Legyen a föld a Fideszé – hangozhatna az az őszinte jelszó a Fidesz „földet a gazdáknak” programját illetően. Hiába a gazdák tüntetése, az Alkotmánybíróság ítélete, az ellenzék állandó harca, minden ellenállás maximum zavaró tényező. Ebben az országban, hála a fékek és az ellensúlyok kiiktatásának, egyszerűen csak az van, amit a Fidesz akar. A Fidesz pedig éppen földet akar, az ország földjét. Mert a földben óriási haszon van. Ha ehhez még egy-egy Patyomkin-gazdát is lehet mutogatni, akiknek tényleg segít a program, annál jobb, lesz mit nézni a kormánymédiában.
Ami a szemünk előtt zajlik, az a NER bebetonozása: az állami vagyon lenyúlása, a politikai hatalom gazdasági hatalommá konvertálása. A legnagyobb, nyilvánossá váló nyertesek csak a jéghegy csúcsa, a fideszes Döbrögik ugyanis a legtöbb kistelepülésen ott lehetnek, elvéve a gazdák elől a földeket.
Egy dolgot azonban úgy tűnik, nem tudtak elvenni: reményteljes az ügyben a Kúria határozata, amely szerint lehet népszavazást kezdeményezni a földprivatizációról. Ha pedig lehet, lesz is!
Forrás: Marabu/HVG
Helyzet a földprivatizáció első üteme után
Szomorú a kép a földprivatizáció első üteme után a magyar ugaron: bár a mindenütt artikulált cél a családi gazdálkodások földhöz juttatása volt, a decemberig elkelt 130 ezer hektár csaknem kétharmada mégis fideszes politikusoknak, családtagjaiknak, vagy a hozzájuk közel álló bizalmi embereknek, és persze az agrár-nagyvállalkozóknak, zöldbáróknak jutott.
Az LMP-s Sallai Róbert Benedek által nyilvánosságra hozott eredmények alapján a terület harmada, negyvenezer hektár került Fidesz-közeli körökhöz, miniszterekhez, államtitkárokhoz és hozzájuk köthető emberekhez, többségében kikiáltási áron. Közéjük tartozik Mészáros Lőrinc 1391 hektárral - aki egyébként azóta még 4000 hektár állami földhöz jutott hozzá, Tiborcz István - Orbán veje - 299 hektárral, és sokan mások.
Forrás: HVG | A kép kattintásra megnő
A területek további 30 százaléka került a többezer hektáron nagyüzemi módszerekkel gazdálkodó agrárlobbi kezébe, akik (olcsó, kevés munkaerőt igénylő bérmunkával) óriási haszonnal termeltek eddig is. Közöttük megtalálhatóak egykori téeszelnökök és állami gazdasági vezetők is.
A vásárlók 10 százaléka nem beazonosítható vevőkör kezébe került. Ők mezőgazdálkodással eddig nem foglalkozó vevők, akik vélhetően befektetési, majd adott időben eladási szándékkal licitáltak. Közéjük tartozhat az a szabolcsi licitáló is, akinek se cége, se tisztsége nincs, mégis 6 földet vett összesen 200 millió forintért, egy nyíregyházi lakótelep második emeleti lakásából. Persze annak kimondása, hogy ezek egyértelműen strómanok vagy spekulánsok lennének, az bizonyítást igényelne, ezért ezt csupán valószínűsíthetjük.
A termőföldek további 10 százaléka külföldi, európai uniós állampolgárokhoz (szám szerint 222 külföldi állampolgárhoz) került, ellentétben a kormányzat korábbi ígéretével, hogy nem adnak magyar földet külföldieknek. Ők általában 300-500 hektáros földekhez jutottak hozzá az állam földek eladásával. Közöttük lelhető fel egyébként Szijjártó Péter futsalcsapatának holland szponzora is, aki több száz hektár állami földet tudott zsebretenni a licitáló magyar gazdák elől.
