A szakmaiságot és a következetességet teljes mértékben nélkülöző, a Fidesz által uralt kommunikáció a menekültekkel kapcsolatban eddig nem szült mást, csak feszültséget és frusztrációt – amelyet aztán remekül fel tudtak használni politikai erejük növeléséhez. Mint arról nemrég írtunk, az internetadós fiaskó és a kitiltási botrány kapcsán 2015 elején a Fidesz több szavazót veszített el, mint annak idején az őszödi beszéd után az MSZP, ami meg is látszott az időközi választásokon: gondoljunk csak a veszprémi és a tapolcai vereségre.
Ezt nyilván nem hagyhatták annyiban, az év elején a Charlie Hebdo szerkesztőségében történt párizsi mészárlás után pedig Habony Árpádnak, a Fidesz propaganda mágusának támadt is egy remek ötlete. Arthur J. Finkelsteinnel, a negatív kampányok egyik amerikai atyjával kidolgozta azt a gyűlöletkampányt, amellyel a Fidesznek sikerült teljesen eluralnia a közbeszédet.
Ez pedig a legfrissebb pártpreferencia-méréseken is meglátszik. A menekültválságra épített politikai haszonszerző kampány hatására az elpártolt szavazók nagy része visszatért a Fideszhez, a pártnak sikerült növelnie előnyét a többi párttal szemben.
Bár a drogteszttel és a vasárnapi boltzárral, valamint képviselőik gyors vagyonosodásának előtérbe kerülésével tavaly több mint egymillióan pártoltak el a párttól, a Fidesz idén kiváló érzékkel tapintott rá a közhangulatra, amikor kommunikációjával a menekülteket kezdte támadni. A Tárki mérése szerint 1992 óta (amióta a mérést elvégzik), 2015 első felében volt a legmagasabb, 46 százalék az idegenellenesek aránya a felnőtt lakosság körében Magyarországon.
Ez az arány utoljára 2001-ben, a szeptember 11-i terrortámadások évében ment 40 százalék fölé, majd 2012-ig nagyobb ingadozások nélkül 24 százalék és 34 százalék között volt, amikor hirtelen 40 százalékra ugrott, majd az azt követő években is magasabb volt, mint az addigi évek átlaga.
Forrás: Tárki
Az év elején a Charlie Hebdo-ban történt tragédia mellett természetesen az is kapóra jött, hogy megnövekedett a menedékkérők száma Magyarországon. A Charlie Hebdo-gyilkosságok nyomán párizsi beszédében az első csapást Orbán Viktor intézte az Európán kívülről érkezők ellen. A beszéd fontos sajátossága az volt, hogy a támadáshoz kapcsolódóan a bevándorlás ellen kezdett el érvelni, bevezetve a gazdasági bevándorlás képtelen fogalmát, lefektetve ezzel az azóta is sulykolt Fidesz-kommunikáció alapjait – innen pedig csak egy lépés vezetett a fogalmak teljes összemosásához: a kormány a mai napig gazdasági bevándorlók fogalmat használja, miközben menekültekkel kapcsolatos információkat ismertet.
A gazdasági bevándorlás rossz, ezért a hazájukat gazdasági okokból otthagyóknak Magyarország nem tud menedéket nyújtani.
Nyilvánvaló, hogy vannak országok, és Magyarország is ezek közé tartozik, amik eddig is azt gondolták a bevándorlásról, hogy az rossz dolog.
Nagyon határozottan világossá kell tenni, hogy mi nem fogjuk megengedni, legalábbis, amíg én vagyok a miniszterelnök addig biztosan nem, és amíg ez a kormány van, addig biztosan nem fog megtörténni, hogy a bevándorlók célpontjává váljon Magyarország. (Részletek Orbán beszédéből.)
Ezek a kijelentések nem csak azért voltak pikánsak a miniszterelnök szájából, mert egy az egyben a francia szélsőjobb retorikáját veszi át, hanem mert a 2013-ban elfogadott kormányzati Migrációs Stratégiával is szembemegy, amely szerint „a hazai népességfogyás és alacsony foglalkoztatottság mellett a növekedést, az újraelosztást, a nyugellátás fenntarthatóságát a képzett munkaerő ellenőrzött bevándorlása is segítheti...”.
Az állami hivatalok szintén gyorsan átvették az „új beszédet”, a gazdasági bevándorlás mellett a rendőrség elkezdte használni a megélhetési bevándorlók fogalmát, amely kifejezés egyértelműen negatív felhangokkal jár a jobboldali szóhasználatban – gondoljuk csak a megélhetési bűnözés vagy a megélhetési gyermekvállalás fogalmára. Tették mindezt úgy, hogy közben valójában a menedékkérőkről volt szó, a bevándorlásra ráadásul Magyarországon szigorú szabályozás vonatkozik, amelynek jogi feltételeit a Harmadik Országbeli Állampolgárok Beutazásáról és Tartózkodásáról szóló törvény (2007/2) szabja meg.
