Végre egy reális, hatákony megoldási lehetőség a magyar háztartások rezsijének csökkentésére: abban csak egyetérteni lehet, hogy a lakóházak energetikai felújítása nagyban csökkentené közműszámláink végösszegét. Augusztusban fel is csillant a remény egy ilyen programra, amikor a fejlesztési tárca államtitkára kiszivárogtatta a Népszabadságnak azt az információt, hogy a 2014-2020-as uniós fejlesztési ciklusban 150 milliárd forint vissza nem térítendő és ugyanennyi visszatérítendő (hitel formájában nyújtott) támogatást oszthatnak ki a lakások energiahatékonysági felújítására.
Ez az óriási vissza nem térítendő összeg rengeteg ház energiafelhasználását tenné korszerűbbé, de a kormány ahelyett, hogy szorgoskodni kezdett volna egy olyan programon, amely valóban a lakosság érdekeit szolgálja, először megpróbált kitáncolni a saját maga által vállalt és tervezett lakossági támogatási programból, hogy a pénzt állami intézmények energetikai felújítására fordítsa inkább.
Lázár János, az EU-s pénzek elosztását irányító Miniszterelnökség feje október elején tett és nagy felháborodást kiváltó bejelentése szerint „...európai uniós pénzből lakossági energia-korszerűsítése program nem lesz”. Ezt már elég nehéz beleilleszteni a rezsicsökkentésről szóló propagandába, amelyet a szlogen szerint mindenki érezhet a bőrén.
Ömlik a pénz, csak nem a lakossághoz
Lázár elmondása szerint az állam tehát magára költené az összesen 450 milliárd forintnyi forrást. Ezt azzal magyarázta, hogy „a felújításokat az állam dologi kiadásainak csökkentése érdekében az állami intézményeken kell kezdeni”. A legnagyobb hanta Lázár részéről azonban az volt, hogy a Miniszterelnökség értelmezése szerint az EU-s jogszabályok nem teszik lehetővé a lakossági energetikai felújítást vissza nem térítendő támogatásból – holott az nagyon is lehetséges. Az ugyan igaz, hogy az Európai Unió jogszabályai nem teszik lehetővé a közvetlenül folyósított vissza nem térítendő támogatásokat a családoknak, de Európa számos országában sikerült megoldani ezt egy közbeiktatott energiahatékonysági alap felállításával, amelyre Magyarországon is voltak tervek. Előkerülhetett tehát a jó öreg brüsszelezés, az EU hibáztatása egy olyan esetben, amikor valójában a magyar kormány a kezében lenne a megoldás, csak éppen igénye nincsen erre.
A magyar kormány – más tagországokhoz hasonlóan – azt szerette volna elérni, hogy uniós forrásokból a lakossági energiahatékonysági korszerűsítések is támogatásban részesülhessenek, ezt azonban az Európai Unió – miként korábban – a 2014–2020-as programozási időszak forrásaival kapcsolatban sem engedélyezte a Miniszterelnökség tájékoztatása szerint. (magyaridok.hu)
Nagyon kínos az is, hogy a fejlesztési szakpolitikával foglalkozó kabinet sincs tisztában azzal, hogy a lakóépületek energiahatékonysági felújítása része Magyarország Környezeti és Energetikai Operatív Programjának (KEOP). A különböző szakpolitikai területekről szóló OP-k (operatív programok) tartalmazzák annak a módját, miként szeretnénk elkölteni az uniós forrásokat. Az Európai Bizottságnak minden egyes OP-t le kell ellenőriznie és jóvá kell hagynia, ezután lehet elkezdeni a forráselosztást az elfogadott programok alapján. A magyar Környezeti és Energetikai OP már elfogadásra került, ezért egyszerűen nem állja meg a helyét az az érvelés, hogy brüsszeli szabályozások miatt nincs lehetőség a magyar otthonok energiakorszerűsítésének vissza nem térítendő támogatására.