A föld mindössze 20 százaléka került végül ahhoz a kisgazdálkodói réteghez, akik miatt elviekben a Fidesz az egész földprivatizációt meghirdette. 
Jön a második ütem
Március elsejével indult el a földeladások második üteme, amely úgy néz ki, hamar véget is ér: a hónap végére már le is akarja zárni a kormány a pályázatokat, amelyek immár szerte az országban lévő halastavak eladásáról is szólnak.
Ezeket az állami földeladásokat egyébként eddig, és ezután is 32, a Nemzeti Földalap által kiválasztott ügyvédi iroda bonyolítja, óriási, minimum másfél milliárdos forgalmat bezsebelve ezen. Ráadásul itt is érvényesül a Fidesz-elv: az oligarcháknak kevesebbet kell fizetnie az átírásért, míg a kisbirtokosok többletköltségekkel találkozhatnak. Fazekas Sándor azonban titkolja, melyek ezek az ügyvédi irodák.
Az állam tulajdonától való megfosztását egyébként briliáns módon még csak nem is a felvásárlókkal, hanem az adófizetőkkel finanszíroztatják: az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank ugyanis több mint 250 milliárdos állami hitelkeretet biztosít a (többségében Fideszhez köthető) vásárlóknak arra, hogy kedvezményes, állami támogatással megtámogatott hitelével - adott hitelképességi feltételeknek való megfelelés esetén - tulajdonképpen megszüntesse a tőkeigényt a földfelvásárlásokhoz.
További érdekesség, hogy tavaly decemberben az Alkotmánybíróság egy pontban elkaszálta az állami földek elárverezéséről szóló jogszabályt, így az állami földek eladásának bevételéből az Ab-döntésnek köszönhetően csak földeket vehet majd a magyar állam. A helyzet nem is lehetne ennél visszásabb: az állam tehát eladja az állami földeket, amelyeket a későbbiekben a földárak megemelkedésével többszörös áron vásárolhat majd vissza, a most befolyt bevételek többszöröséért. Óriási biznisz - csak nem az adófizetőknek.
No, de mit lehet tenni?
Egyelőre az egyetlen reményteljes fejlemény az ügyben a Kúria határozata, amely szerint lehet népszavazást kezdeményezni a földprivatizációról.
A kérdés így szól: Egyetért-e Ön azzal, hogy az országgyűlés alkosson törvényt az állami tulajdonban álló termőföldek értékesítésének a tilalmáról?
A kérdést nemrégiben az MSZP nyújtotta be az NVI-hez, s ha az érvényes és eredményes lesz, akkor az azt követő 3 évig nem lehet majd eladni az állami termőföldet. Érvényes népszavazást tartani azonban jóval nehezebb, mióta a Fidesz feltolta az érvényességi limitet az összes választópolgár több mint 50 százalékának érvényes szavazatának szükségességére. Ennek eléréséhez ugyanis óriási mértékű mozgósításra van szükség, hiszen még egy országgyűlési választáson is csupán 60 százalék körüli a részvételi arány, de a 2014-es EP-választásokon például csupán 29 százalék ment el szavazni. Sajnos, ha sikerülne is, mire egy ilyen népszavazás lezárul, már régen eladták a földet.
Az állami földeladásokal tehát ismét a Fidesz és hátországa jár jól. A jól hangzó programcím, a „földet a gazdáknak” program ugyanis a nevében persze gazdákat kívánja földhöz juttatni, ám a valóságban sokak kaptak vajmi keveset, és kiváltságos kevesek kaptak mérhetetlenül sokat. Ez a tény pedig akkor is tény marad, ha az előző kormányok - egyébként valós - vétkeinek felelevenítését tartja maga elé pajzsként a földkérdésben is leszerepelt kormánypárt, amely éppen egy zsák aranyért adja el sajátjainak maga alól nemzeti kincsünket, a termőföldet.
De csak addig, amíg nem lép közbe a magyar nép a a magyar föld védelmében.