E szerint a Magyarországra bevándorolni kívánóknak (amennyiben nem magyarok) bizonyítaniuk kell, hogy van állásuk, lakhatásuk, valamint átlag feletti jövedelmük – nem meglepő, hogy a szabályozásból fakadóan a magyarországi bevándorlás mértéke más európai országokéhoz képest jelentéktelen mértékű.
A kormányzati kommunikáció hamar megfordította a TEK árbocát is: a terrorelhárítás főigazgató-helyettese egy nap leforgása alatt vett fordulatot. Délelőtt még azt nyilatkozta, hogy a terrorizmus kapcsán a fő veszély nem a migrációból következik, hanem a társadalmi integráció kudarcából fakadó radikalizmus, néhány órával később pedig már kénytelen volt szabadkozni a sajtónak azzal, hogy „...ez egy politikai és nem szakmai kérdés, [...] mi alapvetően végrehajtók vagyunk”.
Az iszlamofóbiára és társadalmi frusztrációra építő kormányzati kommunikáció teljesen eluralta a közbeszédet. A témával foglalkozó szakemberek, civil szervezetek és szempontjaik alig jutottak érvényre a diskurzusban, az ellenzék pedig igazodott a Fidesz által megszabott kommunikációs keretekhez, amelyben a menekültek határsértőkként, bűnözőkként beállított menekültek, gyakran bűnözőkkel azonos módon ábrázolják - bilincsben, arc nélkül, maszkos rendőrökkel körülvéve - a mainstream médiában, az index.hu-n és az RTL Klubon kívül nem jellemző, hogy a menekülteket megszólaltatnák, a témát a politika szempontjából mutatják be.
Eközben a közmédiában előkerültek a „menekült-telefonos” híradások, amelyek - mára kiderült - nyíltan manipuláló képsorokkal próbálták a menekültek ellen kelteni a közhangulatot. A közmédia kormánypárti kötődésű, valamint teljesen hiteltelen elemzőkkel próbálta csúcsraj áratni a menekültellenes propagandát.
Forrás: Médiakutató
Alig háromszáz ember kapott idén menekült sátuszt...
A menekültstátust kérők száma emellett természetesen emelkedett, de hangsúlyozandó a különbség. A menekültkérelmet benyújtókra az 1950-es Római Egyezmény és a 1967-es Genfi Egyezmény elvein alapuló Menedékjogról szóló törvény (2007/800) vonatkozik, státuszuk pedig a kérelmük elbírálásáig menekült marad.
Magyarországon egyébként 2015 első fél évében a kérelmezők kevesebb mint fél százaléka kapott végül menekültstátust. Az is gond, hogy a negyvenezer menekültkérelmet benyújtó migránst, miután túlnyomó többségük az elbírálás eredménye előtt tovább megy, érdemi vizsgálat nélkül utasítják el a hatóságok (BÁH 2015). Őket a kormányzat „megélhetési bevándorlók”-nak nevezi, hiszen azáltal, hogy kérelmük elbírálása előtt továbbállnak, lemondanak arról, hogy menekültstátust kaphassanak Magyarországon.
A háborús övezetekből menekülők száma nem az idén kezdett el nőni, mégis a Fidesz kezdett el először beszélni róla, így hamar lépéselőnyre tett szert rögtön egy olyan miniszterelnöki beszéddel indítva, amely az érzelmekre hatva, félelemre építve, kijátszva az idegenellenes attitűdöket. Az azóta is zajló gyűlöletkampány morális pánikban tetőzött, amelynek kiindulópontjában a Fidesz menekültek (hamis kormányzati elnevezéssel megélhetési bevándorlók) csoportját veszélyforrásként állította – és állítja – be (a terrorveszélyen kívül sokszor megjelenik a politikusok megnyilvánulásaiban a bűnöző- és járványveszély, amelyek azonban semmilyen adattal alá nem támaszthatóak). A Fidesz azon „aggodalma” pedig, hogy ez a magyar államnak mennyi pénzébe kerül, egyszerűen nem igaz: a források nagy része ugyanis az Európai Uniótól érkezik.
A veszély és a csoport beazonosításában nagy szerepe van a média leegyszerűsítő nyelvének, amely növeli a veszély nagyságának érzetét, valamint az elvárást, hogy bővítsék a hatóságok intézkedési körét, hogy azok azonnal, nagy erőkkel reagáljanak. Ezen a logikán alapulva, ráerősítve egy szintén csúsztatással kommunikált nemzeti konzultációval, a kormány meg is szerezte a legitimitást intézkedéseihez, amellyel megerősítve a kiindulást, visszaigazolják az eredeti félelmet.
