Még a Családok Otthonteremtési Kedvezményét (CSOK) sem sikerült a kormánypártnak felfuttatnia, Rogán Antal által még januárban bejelentett NOK-ot az országgyűlés mégis gyorsított eljárásban fogadta el. A Nemzeti Otthonteremtési Közösség nem idegen Európában, több helyen is próbálkoztak már vele kisebb-nagyobb sikerrel, Nagy-Britanniában például building society-nek hívják a hasonlóan felépülő pénzügyi szerveződéseket. A legtöbb helyen azonban a vásárlói közösségek nagyobb értékű vételeknél megbuktak.
Az elmúlt hetekben azért híresült el lakáslottóként a frissen bejelentett program, mert a tagok által befizetett összegből megépülő lakásokhoz sorsolás útján lehet majd hozzájutni, így a szerencsések nagyon hamar, míg a kevésbé szerencséseknek akár több mint 10 évet is várniuk kell. Aki nem akarja a szerencsére bízni a befizetett pénzét, még több befizetéssel licitálhat is. Tehát egy adott közösségen belül a gazdagabb családok mindig előnyben lesznek.
Emellett a NOK-nak számos hátránya van más megtakarítási formulákkal szemben, így nem véletlen, hogy első körben Áder János visszadobta az országgyűlésnek megvitatásra.
Gazdagoknak kedvező program
Rogán Antal még január közepén jelentette be a Nemzeti Otthonteremtési Közösségek létrehozását, az országgyűlés végül márciusban gyorsított eljárásban meg is tárgyalta, majd megszavazta a programot. A NOK egy olyan fogyasztói csoport, ahol a tagok valamennyi összeget befizetnek egy adott futamidő alatt egy kasszába (ez a Közösség), majd a futamidő 20 százalékának elteltével elkezdik kisorsolni, hogy melyik tag jut hozzá a frissen megépülő lakáshoz. 10 éves futamidő esetén a szerencsések 2 év után már be is költözhetnek az új lakásba, a legszerencsétlenebbeknek azonban erre 10 évet is várniuk kell.
Aki nem akarja a véletlenre bízni a lakásvásárlást, neki létezik egy másik opció is: licitálni is lehet az új lakásokra. Ez azt jelenti, hogy aki többet fizet a kasszába, mint amennyi a szerződésben meghatározott havi díj, ő előbb juthat majd lakáshoz. Ezzel az opcióval gyakorlatilag azok fognak először lakáshoz jutni, akiknek több pénzük van, míg a sor végére majd a szegényebbek kerülnek. Ők akár 10-15 évet is várhatnak.
De mit is jelent ez pontosan? Feltételezzük, hogy a NOK-tagoknak nincs saját lakásuk, így amellett, hogy a kasszába befizetnek valamennyit még lakbért is fizetniük kell. A rendkívüli befizetésnek köszönhetően (a lakás értékéhez képest többet fizet be) viszont nem mindenkinek kell majd kivárnia a sorsolást, a futamidő 20 százalékának elteltével ők lesznek az első, akik majd beköltözhetnek az új lakásba. Azt feltétezzük, hogy mindenki minimalizálni szeretné a randomitást, akkor legelőször a leggazdagabbak fognak beköltözni, legkésőbb pedig a legszegényebbek. A szegényebbeknek tehát tovább kell fizetniük a lakbért, pedig leginkább ők szorulnak rá, hogy új lakásba tudjanak költözni. Összefoglalva ez azt jelenti, hogy a legszegényebbek kamattámogatásából kapnak kamatmentes hitelt a gazdagok.
kép forrása: bankmonitor.hu
Keveseknek éri meg
De miért is érné meg a NOK, amikor ott van az LTP (lakástakarékossági pénztárak). A lakástakarékossági pénztárak esetén az éves állami támogatás 72 ezer forint, a NOK esetén viszont 300 ezer forint lesz. A jóval magasabb éves támogatáson keresztül próbálná az állam arra ösztönözni az embereket, hogy létrehozzák a fogyasztói csoportokat. Azonban a NOK-kal kapcsolatban számos problémára fel szeretnénk hívni a figyelmet (A Bankmonitor jól összefoglalta a NOK és az LTP közti különbséget).
- Az első, és egyben legfontosabb: bizonytalan, hogy egy adott tag mikor jut hozzá az új lakáshoz, kivéve akkor, ha a szerződésben lefektetett havi díjnál jóval többet fizet be.
- A NOK kizárólag új lakások építéséhez használható fel.
- A NOK rugalmatlanabb, mint az LTP, mert például nem lehet szüneteltetni a fizetést, nem lehet a pénzhez hozzáférni előbb, és lakásvásárlás esetén a hitelhez is korlátok mellett lehet hozzájutni.
- A betett pénz után ráadásul kamat sem jár, így fialtatni sem lehet az összeget (ez a mostani alacsony kamatkörnyezetben kevésbé releváns kérdés, hosszú távon azonban változhat a helyzet).
- A NOK esetén az OBA (Országos Betétbiztosítási Alap) 30 millió forintos betétgaranciája nem alkalmazható, az LTP-nél viszont igen. Emiatt jóval kockázatosabb ez a formula még akkor is, ha szabályozói oldalról mindent megtesznek azért, hogy minimalizálják a kockázatokat.
- Egy adott csoporton belül a tagok viselik a közösség többi tagjának esetleges nemfizetési kockázatát. Ez azt jelenti, hogyha egy vagy több tag nem fizeti rendszeresen a szerződésben szereplő havi díjat, könnyen meghiúsulhat az új lakás felépítése. Ez leginkább akkor érdekes, ha a nem fizető tag már megkapta a saját lakását.
Ennyi korlátok és a nagyobb kockázatok mellett tehát nem biztos, hogy megéri az NOK-ot választani az LTP-vel szemben, még akkor sem, ha jóval nagyobb az állami támogatás.
Lufit fúj a kormány...
A NOK bevezetésével a kormánynak egyértelműen az a célja, hogy felpörgesse az építőipart, mivel hiába van 1 millió tagja a lakástakarékossági pénztáraknak, az elmúlt években mégis kevés új lakás épült (LTP-t másra is fel lehet használni, például lakásfelújítás). A felsorolt problémák miatt viszont a NOK a CSOK-hoz hasonlóan nagyon átgondolatlan programnak tűnik, nem véletlen, hogy Áder János is visszadobta a törvényt. Az új lakások árai ráadásul nagyon megemelkedtek Budapesten az elmúlt hónapokban, így még az sem biztos, hogy a CSOK beváltja majd a hozzáfűzött reményeket, arról nem is beszélve, hogy az építőiparban jelentkező szakemberhiány kínálati oldalon korlátot szab.
A kormány tehát hiába próbál minél nagyobb keresletet generálni, a kínálati oldal egy idő után ezt mindenképpen korlátozni fogja. Emiatt a fővárosban az új építésű lakások árai csak lassan kezdenek majd visszazuhanni a néhány hónappal ezelőtti szintre, és nagyobb korrekció majd akkor lesz várható, ha a támogatási programok elkezdenek kifutni. Mindeközben pedig az otthonteremtési programok igazi nyertesei az építtetők lesznek.
