természetesen az, hogyha eredménytartalékot képez a jegybank a nyereségből, ebből a jövőben finanszírozni lehet a veszteséget, csökkentve a költségvetés tervét. Valamennyit félre is tesz a mostani jegybanki vezetés is, azonban az arányok jelentős felborultak, mivel más országokhoz képest nagyságrendekkel többet költenek az alapítványaikra: például csak oktatási célból 200 milliárd forintot határoztak meg. Az ilyen mértékű költekezés helyett a logikus lépés az lenne, ha a fennálló nyereség jelentős hányadából eredménytartalékot képeznének, így akár évtizedekre is biztosítani lehetne, hogy ne a költségvetésnek kelljen finanszíroznia a jegybanki hiányt. Ekkor már közpénzről beszélünk.
Azt pedig Matolcsyék sem láthatják előre, hogy 10-15 év múlva hogyan alakul a jegybank működési eredménye. Jelenleg nagyon nyereséges az MNB, ez elsősorban a devizatartalékok átértékeléséből, és abból fakadó árfolyamnyereségből ered. Mindez köszönhető annak, hogy 2008 óta jelentősen felduzzasztották a jegybanki tartalékokat, és a forint is jelentősen leértékelődött. Matolcsyéknak tehát éppen jól jött ki a lépés, de a pozitív eredmény egyáltalán nem nekik köszönhető.
A nyereséget viszont nem okosan használják fel, hanem értelmetlen költekezésbe kezdtek. Korábban is írtunk már arról, hogy a jegybank milliárdokat költ el ingatlanokra és műkincsekre (Matolcsyék vásároltak már Tiziano-, Munkácsy Mihály- és Gulácsy Lajos-festményeket, valamint érme- és fegyvergyűjteményt is), nem beszélve arról, hogy alapítványain keresztül még államkötvényeket is vásárolt, ami már a tiltott monetáris finanszírozás határát súrolja
A folyamatnak azután sem lett vége, hogy 1 év után kinevezték a felügyelőbizottság tagjait. De miért is lenne vége, amikor a felügyelőbizottság összetétele és működése is azt sugallja, hogy az MNB rég nem egy kormánytól független intézmény: a bizottság vezetője Papcsák Ferenc lett (korábban elszámolási biztos volt, valamint számos botrányos ügye volt a 14. kerületben, emiatt 2014-ben a Fidesz is kihátrált mögüle egy ideig), és mivel a Fidesz-frakció nem támogatta sem az MSZP, sem az LMP jelöltjét, így végül csak fideszes és egy jobbikos tagja lett a felügyelőbizottságnak. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy hiába van felügyelőbizottság, az MNB vezetése továbbra is ellenőrzés nélkül költheti el a jegybank forrásait: a felügyelőbizottság üléseire az újságírók be sem mehetnek, ráadásul maga az MNB szól bele a bizottság ülésrendjébe úgy, hogy valójában azt meg sem tehetné.
Ilyen körülmények között természetes, hogy az MNB újabb ingatlanokat nézett ki magának: miközben nemrég kiderült, hogy egy, az MNB alapítványa által vásárolt Svábhegyen található villát egy offshore-hátterű cégtől vásárolták meg. A jegybank által létrehozott több tucat Pallas Athéné-alapítvány közül négy egy ingatlanfejlesztő céget alapított 7,2 milliárd forintos alaptőkével, amelynek célja a Vörösmarty téren található patinás épület, a Kasselik-ház megvásárlása. (Csak az alapítványok eddig 10 milliárd forintot költöttek el ingatlanok megvásárlására.
Pénzügyi elnyomás
Amellett, hogy a jegybank nem bírt leállni a felesleges költekezéssel, mindent megtett azért, hogy kiszolgálja a Fidesz érdekeit: segítette a hazai bankrendszer gyengítését, hozzájárulva az egyszintű bankrendszer kiépüléséhez, amelyben a kereskedelmi bankok ügynökként működő közművekké egyszerűsödnek le.
A forgatókönyv így nézett ki: a kormány és a jegybank gyakorlatilag mindent megtett azért, hogy a piaci szereplőket (legyen szó a lakosságról, vállalkozásokról vagy a kereskedelmi bankokról) az államkötvények vásárlásának irányába terelje, miközben olyan büntető intézkedéseket fogadtak el, amely távol tartja a szereplőket más befektetési formáktól:
- Büntető oldalról: különböző szektoradók, amelyek a pénzintézeteket érintik (bankadó, tranzakciós adó), BEVA-díjak emelése, a jegybanki eszközökhöz való hozzáférés korlátozása, leszűkítése.
- Ösztönző oldalról: nagyon kedvező feltételű lakossági állampapírok, a bankok pluszkamattal való ösztönzése államkötvény vásárlásra.
Utóbbinak eredménye, hogy a kamatcsere-ügyletek nagyon sikeresek voltak az elmúlt időszakban (a jegybank ezzel arra ösztönzi a kereskedelmi bankokat, hogy hosszú lejáratú államkötvényeket vásároljanak, cserébe a fix hozamot változóra cserélhetik). A bankok ezáltal a forrásköltségüknél 150 bázisponttal magasabb kockázatmentes befektetéshez jutottak, és ezzel gyakorlatilag semmilyen munkájuk nincsen. A folyamat eredménye, hogy a bankrendszer hitelállománya nem nő - mivel az NHP program keretében 200 bázispontos kamatmarzzsal lehet számolni, viszont ott jelentős munka és kockázat is van, így kevésbé éri meg a bankoknak az államkötvény-vásárlással szemben -, viszont a bankrendszer kezében lévő államkötvény-állomány jelentősen emelkedett 2014 óta.
Egyfelől nevezhető pozitívnak, hogy emelkedett a hazai tulajdonban lévő államkötvény-állomány aránya, mivel ez csökkenő kockázatként számszerűsíthető a külső turbulenciákkal szemben, másrészt viszont az állam (és a jegybank) ilyen szintű beavatkozása a piaci versenybe és befektetési folyamatokba hosszú távon súlyos aggályokat vet fel, mivel a kicsit is kockázatosabb befektetések drasztikusabb mértékű kerülése nem egészséges egy felzárkózó gazdaságban.
Vége lesz valaha?
Visszatérve a jegybanki ingatlan- és műkincsvásárlásokra, joggal merülhet fel bárkiben, hogy vége lesz-e ennek valaha? Korábban azzal számoltunk, hogy egy új felügyelőbizottság véget vethet Matolcsy György hóbortjainak - vagy legalábbis egyfajta korlátozó erőként ott lehet -, de naivnak bizonyultunk, mivel a Fidesz gondoskodott arról, hogy ne legyen ellenzéki képviselő a bizottságban - a Jobbikkal most nem számolunk -, így nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy van is, és nincs is felügyelőbizottság.
Ilyen körülmények között pedig nem valószínűsíthető, hogy a jegybanki vezetés le fog állni ezekkel az értelmetlen költekezésekkel 2019-ig, amikor új elnököt kell majd kinevezni. Bár 2019 még messze van, és egyelőre nagyon úgy fest, hogy kormányváltás 2018-ban sem lesz, ez pedig könnyen azt jelenti, hogy Matolcsy György megőrizheti pozícióját, mivel élvezi Orbán Viktor bizalmát (egyes információk alapján még a fiskális és gazdaságpolitikába is jelentős beleszólása van, és jobban élvezi a miniszterelnök bizalmát, mint Varga Mihály), így amíg nem lesz veszteséges a bank és marad patinás épület az országban, bármikor számolhatunk azzal, hogy kész újabb vásárlásokba kezdeni a bank.