Forrás: portfolio.hu
Közben olyan szakmai szervezetek is értetlenségüknek adtak hangot, mint a Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) vagy az Energiaklub. Utóbbi „óriási nemzetstratégiai hiba” elkövetésének veszélyére hívta fel a figyelmet. Mindkét szervezet kiemelte, hogy a lakosságnak szóló energetikai korszerűsítési kereteket is beleírtuk az Európai Bizottság által már elfogadott operatív programokba, nem csak az államit. Ezen kívül a kormány által nemrég elfogadott Nemzeti Épületenergetikai Stratégia is rögzítette ezen cél fontosságát, éppen azért, mert a lakóépületek sokkal több energiát használnak el, mint a közintézmények.
Lázár bizony hantázott
Egy 2014-es országspecifikus ajánlásban az Európai Unió ugyancsak a háztartások energiacsökkentésére buzdított: „a magyar háztartások energiaintenzitása jelenleg uniós szinten a legmagasabbak közé tartozik, annak javítására különösen a lakóépületek tekintetében lenne lehetőség”.
A MEHI nem is tétovázott sokat, levélben fordult az Európai Bizottság illetékes főigazgatóságához (a Regionális Főigazgatósághoz), hogy tisztázódjon: szabályszerű lenne-e lakossági energiafelújítási célra vissza nem térítendő támogatást fordítani. A főigazgatóság vezetője, Walter Deffaa válaszában világossá tette, hogy a Brüsszel által idén februárban elfogadott OP alapján nyújtható, sőt nyújtandó vissza nem térítendő támogatás juttatása is. Nincs olyan uniós jogszabály, amely tiltaná azt, sőt, a Környezeti és Energiahatékonysági OP-nk kifejezetten kimondja, hogy a lakóépületek energiakorszerűsítését Magyarország megvalósítja.
A Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program (KEHOP) tartalmazza és elhatárolja mind a lakossági szektor, mind a középületek energiahatékonysági felújítására vonatkozó vissza nem térítendő beruházási támogatásokat [...] A Kormány szakmai álláspontját is tükröző Operatív Program szerint a magyar lakások energiahatékonysági felújítása két forrás kombinálásával történik: a KEHOP finanszírozza a vissza nem térítendő részt, melyet a Gazdasági és Innovációs Operatív Program pénzügyi eszközei egészítenek ki visszatérítendő támogatások formájában. (portfolio.hu)
Úgy adnak, hogy elvesznek
Végül az augusztusban ígért 40 százaléknyi vissza nem térítendő uniós támogatás helyett a kormány 66 százaléknyi részarányban kvázi ingyen hitelt biztosítana a magáningatlanok számára. A fennmaradó egyharmadnyi részt a családoknak maguknak kell előteremteni az ilyen beruházások megvalósításához (igaz ez alacsonyabb az augusztusban jelzett 45 százaléknál). Az Európai Bizottság támogatási ügyekben illetékes szóvivője, Jakub Adamowicz az ügyről azt nyilatkozta: „Az EU-s szabályok értelmében magánszemélyek is részesülhetnek kombinált támogatásban (vissza nem térítendő támogatásban és visszatérítendő pénzügyi eszközökben) energiahatékonysági fejlesztésekre. A magyar fejlesztési programokat, melyeket a Bizottság 2015 februárjában elfogadott, úgy alakították ki, hogy tartalmazzák a támogatásoknak ezt a kombinációját.”
A visszatérítendő támogatások ráadásul Bart István, az Energiaklub Szakpolitikai Intézet társelnöke szerint nem feltétlenül jelentenének segítséget – az építőiparban elterjedt feketemunka mértékét figyelembe véve nem túl életszerű, hogy versenyképes lenne egy számlákkal igazolt dokumentációt igénylő lehetőség, vagyis nem igazán élénkítené a felújításokat.
Ahhoz, hogy a kormány megváltozott elképzelését végigvihesse, valószínűleg módosítani kell az KEOP-ot, amit igen nehéz lesz szabadságharcnak eladni, miközben az átlagembertől szándékoznak elvenni a megítélt támogatást és azt állami intézmények felújítására költeni, amellyel egyébként jóval drágábban érhetjük majd el ugyanazt az energiamegtakarítási szintet.
